Zólyom (Zvolen) | Zólyomi vár

Zólyom késő középkori és kora újkori építészetének gyöngyszeme, s egyben a város főterének meghatározó eleme a tér déli oldalán emelkedő várkastély. Az épületegyüttes egy sarkantyú helyzetű, 304 méter t.sz. magasságú, természetes emelkedésen fekszik. Déli oldalán egykoron a mára szabályozott Szalatna folyó határolta; a folyómeder és a várdomb teteje közötti szintkülönbség elérte a 15 métert. Északról és északnyugatról a várdomb a zólyomi települési teraszhoz kapcsolódik. A várdombon az 1960-as években Štefánia Tóthóvá-Schönweitzová végzett régészeti kutatásokat. A helyszínen őskori megtelepedés nyomait sikerült azonosítani, részben a rézkorból (Badeni kultúra) és a kései bronzkorból (Lausitzi kultúra). A ma is álló vár udvarán egy nagyméretű 13. századi épületegyütteshez tartozó építészeti maradványok kerültek elő, melyek a Szent Miklós tiszteletére szentelt háromhajós román kori plébániatemplom alapfalainak bizonyultak. Az írott források alapján feltételezhető, hogy a templom az Árpád-házi uralkodók által építtetett zólyomi királyi udvarház részét képezte. Ehhez tartoztak a mintegy 10×10 méteres alapterületű falmaradványok a feltárt templom északi oldalán.

Az épületegyüttest még a Nagy Lajos király által alapított gótikus várkastély felépítése előtt lebontották. A várkastélyt az uralkodó úgy építtette fel a Szalatna kanyarulata fölé emelkedő lapos magaslaton, hogy az uralkodjon a zólyomi piactér felett. Az építkezésre az 1370-es években került sor, s ettől kezdve a királyi udvar rendszeresen tartózkodott itt. Az új mellékrezidencia felépítése összefügghet a Pusztavár néven ismert, korábbi királyi erősség hanyatlásával, amely már nem felelt meg a királyi udvar igényeinek. A központi udvar köré rendeződő, szabályos alaprajzú, emeletes épületegyüttes elsődlegesen lakó- és reprezentatív funkcióval bírt. A nagy alapterületű várkastély tömegéből két torony és az impozáns várkápolna emelkedett ki. A pince- és földszinti termek elsősorban gazdasági és raktározási célokat szolgáltak. A nagyméretű, téglalap alakú ablakok sorával megvilágított lakó- és reprezentatív helyiségek az emeleten helyezkedtek el.

Zólyom várát a környező várakkal, uradalmakkal és bányavárosokkal együtt Zsigmond király a feleségének, Borbálának adományozta. 1430-ban a királyné – feltehetően a huszita támadások veszélye miatt – puskaport és ágyúkat szállíttatott az erősségbe. A következő években Zólyom szolgált Zsigmond és Borbála lányának, Erzsébetnek egyik támaszpontjaként a magyar trónért való küzdelemben. Halála után a várkastélyt Ján Jiskra tartotta kezében, aki Erzsébet fiának, V. (Utószülött) Lászlónak trónörökösi érdekeit védelmezte. Hunyadi János 1447-ben és 1451-ben megostromolta az erősséget, de Jiskra csak 1462-ben adta át azt az előrenyomuló Mátyás királynak. Az 1468. évnél a zólyomi városkönyv bizonyos kiadásokról emlékezik meg a palota (palacium), vagyis minden bizonnyal a vár számára. Mátyás király és Beatrix esküvője után a várkastély az egész Zólyom vármegyével a királyné kezére került. Az uralkodó halála után Beatrix megerődíttette az épületegyüttest.

A középkor végén az erősséget zálogjogon a gazdag bányavállalkozó, bethlenfalvi Thurzó János szerezte meg, aki fiaival együtt nagyszabású átalakításokat végeztetett itt, felújíttatta a palotaszárnyak belső tereit és új erődítési vonalat emeltetett, félköríves ágyútornyokkal és kaputoronnyal. Az épületet épületplasztikai elemekkel és falképekkel díszíttették. Az 1514–1515. évi elszámolásokból értesülünk arról, hogy Thurzó György malmot, sörfőzdét, lisztraktárat és pékséget építtetett a várban. 1524-ben a Thurzó Elekkel kötött megállapodás értelmében Mária királyné képviselői vették át várat és uradalmát, hasonlóan a körmöci kamarához és a bányavárosokhoz. A zólyomi vár történetében jelentős fordulópontot jelentett a mohácsi csatavesztés. A török előrenyomulás miatt az erősség fontos stratégiai szerepet kapott a bányavárosok felé vezető útvonalon. Az új helyzet megkövetelte az egykori „királyi ház” átalakítását egy török elleni erősséggé. Az itáliai mesterek által irányított radikális átépítés során lebontották a vár mindkét középkori tornyát. Helyettük két szinten ágyúállásokat alakítottak ki, lőrésekkel a tűzfegyverek számára. A tetőt elrejtették az új pártázat mögött, a sarkokon pedig kis, kiugró tornyocskákat emeltek. A várkastély magjának átalakításával párhuzamosan a külső erődítést is átalakították, állásokat hozva létre a tűzfegyverek számára. Az erődítési munkákat a 16. század második felében a külső árkok és palánkok kialakítása, majd egy hatalmas ágyúbástya felépítése zárta. További földbástyák már a 17. század folyamán egészítették ki a várkastély erődítéseit.

1619-től a zólyomi uradalom az Esterházy család kezére került, ekkor barokk stílusban újították fel a várkastélyt. Bethlen Gábor hadjáratai során 1620 novembere és 1621 áprilisa között itt őrizték a magyar koronázási jelvényeket. A koronát az emeleti nagy étkező mellett, egy önálló szobában tartották, melyet kifejezetten erre a célra szereltek fel. A legnagyobb mértékben a várkápolnát építették át 1784-ben, amely így teljesen elvesztette középkori jellegét. A 19. század folyamán a vár többnyire üresen állt. 1805-ben a kincstár megvásárolta és különböző célokra kezdte használni. Részben kaszárnyát alakítottak itt ki, de különböző hivatalok vagy iskolák is működtek benne. 1894 és 1906 között a Műemlékek Országos Bizottsága felügyelete alatt az épületegyüttest renoválták. Még a 19. század végén átépítették a mellvédeket, lecserélve a nem eredeti fecskefarkas pártázatot. Egészen a 20. századig a várkastély dombján lakóházak is álltak.

A zólyomi várkastély nagyszabású felújítására 1957 és 1969 között került sor. Ekkor az épületegyüttes visszakapta gótikus-reneszánsz jellegét, különösen a homlokzatokat restaurálták. A reprezentatív termekből a várkápolna említhető meg, gótikus építészeti részleteivel; továbbá a „lovagterem” és a középoszlopra támaszkodó boltozatú helyiségek. Impozáns a barokk terem is, festett kazettás famennyezettel, melynek 78 kazettájában római királyok és Habsburg császárok szimbolikus ábrázolásai láthatók, kronológiai sorrendben, egészen VI. Károlyig (1711–1740). Az épületben 1965-től a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításai kapnak helyet, jelenleg négy témakörben: gótikus művészet, szlovákiai ikonok, Európa festészete a 16–19. században, illetve szobrászat a 13. és a 21. század között.

Szöveg:
Noémi Belják Pažinová – Pavol Maliniak: Zólyom várkastélya (Zvolensky Zámok) Castrum Bene 2020.