Szent György Vértanú-templom
Jászfelsőszentgyörgy
A település nevét Árpád-kori elődje templomának patrociniumáról kapta. Az 1439-ben Felsőszentgyörgyre adományt nyert Szentgyörgyi Gál fia Imre apjáról ragadt a településre a Gáliszentgyörgy név. Pentz szerint határai: Szentlőrinckáta (St. Lőrinz Kata) nyugatra és északra félóra, Monostor keletre félóra, Udvard egy negyedóra. Bedekovich a település határait sokkal precízebben írta le: „határos éjszakrul Sz. Lőrintz Káta, Monostor Helységével, napkeletrül Jász Berénnyel, délrül Kerek Udvarral, és Jász Berénnyel. ”
Felsőszentgyörgy 1331-ben, sőt még 1387-ben is a váci káptalan minden bizonnyal néptelen birtoka volt. A település 1439-ben került a jászok kezére. Habsburg Albert magyar király. 1439. június 9-én adott ki bizonyságlevelet arról, hogy Szentgyörgyöt a jász Imrének, Szentgyörgyi Gál fiának, Palóczi László királyi főlovászmester familiárisának és osztályos atyafiainak (Sandrinus fia Péternek, valamint Karachon fiainak, Miklósnak és Mátyásnak) adományozta a kérelmező korábbi érdemeiért, amelyeket Zsigmond és az ő szolgálatában szerzett, s amelyet Szentgyörgyi Gál fia Imre és jász osztályos atyafiai jelenleg is birtokolnak és állításuk szerint már régtől fogva őseik békességes birtokában volt. Az új, jász tulajdonosoknak a korábbi egyházi birtokba való beiktatása 1439. június 15-én ellentmondás nélkül megtörtént. 1458-ban Szentgyörgyi Imre tagja volt annak a jász küldöttségnek, amelynek a kérésére Mátyás király megerősítette Zsigmond királynak a jászok egyetemének részére 1428-ban Karánsebesen kiadott kiváltságlevelét.
A felsőszentgyörgyi jászok feltehetően el akarták kerülni, hogy a többi jásszal együtt adózzanak, s ezért 1472-ben, követve az újszászi jászok példáját, Felsőszentgyörgyöt átcsatoltatták Külső-Szolnok vármegyéből Pest vármegyébe. A többi jásztól való függetlenedési törekvésük azonban nem lehetett hosszú életű és nem volt sikeres. A települést 1541-ben és 1546-ban is a Jászság részeként írták össze. Az említett időszakban valójában Jászfelsőszentgyörgyöt minden bizonnyal jászok lakták. Valójában mind a két közölt 16. századi defter a lakott helyek között sorolta fel Felsőszentgyörgyöt. A településen 1546-ban 18, 1570-ben 25 férfi lakost írtak össze. Az egri várnak is rendre adózott a település a XVI. században. 1439-ben, ill. azt megelőzően a jászok a település mai belterületét ülték meg, legalábbis abból, hogy a mai plébániatemplomnak megmaradtak bizonyos gótikus részletei, erre lehet következtetni. Azonban Jászfelsőszentgyörgy határában még egy Árpád-kori település maradványait megtaláljuk.
Egyhajós, poligonális szentélyzáródású, támpillérekkel erősített, keletelt templom, a nyugati homlokzat előtt álló toronnyal. A szentély északi oldalán sekrestye. Síkfödémes, a hajó nyugati végén karzattal. Falképek: 20. század második fele. Berendezés: 18. század. Orgona: 19. század második fele. A 13. századtól már ismert a templom titulusa, a 15. században templom építésről tudni, feltehető, hogy a jelenlegi épületben ezek részletei megtalálhatók. Több szakaszban épült a 18. század első felében. Tornyát csak 1762-ben építették a hajóhoz. 1852-ben és 1855-ben felújították, illetve bővítették. A templomkertben: kőkereszt, talapzaton 1873-as táblával.
Forrás:
SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása