Zsámbék | Premontrei apátság romja

Budapestről az M1-es autópályán keresztül vagy Budaörs felé az 1-es főúton fél óra alatt 35 km távolságra, a Budakeszi úton Páty érintésével kb. háromnegyed óra alatt érhető el Zsámbék település. A Romtemplom a Corvin János utcában található, a műemlék mellett a parkolás ingyenes. Kéttornyos, keresztház nélküli, bazilikális alaprajzi elrendezésű, háromhajós és háromszentélyes, kegyúri karzattal kialakított templom. Részletformáiban késő román stílusjelleget mutat, azonban helyenként már a gótika építészeti felfogását is érzékelteti. Későbbi származású volt az északi torony elpusztult gótikus sisakja, továbbá a homlokzati oromfal rózsaablaka, és a templomtól északra elterülő rendház töredékekben kiásott kerengője – amely jelenleg alaprajzi töredékekben látható. Mára a monostorból csak egy dongaboltozatos terem, – ez most a kőtár – a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg.

Az 1050-es években már kőtemplom állt a későbbi zsámbéki premontrei apátság helyén. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán – kora gótikus bazilikát. A temető feltárásának munkálatai azonban rávilágítottak arra a tényre, hogy a hagyomány, mely szerint a francia Aynard lovag és kísérete 1186-ban érkezett Magyarországra, és telepedett le Zsámbékon téves, hiszen a temetőből származó leletek tanúsága szerint a francia népesség már 1100 körül letelepedett a területen. A tekintélyes, jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, a tagok létszáma elérte a húszat is.

A 15. században leégett a kolostor, majd 1475-ben a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta, pápai engedéllyel. Az új birtokosok gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. Buda 1541-es török kézre kerülése után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át. Az épület sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években hívták fel a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Möller István építészmérnök végezte el az állagmegóvási munkálatokat, a későbbi munkák során, 1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit.

Magyarország műemlékeinek 1905-ben kiadott kötetében két falkép szerepel a zsámbéki templomrommal kapcsolatban. A Köpönyeges Márián kívül említést találunk egy Mária a kisdeddel-freskóról is, de sajnos hiányzik a falkép helyének pontosabb megjelölése. Az ezzel együtt tehát összesen három jeleneten kívül ma már nem tudunk többet a Premontrei, később pálos templom figurális falképeiről. Mégis érdemes azon elgondolkodni, hogy egy időben a templombelső nagy részét festés díszíthette. A figurális jeleneteken kívül szerepet kapott ebben a falakon néhol még ma is nyomokban megmaradt fehér alapon vörös kváderköves festés is. Azt, hogy a templombelső kifestése eredetileg kiterjedt lehetett, alátámasztja a zsámbéki templomról szóló első művészettörténeti tanulmány is a 19. század közepéről, amely a faragásokról szóló részletes leírásokon, metszeteken kívül megemlíti, hogy a falakon freskók nyomai mindenhol megtalálhatók.

1912-ben Éber László még láthatta a szentélyfal Köpönyeges Máriáját, és alapos leírást is készített a falkép maradványról az utókor számára. A freskó alsó része ekkorra már teljesen elpusztult, a festékréteg több helyen a vakolattal együtt hiányzott. Mindezek ellenére számára a jelenet fő vonalakban még kivehető volt. Az akvarellmásolaton jól látszik a frontálisan megjelenített Mária, aki ölében tartja gyermekét, óriási köpenyét a háttérben sorakozó különböző méretű angyalok tartják. Mária feje mellett két kisebb angyal a dicsfényét tartja. A nimbuszokon több helyen arany színezést találunk, a köpeny fekete foltokból áll, amit a falkép festészetben szokásos módon, nagy valószínűséggel a kék alá festettek eredetileg. A Magyarországon fönnmaradt Köpönyeges Máriák közül Éber ezt tartotta a legkorábbi emléknek, készítésének idejét a 14. század első negyedére helyezte.

A zsámbéki templom egykori kifestéséből a romokon megmaradt festésnyomokon kívül fennmaradt egy falképtöredék is a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében, ami Lux Géza ásatásai során 1934-ben került elő Zsámbékon. A töredéken Krisztus arcát frontálisan láthatjuk, a fej jobb szélén széles karéjban megmaradt nimbuszban jól látható a Krisztusra utaló kereszt vízszintes szárának maradványa. A falképtöredékről részletes leírást adó Tóth Sándor szerint a Krisztusfej egykorú lehet a Rómer leírásából ismert, mandorlát tartó angyallal a déli mellékszentély boltozatán. A színvilág és a megfestés alapján a jáki Szent György a legközelebbi rokona. Gerevich Tibor a töredéket a 13. század első felére helyezi.

Az a 3,3 négyzetméter falképtöredék, amit egy assisi restaurátor a bal oldali mellékhajó oldalfaláról szeretett volna leválasztani, valószínűleg az az Álló szent előtt imádkozó premontrei szerzetest ábrázoló falkép lehetett, amelyet szintén csak Gróh István akvarellmásolatából ismerünk. Ezen, a szintén a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tervtárában fennmaradt, máig publikálatlan másolaton fehér ruhás, Premontrei szerzetes összekulcsolt kézzel imádkozik egy álló, feltehetően női alak előtt. Az álló figura bal kezét leengedi, jobb kezét melléhez emeli. A nyak és a fej teljesen hiányzik. A szerzetes mögötti toronyszerű épület jól kivehető architektonikus részleteket mutat: sárga oldalfalát gótikus ívű ablakok’ háromkaréjos rozetták tagolják, felül lilás szürke timpanonnal záródik. A toronyhoz tartozó épület a kép bal oldali festett kerete mögött folytatódik, talán egy templom lehet. A torony kapunyílása mögött barna lépcsősor vonalai tűnnek elő. A jelenet eredetileg is kétalakos volt, mivel a vörös és sárga sávból és geometrikus mintából álló festett keret mind a négy oldalon végighúzódik. A geometrikus minta vörös és sárga, csúcsaikkal egymáshoz kapcsolódó rombuszmintából áll, amelyet bizonyos távolságban tondók szakítanak meg. A háttér épületének szamárhátíves ablakai és az épület megjelenítése a 14. századi festészet formakincsét idézi. Éber László szerint ez a jelenet ugyanakkor készült, mint a Köpönyeges Mária, tehát a 14. század, első negyedében.

Forrás:
romtemplom.hu
DERCSÉNYI Dezső: Románkori építészet Magyarországon 1972. 5-17., 197.
TARI Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000. 173-174.
RADOS Jenő: Magyar építészettörténet Bp. 1961. 65-66.
Fehér Ildikó: Zsámbék elfeledett falképei. Giovanni Battista Cavalcaselle tanítványának felmérése a premontrei templom falképeiről 1895-ből
romtemplom.hu
A pálos rend építészeti emlékei