Zólyomlipcse (Slovenská Ľupča) | Zólyomlipcsei vár

Okleveleinkben a helység nevével különféle alakban találkozunk. A legrégibb az 1250. évi feljegyzés, ahol Lypcsa, majd az 1255. évi, amikor Lypzhew alakban fordul elő, majd később Lypsche néven. Későbbi korból ismerjük a Lypche, Lipche, Libpcze, Lippcze, Lipche sclavonicalis, Sohler-Liptsch, Tót Lipcse, Slovenská Lupca és Zólyomlipcse neveket. A vár az Árpádok idejében mindenkor mint a király tulajdona szerepel, ahol országlása gondjait pompás vadászatokon kipihenni szokta. A hatalmas erdőségek tele voltak nemes vaddal, amelyet a környéken lakó udvarnokok hajtottak az előkelő társaság elé. Okleveles feljegyzések szerint, IV. Béla volt az első királyunk, aki ezt a vidéket járta. 1237. november 10-én volt Zólyomban s azután 1257-ig még nyolcszor, sőt 1244-ben kétszer is, s alig tehető fel, hogy Lipcse várát fel ne kereste volna. Végre 1258-ban Nagy Boldog Asszony napját tölti itt s megadja Benedek comesnek és Merse fiának a szabadalmat, hogy ugróczi népe a collecta-adóktól mentes legyen.

1265. július 3-án ítéletet mond itt a zólyomi nemesek és az esztergomi érsek közt folyó perben. 1317-én is még itt van a király, vagy pedig újra visszatért. Még egyszer tartózkodott IV. Béla Zólyomlipcsén, egy évszám nélküli május hó 8-án kiállított oklevél szerint, amikor a jászói premontrei rendet „Myluk” birtokában megerősítette. Itt tartózkodott 1271-ben V. István is, amikor augusztus 18-án kelt oklevelében egy bizonyos Beneuch nevű területet Turócz megyében Benedek comestől elvett s helyébe neki egy Torna nevű területet adott, de oly kikötéssel, hogy ha valamikor az utóbbit vissza akarná venni, helyébe csakis Beneuch-et adhatja. Valószínű, hogy 1274-ben Kun László nemcsak Zólyomban, hanem Zólyomlipcsén is tartózkodott, ahol Szent Lőrinc napjára állított ki egy oklevelet, amelyről azonban az évszám hiányzik, néhány nappal előtte pedig egy — 1274-ben — Zólyomban kiadott oklevelét ismerjük. Még egy másik évszám nélküli oklevele is kelt itt augusztus 24-i kelettel. Ő volt különben az utolsó Árpádházi király, aki Lipcsén tartózkodott s akitől ez alkalommal kiadott oklevél fennmaradt.

Az Anjou-házi királyok közül Róbert Károly kimutathatólag két ízben, Lajos pedig hatízben fordult meg lipcsei várában, nem is szólva arról, hogy mindketten ismételten sokat tartózkodtak Zólyomban, ahonnan külföldi társaságukkal kétségkívül a lipcsei pagonyokat is vadászva felverték. Róbert Károly első ittlétének emlékét megőrizte a zólyomlipcsei vendégeknek 1330-ban Szt. Márton hitvalló napján adott kiváltságlevele, amelyről később még lesz szó. Ezután csak kilenc év múlva jön fel a király s kiadja itt rózsahegyi vendégeinek a németlipcseiek által már élvezett szabadalmakat. 1340-ben az őszi időszakot ismételten is a megye területén tölti, valószínűleg hosszabb és nagyobb vadászatokat tartva Zólyomban és Lipcsén, mely alkalommal Besztercebányának és a többi bányavárosnak szabadalmait itten megerősítette. Nagy Lajos mintegy harmincegy oklevelet adott ki zólyomi várában s külön még nyolcat Lipcsén. Ismételten, némely esztendőben, pl. 1380. és 1382-ben ötször is visszatért a vármegye területére, részint hogy országos gondjai után megpihenjen, részint hogy nagy politikai céljait itt a lengyel urakkal való tárgyalásokkal megvalósítsa. Zólyomot már 1344-ben kereste fel Erdélyből jövet, Lipcsén való első időzését azonban csak az 1358. augusztus 14-én a lipcseiek számára kiadott oklevél jegyezte fel.

1306-ban Csák Máté foglalta el, de 1314-től újra Dancs mester kezén volt. Zólyomlipcse a középkorban fontos bányaváros, szabadalmait 1340. november 11-én Károly Róberttől kapta. Jogaik között szabad bíró és pap választás, piac és vásártartási jog, vámmentesség is szerepelt. A 14. században a lakosság fő tevékenysége a mezőgazdaság mellett már a kézművesség volt, akik portékáikat a város melletti vásárokon értékesíthették. A városban líceumot is alapítottak. 1361-ben „Lypche Solienses”-nek hívják a települést. Az 1440-es években Giskra birtokolta a várat, majd Mátyás foglalta vissza. A falu 1516-ban „Lypcz Sclavonicalis”, 1524-ben „Thotlypcha” alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1531-ben a stájer Turn Kristóf fegyverrel foglalta el a várat, ami később is ép és a mai napig lakott maradt. A város a 16. századig a zólyomlipcsei váruradalom része mely királyi, majd királynéi birtok. Ezután a 18. századig a bányakamara birtoka. A 16. századtól meginduló török támadások egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a településre. A török rajtaütések és a járványok a 16. és 17. században az egész Felső-Garam völgyében megtizedelték a lakosságot. Csak 1679-ben 700 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. 1672 és 1848 között több nemes család zálogbirtoka volt, köztük a Dóczy, Rubigallus, Tribel, Széchy és Wesselényi családoké. A 17. század második felében élénk kereskedelmi élet és kézművesség folyt a városban. A falu feletti 375 méter magas hegy tetején áll Zólyomlipcse vára. A vár mindvégig lakott volt, ma is teljes épségben áll, szociális otthon.

Sziklás hegy tetején álló, a XVII—XIX. században gyökeresen átépített, középkori eredetű erősség, a hegy lejtős oldalán bástyás körfalakkal, a sziklafokán levő főrészében szabálytalan udvart körülzáró, egyemeletes épületszárnyakkal. A várkápolnába vezető lépcsőn csúcsíves ajtó. A kápolna lapos mennyezetű, északkeletre kiugró háromoldalú apszissal. Szőlőlombokkal ékes oszlopos oltára primitív képpel 1692-ből való. A várudvar épületeit XVIII. századbeli árkádos folyosók fűzik össze. Az ide felvezető főlépcsőházban kettős cstícsíves nyílás s részben csúcsíves boltozatok. A lépcső tetején pitvar, falában Thurzók kőcímere s emléktábla az 1605-ben a vár ostrománál elesettek nevével. Utóbbit Tribel Gáspár készíttette. A pitvar csúcsíves ajtónyílása fölött magyar címer kőből C. T.E.B. 1508 felirattal. Az ajtó kerete az árkádos udvar felől XVII. századbeli, félköríves nyílással, egyszerű attikával, melynek párkánya alatt ez a felirat: S. Deus pro nobis, quis contra nobis.

Ettől a kaputól jobbra, Rubisal-ajtó, párkányán felirat: Dominus Protector Deus Meus Paul Rubisall: A: C: anno 1573. Ez ajtótól jobbra az udvar sarkában cikkelyes, dongaboltos szoba, hálós bordákkal mennyezetén s három, kettős félköríves nyílású renaissance ablakkal. Jobb felől a sarokban csigalépcső vezet a pincébe és az emeleti terembe, melynek bal oldali sarkában hengeres, kiugró zárt erkély. Északkeleti szárny kazamatáiban a bástyára nyíló kapu keretén Mária királyné címere s e felirat: 1531. Maria Regina. E fölött a bástyában bordásán tagolt dongaboltozatok. A kazamatákban Mária kapujától jobbra a vár kútja, taposómalom maradványaival. A kút aknája összeköttetésben van a hegyoldalt átfúró tárnával, mely embernyi magasságú és óriási boltozatos pincékbe nyílik. Utóbbiak bejáratát a hegyoldalra kapaszkodó úton kapuerőd védte. 

Forrás:
Jurkovich Emil: Zólyomlipcse várának és uradalmának története In.: Hadtörténelmi Közlemények 1929. évfolyam (30. kötet. Budapest, 1929)
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma In.: Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik