Szent Kereszt-templom | Berhida

Az írott adatok 1372-tól említik a berhidai Szent Péter-templomot, alaprajza és román kori részletei alapján azonban a XIII-XIV. század fordulóján épített késő román falusi templomok közé sorolható. A hajó boltozatának első zárókövén levő címer alapján gótikus átépítése Hunt-Pázmány nembeli Demeter személyéhez fűzhető, aki 1387 és 1391 között volt veszprémi püspök. A XVI. század második felében vastag kőfallal körülvéve megerősítették ennek a XVIII. században visszabontott alapjai láthatók a templom körül. A XVI. századtól 1759-ig a protestánsok használták. l963-64-ben tárta fel és állította helyre az OMF.

Az épület első formájában a mai egyhajós, sokszögű szentélyzáródású templom volt, sekrestyével. Ennek az első templomnak a falkutatás tanúsága szerint síkfödéme volt. Belsejét felszentelési keresztek díszítették. Ezek felett a freskófeltárásnál megtalált narancsvörös, népies ornamentális festés volt. Okleveles adatunk ugyan nincs erre, de az alaprajzi elrendezés és a részletformák is a XIII — XIV. század fordulójára keltezik a templomot. Tipikusan későromán-koragótikus alkotás, egyszerű tömör formákkal. Famennyezetes, fatetős, (ennek helyére épült később a kő tetőszék, köríves álboltozású, de már enyhén csúcsíves kis ablakokkal. A torony is valószínűleg alacsonyabb volt. A freskók a XIV. század elejére vallanak, a népies hálóminta is legfeljebb a század közepéről való).

A berhidai első, románkori egyszerű tér- és tömegalakítású épületet a XIV. század folyamán tovább építették. Gazdagodott a templom belső és külső architektúrán s kiképzése. A leglényegesebb változást a rendkívül jóarányú boltozat és a kő tetőszék megépítése jelentette, Demeter veszprémi püspök fennhatósága alatt 1387 körül. A boltozatot tartó belső falpillér áttöri valamennyi freskós vakolatréteget. A magasított torony gerincére és a szentély fölé kőkeresztet helyeznek. Valamivel később készült a gazdagon faragott pasztofórium. Ennek formai kialakítása Mátyás király korára vall. Eégszen hasonló a zalaszántói gótikus szentségházhoz, csak annál gazdagabb, bár jobban elpusztult és át is építették. A tetején látható pártázatos kialakítás fellelhető pl. a visegrádi Mátyáskori oroszlános kúton is.

Ez a pártázatforma a korabeli kályhák oromcsempéin is megtalálható. (Pl. a diósgyőrin.) A jelenlegi barokk szószékből kiszabadított középkori pillér is ebben az időben készülhetett. A harmadik nagyobb átalakítást a templom körülfalazása jelentette. Már említettük, hogy a török hódoltság korában profán célokra használták a templomot, s ennek tárgyi bizonyítékait is felsoroltuk. Azt gondoljuk, hogy a körülfalazás, a kút építése, a XVI. század második felében történhetett. (A kútban talált leletanyag is emellett szól.) A profán használat után eredeti rendeltetésének a berhidai Huszár család adta vissza a templomot. Erre utal, hogy a tanúvallomásokban arra emlékeznek, hogy Huszár Zsófia építtette a templomot. A török hódoltság után először protestáns templomnak használták. Utaltunk már rá, hogy a vallásháborúk során a templom oltárkövét kihányták, fakarzatát átalakították. A XVIII. század fordulóján hihetően elhanyagolt volt. A XVIII. század közepén 1759-ben szerezték vissza a katholikusok. Újjászervezték a plébániát, a templomot a Szent Kereszt tiszteletére szentelték újjá. A hajó északi oldalán barokk ablakot nyitottak, a régebbi alapok felhasználásával kis féltetős épületet húztak fel a déli oldalon. A XVIII. század utolsó harmadában megépülő peremartoni templom mellett mindinkább háttérbe szorul és ritkábban használt, csak műemléki értéket képviselő épületté válik.

A berhidai középkori templom érdekes és jelentős művészettörténeti, építészeti jelentőségű kis épület, különösen szokatlan kő tetőszerkezetével hívja fel magára a figyelmet. — Sem Magyarországon, sem közvetlen közelben nem találtunk eddig példát erre a tetőszerkezetre. A franciaországi Montataire XIII. századi kolostortemplomában találtunk hasonló kőtetőszerkezetet, s valószínűleg még Franciaország más területein is. Egyelőre nem ismerjük azokat a szálakat, amelyek ezt hazánkba közvetíthetik, s nem tudjuk azt sem, volt e még hazánkban máshol is hasonló tetőmegoldás. A templom belsejének helyreállítása során az eredeti XIV. századi hatás visszaállítására törekedtek.

Forrás:
Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)