Zámoly | Zámolyi templomrom 

A település és környéke már ősidők óta lakott hely volt, amit a területén feltárt őskorból származó régészeti leletek is bizonyítanak. A középkorban a község mai területén három település alakult ki: Kerekszenttamás, Kér és Zámoly. Kerekszenttamást 1231-ben, Kért pedig 1009 említik először az oklevelek. Zámoly (Zámor) nevét először egy 14. század-i, 1046-ból származó gesztában említik először. A hagyomány szerint Orseolo Péter király három napi harc után csatát vesztve Fehérvár felé menekült. A város azonban nem nyitotta ki kapuit előtte, a Vata-féle pogánylázadás-ban résztvevők üldözőbe vették. Péter király Zámoly urának udvarházába (curia) menekülve védekezett vitézeivel, de itt a felkelők utolérték, s megvakították, majd fogolyként bevitték Fehérvárra, ahol néhány nap múlva meghalt.

1231-ben Zámoly a Csák nemzetség birtoka volt. 1302-ben Csák nemzetségbeli Mihály fia István magtalan halála után, a települést rokonai – köztük a Dudariak – felosztják. 1543 után a török hódoltság idején a település néptelenné vált. 1570 táján azonban már mint újból lakott helyet tartják számon. 1583 után azonban református lakói újból elhagyják, s csak 1690 tájára népesül újra. A Rákóczi-szabadságharc és a pestisjárvány is sok áldozatot követelt. A 18. század közepén a Hochburg-családé, majd a Lamberg-családbeliek birtoka, akik a megtizedelt lakosság számát újabb betelepítésekkel növelték. A katolikus temetőben áll a 12. századi Szent Lőrinc-templom, mely 1683-ban pusztult el).

A Szent Lőrinc-templomot a 12. században építették, 1683-ban még használták. A templomot terméskőből építették, a romot részben kiegészítették. Félköríves szentélyű épület volt, a temetőben a nyugati fal ma is áll. A régi római katolikus temető területén fekvő középkori templomrom alaprajzának megismerését a temető újrahasznosítása tette szükségessé. A feltárást nehezítette, hogy az itt lévő, már jeltelen, 1900 körüli sírok teljesen tönkretették a rétegviszonyokat, sőt a falakat is. A feltárások eredményeként egy 15 x 6,5 méteres, egyhajós, patkó alakú szentélyzáródású templomot tártak fel. A hajó északnyugati sarkában egy középkori, melléklet nélküli sír került elő. Összesen hét ponton rögzítették a kerítésfal nyomvonalát, amely torzított ovális alaprajzi formát mutat. 

Forrás:
Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)