Zólyomlipcse (Slovenská Ľupča) | Szentháromság-templom

Zólyomlipcse (szlovákul Slovenská Ľupča, németül Slowakisch Liptsch) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Besztercebányai járásában. Besztercebányától 10 km-re északkeletre, a Garam jobb partján fekszik. A település első írásos említése 1250-ben történt „Lypcsa” alakban, amikor a Zólyomból Lipcsébe menő fontos középkori utat („via magna”) említik. A régi település két központ körül alakult ki, az egyik a középkori vár, a másik a ferences kolostor volt. Vára a 13. század második felében épült. A falu lakói mezőgazdasággal, halászattal, méhészettel foglalkoztak. 1255-ben „Lyppcha”, 1263-ban „Lipche”, 1272-ben „Lypsche” néven említik. A várat a 14. században Dancs mester építette ki mai formájában. A vár önálló váruradalom székhelye volt, melyhez a környék számos települése tartozott. 1306-ban Csák Máté foglalta el, de 1314-től újra Dancs mester kezén volt. Zólyomlipcse a középkorban fontos bányaváros, szabadalmait 1340. november 11-én Károly Róberttől kapta. Jogaik között szabad bíró és pap választás, piac és vásártartási jog, vámmentesség is szerepelt. A 14. században a lakosság fő tevékenysége a mezőgazdaság mellett már a kézművesség volt, akik portékáikat a város melletti vásárokon értékesíthették. A városban líceumot is alapítottak. 1361-ben „Lypche Solienses”-nek hívják a települést. Az 1440-es években Giskra birtokolta a várat, majd Mátyás foglalta vissza. A falu 1516-ban „Lypcz Sclavonicalis”, 1524-ben „Thotlypcha” alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1531-ben a stájer Turn Kristóf fegyverrel foglalta el a várat, ami később is ép és a mai napig lakott maradt.

A város a 16. századig a zólyomlipcsei váruradalom része mely királyi, majd királynéi birtok. Ezután a 18. századig a bányakamara birtoka. A 16. századtól meginduló török támadások egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a településre. A török rajtaütések és a járványok a 16. és 17. században az egész Felső-Garam völgyében megtizedelték a lakosságot. Csak 1679-ben 700 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. 1672 és 1848 között több nemes család zálogbirtoka volt, köztük a Dóczy, Rubigallus, Tribel, Széchy és Wesselényi családoké. A 17. század második felében élénk kereskedelmi élet és kézművesség folyt a városban. Termékeik eljutottak az egész vármegye területére és kézműves céhek alakultak. Legnevezetesebb céhei a bognároknak, cipészeknek és késeseknek voltak. 1697-ben megkezdte működését az első papírgyártó műhely is, az itteni papírt egészen 1920-ig forgalmazták egész Magyarország területén. A 18. század második felében a pestisjárvány áldozatainak emlékére gótikus Mária-oszlopot építettek. A céhek tevékenysége különösen a 18. és 19. században kapott nagy lendületet, amikor új malom, fűrésztelepek, téglagyár, sörgyár épültek és kőbányát is nyitottak itt.

Háromhajós, szentélyében csúcsíves, két keresztboltozatos, XIV. századi jellegű, ablakos, háromoldalú, apszisban záródó épület. Csúcsíves diadalív. A hajóban hálóbordás dongaboltozatok, három szakaszban, négyszögletes pillérekkel. Diadalív két felén az átalakító mester jele 1/1. s Anno Domini 1615. A hajó két pillérén balra, Madonna-szobor fából, XV. sz. 120 cm magas. Szentélyben: Pastoforium kőből, kiugró szekrény alakú, alján lóhereíves frízzel, szamárhát alakú fiálés, keresztrózsás orommal, e fölött egyenes párkány fiáiéval, oldallapjain domborművű rózsák. XVI. század. Az apszis délkeleti falában bejárat a Tribel-féle sírkápolnába. Ebben oszlopos, portál alakú síremlék vörös márványból; Monumentum FamiliaeTribellinae 1614-1619. Oldalt vörös márvány pad, homokkőből faragott, szép griff lábakon. Új főoltáron: Négy réz gyertyatartó, golyókon álló kerubfejes háromszögletes talppal, baluszter alakú szárán tüskés tányérral. XVII. század. A templom hatalmas nyugati tornya alatt két, XVII. századbeli címeres sírkő.

Forrás:
Bernard Jozef Meliš: Cirkevné pomery v Slovenskej a Partizánskej (Nemeckej) Ľupči v stredoveku
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma In.: Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)