Zámoly | Kerekszenttamás – kerektemplom romjai

A Vértes lábánál, Zámoly északi határában, a Székesfehérvár—Gánt és a Csákvár—Csákberény közti útkereszteződésénél kis dombon egy kerek templom romja áll. Az időközben elpusztult Kerekszenttamás temploma volt ez. A falu helyét ma már csak a rotunda őrzi, és az, hogy ezt a területet még mindig Kerekszenttamás pusztának hívja a környék lakossáiga. A templomra maga a falu neve is utal: Kerekszenttamás. A név elmondja, hogy milyen alakú volt a templom, s megtudjuk belőle azt is, hogy Szent Tamás tiszteletére szentelték. Kerekszenttamást 1231-ben említi először oklevél a Csák nemzetség birtokai között. A helynévből arra lehet következtetni, hogy ekkor már a kerek templomnak állnia kellett. Sőt, már aránylag hosszabb ideje felépülhetett, hiszen nyilván bizonyos időnek el kellett telnie addig, amíg a templom alakjáról kapott a falu nevet.

S nagyon valószínű, hogy eredetileg ez nem a hivatalos név volt. Vagyis elképzelhető, hogy a templom a XII. században épült. A falut későbbi oklevelek is említik, egészen a XVII. századig, amikor már lakatlanná vált. Lakosai soha nem költöztek vissza, máig puszta maradt. Csak a rom mutatja, hol volt a település. A templom falainak jelentős része ma is 3—4 méter magasságban áll. Csak az északi részén hiányzik egy nagyobb, s a déli részen egy kisebb falrész. A fal alsó része kváderes falrakással készült, belül annyira jó állapotban volt, hogy több helyen még sárgás színűre festett vakolat is maradt rajta. Külső része jobban elpusztult. Az minden kétséget kizáróan kiderült, hogy ezen a részen a templomnak bejárata nem lehetett.

Az egész épület sziklára van építve, így csak egészen vékonyan kellett alapozni. Ha a szikla elég magasan volt, a padló is rögtön rákerült. Ahol a szikláben mélyedések mutatkoztak, ott ezeket köves-földes törmelékkel töltötték fel a padlószint magasságáig (a templom alatt a sziklás altalaj meglehetősen egyenlőtlen volt). A rotunda falát a helyszínen található kőanyagból építették. Durván nagyolt kvádereket faragtak belőle. Legalul a falat egészen nagyméretű kövekből rakták. (90×40 cm-es is előfordul), míg feljebb mind kisebbeket tettek (35×15,25×25 cm, stb.). A kövek mérete még egyetlen soron belül sem teljesen szabályos. A köztük lévő közöket kisebb kőtörmelékkel töltöték ki (10×5 cm, 7×3 cm, stb.). Az építkezés ún. öntöttfalas technikával történt: a külső és belső kvádersor közé teljesen szabálytalan alakú törmeléket öntöttek, s az egészet meszes habarccsal kötötték meg.

A templomot szabályos kör alakú alaprajzra építettek (átmérője: 6,65 méter). Nincsen apszisa, nincsenek fal-tagoló fülkéi sem. Egyetlen kis fülkéje van az észak-keleti falban, talán a szentségtartó számára. Az ilyen teljesen kör-alaprajzú, minden tagoló-elem nélküli épület szokatlan románkori körtemplomaink között. Az épület eredetileg nem volt boltozva, bár falai elég vastagok (130 cm), úgy, hogy elbírták volna a boltozatot. Azonban az ásatás során a templom belsejéből nem került elő olyan törmelék, amely kőből épített boltozatra engedne következtetni. Inkább az képzelhető el, hogy a templomot famennyezet fedte. Ablak nyoma sehol sem maradt meg; de az eredeti padlószint felett mintegy 2 méter magasságban 1,5 méterenként a falat ferdén kerek nyílású lyukak fúrják át. Ezek a templommal egykorúak.

Az előkerült leleteket mind a templom eredeti padlószintje fölött kerültek elő: edény-töredékek; sakktábla-mintás címer alakú bronz veret; bronz női öv csatja. Ezek mind a XVI. századból, a XVI. század végéről valók. Okleveles adat Kerekszenttamás falut -1662-ben már lakatlannak említi. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy hamarább, a XVI. század második felében kellett elpusztulnia, talán egy török támadás miatt. A templom, a XVI. század végén már romos lehetett. Különben ide törött edénydarabok nem kerülhettek volna. A régészeti feltárás eredményéből következik, hogy a templom a XIII. században már feltétlenül fennállt, de valószínűleg még a XII. században épült. A XVI. század közepétig minden, különösebb átalakítás nélkül megmaradt. S mivel a falu a török idők alatt lakatlanná vált, a templom lassú pusztulásnak indult. Eredeti rendeltetése is elhomályosodott. A zámolyiak ma már „török hagyomány”-ként tartják számon.

Forrás:
Molnár Vera: Jelentés a zámolyi határban levő kerek templom ásatásáról In.: Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964.