Hernádszentandrás | Református templom

Szentandrás és szomszédos községei: Forró, Fügöd, Hernádbűd, Pere, Felsődobsza, Ináncs már a honfoglalás – államalapítás előtt emberek által lakott hely volt. Erre utalnak a régészek által feltárt leletek, s a települést övező ún. földvárak. A rendelkezésünkre álló történeti források alapján tudjuk, hogy Szentandrás településgyökere a mai Kis-Hernád medrében folyó Nagy-Hernád jobb partján létrejött ősi település: Ináncs volt. Ináncs az Árpád-házi királyok időszakában királyi és várbirtok területnek számított, s így a tulajdonlás szerinti földterületek megjelölése már önmagában is igényelte az azonos és az eltérő, követhető földrajzi megjelölést. Az al-, a fel-, vagy az alsó-, a felső elnevezéseknek Ináncs neve mellett nemcsak a megkülönböztetés szempontjából volt jelentősége, nemcsak a település megkettőződésére utal, hanem arra is, hogy kellő földrajzi távolságban helyezkedtek el egymástól. A korai középkorban, egészen a XV. századig a mai Kis-Hernád medrében folyó Nagy-Hernád lényegében elválasztotta Al-Ináncsot Fel-Ináncstól.

Ináncs település neve – a kutatások szerint – 1271-ben fordul először elő a forrásokban. Nyelvészek szerint a puszta személynévből keletkezett magyar névadással (I(na)nch – személynév). Az alapjául szolgáló személynév török eredetű, vagy az ótörök inanc = hit, bizalom, vagy inanc bég = kölcsönös bizalomban részesülő bég, bizalmi bég. Az a körülmény, hogy Fel-Ináncs helyett Szent András apostolról nevezték el az anyaegyházat és a települést arra utal, hogy az itt lakók egyházi tekintetben erősebb befolyással és önállósági vággyal rendelkeztek, mint az Al-Ináncson élők. Szent Andrásnak Benedek személyében önálló papja volt. Al-Ináncsnak nem volt önálló papja. Valószínű, hogy az al-ináncsi egyház teendőit a szent andrási pap látta el.

Írásos emlék nem maradt fenn arról, hogy a templom mikor épült Hernádszentandráson, ugyanakkor nagy valószínűséggel hiteles a már korábban említett 1329-es dátum, amikor is a már használatban lévő templomának védőszentjéről, Szent Andrásról kapta a nevét a település. 1696-ban már a reformátusok birtokolták a kőtemplomot. Konkrét évszám említése nélkül a Sárospataki Levéltár zsoldos anyagából ezt az információt kapjuk a szentandrási „Isten házáról”: „amióta adat van, a templom folyamatosan birtokában volt és az istentisztelet gyakoroltatott.” Demeter István lelkipásztorsága idején került sor a már meglévő és használatban lévő templom felújítására és a Türelmi Rendelet értelmében való bővítésére. Erről a következőképpen ad hírt a szentandrási parókián megtalálható első anyakönyv: „Anno 1792. Renováltatott, és a Nap nyugoti vége felöl meg bővittetett a Templomunk, a Felséges Királyi Toleranciabéli engedelemmel, a Székek is jó rendben szedetvén, mind újonnan készíttettek.” A nyugati vége tehát 1792-ben épült a régi templomhoz toldva. A keleti rész valószínűleg neoromán stílusban volt építve, amire az ablak alakjából lehet következtetni. Az a rész Árpád-kori lehet. ,,1807-ben a Délre nyíló ajtó berakatott s a két végén nyittatott ajtó.”

Az 1813. évi árvíz a templomot és a parókiát is megrongálta. A kerítés kidőlt, a templom kőfalát kb. „2 lábnyira” mosta a víz. „A Cathedrát is hellyéből kimozdította.” „A Templom fedele is a leg rosszabb állapotba’ lenni találtatott.” Ez után a templomot rendbe hozták és 1834-ben „Ujj Torony építéséhez készül az Ekklésia”, melynek „fundamentom kövét” 1835. május 12-én tették le, mivel már 3 évvel korábban megállapította az egyházlátogató, hogy a templom jó állapotban van ugyan, de „a torony mellette veszedelmes düllő félbe van…” A hívek is kifogásolták a régi harangtornyot. Ők azért látták szükségesnek egy új torony építését, mert szerintük a torony alacsony, és nem hallják a harangszót. Ezért elhatározta a gyülekezet, hogy közadakozással egy új, magasabb kő tornyot épít. 1837-ben készült el a torony, fazsindelyes tetővel. A tető 225 Ft-ba került, de ezt már csak úgy tudták megcsináltatni, hogy 1836. augusztus 16-án 300 arany Ft-ot kértek a püspöktől 1 éves lejáratra, mert az egyházközség kasszája kiürült.

1870-ben úgy határozott a presbitérium, hogy a torony fazsindelyes tetőzetét bádogtetőre cserélik. A templom „többszöri átalakítás és kibővítés után 1893-ban kapta végleges alakját. A tanítói kertben áll, bejárati útja orgonasövénnyel szegélyezett.” – írja dr.Kovács J. István. Ebben az évben nagyobbították meg a tornyot. Ekkor a gomb fölé csillag is került. 1906-ban „a templom külseje, különösen pedig tetőzete javítást igényelvén: presbitérium elhatározza, hogy a templom és a torony külsejét kijavíttatja, a templom tetőzetét pedig cinezett pléhvel befedeti. A II. világháború idején is renoválták a templomot, 1943 márciusában kezdték a munkát. 1955-ben vezették be a villanyt Hernádszentandrásra, és ekkor úgy határozott a presbitérium, hogy a templomba is be kell vezetni. 1976-ban belső festéssel oldották meg a renoválást. A következő évben pedig új járda, vaskapu és kerítés díszítette a templom környezetét. 1979-ben palával fedték be a templom tetejét, de úgy, hogy a bádogozást nem szedték le, mert akkor a 3 évvel korábbi festés beporozódott volna. Új csatornával is ellátták. Az 1996-os belső felújítás után 2002-ben vált szükségessé a templom renoválása. Ekkor külső felújítás történt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatásával. A munkálatok 2002 nyarán kezdődtek és ősszel be is fejeződtek.

Forrás:
Hernádszentandrás település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. február 25.)