Szent Anna-templom
Algyő
A honfoglaló magyarság 10. századi temetőjét Kürti Béla tárta föl 1973—76 között a falu határában. A dömösi prépostság adománylevele szerint 1138-ban Győ faluban (villa Geu) 62 szolga élt. A törökök 1548-ban 33, 1570—71-ben 72 adófizető jobbágyot írtak össze Algyőn. Az 1670-es defterben 27 adófizető jobbágyot vettek számba, tehát a falu népessége-ugyan megfogyatkozott és nagyrészt kicserélődött-átvészelte a török hódoltságot. Megélhetését állattenyésztésből, elsősorban juhtartásból, a szántóföldek műveléséből és halászatból teremtette elő. A templom pontos építési idejét nem ismerjük, csak annyi bizonyos, hogy a reformáció idején az odatelepített kálvinisták használták. Az 1718. évi Canonica Visitatio tudósítása szerint a templom „kőből épült” s már akkor „régi és kicsiny” volt. A kálvinisták elhanyagolt állapotban hagyták el, 1750 körül a katolikusok a romos templomot a torony kivételével teljesen átépítették. 1788—98-ban és 1880-ban, majd az 1930-as években újra átalakították.
Az algyői templomot Szent Anna – a Szűzanya édesanyja – tiszteletére szentelték. Búcsúját július végén, Anna napkor tartja. A templom pontos építési idejét nem ismerjük: keletkezését egyes kutatók a torony építészeti jellegzetességei alapján a 13. századra teszik. Az első biztos pont, hogy az 1528-as Tabula Hungariae-nek nevezett térképen Algyőt templomos helynek ábrázolják. Az 1718. évi Canonica Visitatio feljegyzései alapján — már akkor régi és kicsiny volt, azonkívül, hogy kőből épült. A reformáció idején egy ideig az odatelepített kálvinisták használták, de eltávozásukkor olyan elhanyagolt állapotban hagyták, hogy a helyükbe jött katolikusoknak 1750 körül majdnem újjá kellett építeniük „az erős, ormótlan torony” kivételével. Az 1788—98. években teljesen megújították a templomot, de az 1879. évi szegedi nagy árvízkor újra nagy kárt szenvedett.
A Bach-korszakban Várnay N. vármegyei mérnök volt megbízva a Csongrád vármegye területén feltalálható épületek és romok összeírásával, s az ő jegyzéke így emlékszik meg az algyői templomról: „Szt. Anna templom. Algyö községben … Ki s mikor építette, nem tudhatni; azonban gót stilje miatt szintén régiségnek tekinthető”. A templom nyugati oldalán gótikus toronnyal, szentélye egyenes záródású, tengelye ÉK-DNY-i irányú. Hajója újkori. A torony két déli sarkán három lépcsős diagonális támpillér. A torony nyugati oldalán nyomott csúcsíves, téglakeretes ajtó (3,1 × 1,3 m) élszedett téglákból. Földszintje előcsarnokként szolgál (2,87 × 2,9 m), 3,36 méter magasságban egyszerű dongaboltozat zárja. Az előcsarnok két oldalán 0,3 méter mély befalazott ülőfülke. A torony falvastagsága 0,75 méter, a déli fala 0,95 méter.
A szentély északi oldalához csatlakozik a sekrestye, déli falához egy másik kisebb helyiség. Az egész templomépület világosan mutatja újabb eredetét, ellenben a nyugati végén, a főfal közepén álló négyszögletes tornya már a felületes külső szemléletre is elárulja régebbi eredetét. A torony a temlomépület nyugati végén áll, három oldalával szabadon; rajta keresztül vezet a bejárás a templomba. Két szabad sarkán vékonyra méretezett, három szakaszos diagonálisra állított támpillérek nyúlnak fel, nem egészen a torony fele-magasságáig. A minden párkány és profil nélkül való ferde esővető síkja ugyanolyan téglából van kirakva, mint amilyenből az egész torony van megépítve. A 3-10 méter magas és 1,30 méter széles bejárati ajtó nyomott csúcsívben végződik, de téglából való kerete nincsen tagozva, csak a külső éle van sima sarkalással letompítva. A torony földszinti helyisége, amely a templom előcsarnokául szolgál, 2,87×2,90 méter méretű, s egy 3,30 méter tetővonal-magassággal bíró egyszerű dongával van boltozva. A helyiség két oldalsó falában van egy-egy 2 méter széles és közepén 1,20 méter magas, körszelet-ívvel boltozott, 0,30 méter mély falifülke, valamikor talán ülőpad, de ma már alig emelkedik ki a padlóból az alsó széle.
Az előcsarnokból a templomba vezető ajtó talán valamelyik későbbi átalakítás idejéből való, felül egyenes záródásban végződik. A torony falvastagsága a három külső oldalon mindenütt kb. 0,75 méter, csak a templomhajó felé eső fala 0,95 méter, de ez valószínűleg azért van, mert a falat egy későbbi időben belül megvastagították. Ezt bizonyítják a falsarokban mutatkozó hézagok. A torony első emeletére, tehát a dongaboltozat tetejére, a templomhajó fából készült orgonakórusáról egy 0,78 méter széles nyíláson lehet bejutni. Innentől kezdve nyitott a torony egészen a harangállvány famennyezetéig, a vakolatlan nyerstéglafalakon sehol boltozásnak nyoma nem látszik. Fából való lépcső vezet a harangokig. Az első emeleti részen, az ajtónyíláson kívül még két lőrésszerű keskeny felül egyenes záródású ablakocska nyílik a nyugati és a déli fal közepén Az egyik 0,23 x 0,90 méter, a másik 0,28 x 0,90 méter méretű, s a befelé 0,70 méterre szélesedő és 1,20 méter magasságra táguló fedése, boltozás helyett téglánál vastagabb, nyilván tölgyfából való pallódarabokból van készítve.
A torony második emeletén (a templom padlásának magasságában), három igen magas ikernyílás töri át a falat. A nyílások 0,30 méter szélesek és ma 2,50 méter magasak, de ezek, amint belül világosan látható, hajdan lejebb nyúltak, mert 12—13 sor téglának a berakásával meg vannak rövidítve, úgy hogy ezek a feliil csúcsos ívben végződő páros nyílások eszerint eredetileg 3,30 méter magasak voltak. A két nyílást egy 0,30 x 0,30 méter méretű pillér választja el. Kívülről ezek a nyílások egy lépcsőzeten bemélyedő csúcsíves ablakba vannak egybe foglalva. A toronyfal ebben a magasságban és a harmadik emeleten is egyenletesen 0,75 méter vastag, tehát ugyanannyi, mint a földszinten. Az ablak lépcsőzetes bemélyedésének fokai egy-egy téglaszélességet tesznek ki. Ilyen páros-nyílású ablak a torony három oldalán van; a negyedik, padlás felé eső oldalán, nincs és nem is volt ablak.
A következő, harmadik, emelet magasságában újra három ablak nyílik a torony három falában, de ezek nem párosak, hanem egy-egy széles, magas, feliil csúcsíves nyílással birnak. Kívülről tökéletesen olyanok, mint az alattuk fekvő második emeleti ablakok, azzal a különbséggel, hogy a falba mélyedő lépcsőzet nem hármas, hanem kettős. Az ablaknyílás mai mérete 1,13×2,90 méter. Tüzetesebb vizsgálatra azonban kiderült, hogy ez a három ablak ki van vetkőztetve eredeti alakjából, amennyiben nemcsak (úgy mint az alsóknál) alul falazták be még nyolc sor téglával, hanem ugyanakkor kitörték a középső pillért és a hozzátartozó ívmező egész falát is, miáltal a beugrás harmadik lépcsőzete eltűnt, s az ablaknyílás megszélesedett. Kiderült, hogy a harmadik emelet ablakai pontosan olyanok lehettek, mint a második emeleten. Ezt az ablaktágítást valószínűleg akkor végezték, amikor nagyobb harangokat szereltek a toronyba.
A harmadik emelet negyedik, padlás felé eső oldalán csak egy egészen keskeny, nyomott csúcsívvel záródó búvónyílás van, amely ma a mostani tető gerince felett a szabadba nyílik, régen azonban a sokkal meredekebb fedél padlásterébe szolgált, mint ahogy azt a torony oldalán, a mostani tető fölé emelkedő meredek oromfal mutatja. A torony legfelső része nyilván új, vagy újított, éppúgy a barokkos párkány, valamint a bádoggal fedett gúlaalakú toronysisak is. Hagyomány szerint a régi toronysisak „amolyan hagymaalakú” volt, tehát barokk stílusú, valószínűleg a XVIII. századbeli renoválás idejében készült. A tornyon egy darab kő sincsen, egészen téglából épült, mégpedig rendkívül kemény, erős égetésű, néha egészen barna színű u. n. klinkertéglából. A templomépület fala is ilyen méretű régi téglából építettnek látszik.
A templomtorony nélkülöz ugyan minden úgynevezett „műrészletet”, nincsenek sem profilos párkányai, sem oszlopai, nincsenek faragott vagy egyéb díszei, s egészben véve egyszerű és igénytelen külsejű: de eredeti állapotában, mikor ablakai épek voltak, az azokon alkalmazott rendkívül egyszerű tagozás napsütéses időben igen éles árnyékjátékot mutatott, s ezáltal nemcsak pótolta a hiányzó díszítő részleteket, hanem helyes arányaival igen hatásos képet mutatott. „A közelmúltban a templom sekrestyése a templom belsejében felbontotta a téglapadlót, olyan helyen, ahol egy csatornaszerü nyílást látott, s ott mélyebb gödröt ásott. Körülbelül 1,2 méter mélységben egy vastag régi téglafal maradványára bukkant. Lehet, hogy ez volt a régi templomhoz tartozó alapfal.”
Forrás:
Cs. Sebestyén Károly dr.: Az algyői templom