Szent György-templom
Zalavég
Véged formában 1247-ből való az első ismert említése. Birtokosa akkor a Ják nemzetségből való Zlaudus veszprémi püspök volt. Örökösei a Ják nemzetségből kerültek ki egészen a 14. századig. 1325-ben Károly Róbert Sitkey Kopasznak adományozta. 1346-ban vásártartási jogot kapott, ám az okirat arra enged következtetni, hogy a település már az Árpád-korban is rendelkezett ezzel a kiváltsággal, csak időközben elvesztette azt. 1418-ban a helyi egyház kérésére búcsúengedélyt kapott Véged. 1508-ban már a vámszedés joga is megillette, így lényegében mezővárossá fejlődött. A törökök először 1532-ben dúlták fel, az ezt követő békés időszakban azonban tovább gyarapodott. Az 1570-es évektől viszont folyamatosan ostromolták a törökök, így a lakosság nagyrészt elmenekült és a szomszédos mocsaras területeken keresett menedéket; a földeket ezután már csak ritkán művelték. 1665-ben a Sitkey család kezéből az Esterházyakhoz került a település, amely 1670-ben teljesen lakatlanná vált. Véged 1735-től kezdve települt újra, elsősorban környékbeli lakosokkal, és fejlődésnek indult.
Zalavég környékén a 13. század elején valószínűleg még csak egy templom állt, mégpedig Türjén. Ezt a templomot és a hozzá tartozó kolostort a Tűrje nemzetség tagjai építtették a premontrei szerzetesrend számára valamikor a 13. század elején. A pontos alapítási időpontot az alapító oklevél hiányában nem ismerjük, csak annyi bizonyos, hogy 1234-ben már létezett ez a monostor. A környéken másodikként valószínűleg Véged falunban került sor templom építésére. Ennek sem ismerjük alapítási idejét és az alapítóját. Annyit tudunk csak bizonyosan, hogy a Szent György tiszteletére szentelt végedi egyház a 13. század első évtizedeiben már megvolt. Alapítója- és építtetőjeként a Ják nemzetség tagjai vagy a veszprémi káptalan jöhet szóba. Mivel Véged tulajdonosait a Ják nemzetség tagjai között talajuk, ezért mint lehetséges építtetők ők jönnek szóba. Valószínű azonban, hogy az alapító a veszprémi káptalan volt. Erre utal, hogy első említése alkalmával azt írják róla, hogy az teljes joggal a káptalant illeti meg. Ez az első írásos említése 1247-ből származik.
A végedi egyházról a következő 80 év alatt semmit sem hallunk. Bizonyos azonban, hogy létezett ekkor is, mert 1328-bari egy I. Károly király által kiadott oklevélben a falut a másik Végedtől úgy különböztették meg, hogy Egyházas-Végednek nevezik. 1381-ben a vasvári káptalan oklevelében találkozhatunk a végedi Szent György egyházzal. Ekkor Sitkey István és Sitkey fiai osztoztak meg Véged faluban lévő birtokaikon. 1381-re átépíthették és megnagyobbíthatták a 150 évvel korábban említett kápolnát. Olyan templomot építettek a kápolnából, amely a falusi templomok között nagyon ritka. Kevés ilyen állhatott az ország akkori falvaiban. Ez a templom a mainál kicsivel nagyobb, kéttornyú és háromhajós épület volt. Román stítusban, homokkőből és téglából építették. A korábbi kápolna átépítésénél valószínűleg ajaki templom lehetett a minta, mivel a két templom alaprajza feltűnően hasonlít egymáshoz.
Egy a 15. század elején lefolyt egyházi per folyamán hallunk újra végedi plébánosról. 1418. március 16-án Sitkey László fia Mihály – I. Zsigmond király udvari sáfárja, aki urával éppen külföldön tartózkodott – egy kéréssel fordult V. Márton pápához. Kérte, hogy engedélyezzen búcsút, azaz bűnbocsánatot az ő kegyurasága alatt álló sitkei Szent Lőrinc és Szent Miklós, valamint a végedi Szent György egyházakba látogató híveknek. A kérést V. Márton pápa Constanzban, 1418 áprilisában kiadott bullájában teljesítette. Ezután teljes bűnbocsánathozjutottak azok, akik Szent György vértanú ünnepén ellátogattak a végedi templomba.
Valamikor a 16. század elején kerülhetett sor a végedi templom megerődítésére. Az eredetileg román stílusban épült egyháznak vastag falai és két tornya volt, ami lehetővé tette erődként való használatát. A két torony elé a védelmi lehetőségek javítására egy vastagfalú négyszögletes bástyát emeltek. Ennek az alapjai a templom körül 1991-ben végzett ásatások során kerültek elő. Sajnos semmilyen írás nem maradt fenn sem az erődítésről, sem arról, hogy mi indokolta az építkezést. A török veszély semmiképpen nem indokolhatta az építkezést, hiszen még jóval a mohácsi csata előtt vagyunk. Ekkor még senki sem tudhatott arról, hogy később törökök fognak pusztítani Végeden. A templom még a megerősítés után sem tudott volna komolyabb támadó csapatoknak ellenállni, ezért lehetséges, hogy az 1508-ban létrejött végedi vám védelmére építették hozzá a bástyát. Ezzel meg tudták óvni a falubelieket és a vám bevételeit a kisebb rablóbandáktól és az esetleges hatalmaskodóktól. 1517-ben találkozunk a végedi várnagy nevével, aki bizonyára ennek a templomerődnek volt a kapitánya.
1600-ban a sok pusztítás ellenére még létezett a templom. A török által ostromolt Kanizsa várának a felmentésére indult egy császári sereg a Győr melletti táborból, amelynek szállásmestere lerajzolta Végedet. Ezen a rajzon egy épnek látszó, egytornyú templomot láthatunk. A torony a dél-nyugati sarokhoz kapcsolódik. Nem látható viszont sem a másik torony, sem a 16. század elején a templomhoz hozzátoldott bástya sem. Ezeket erre az időre bizonyára lerombolták a sok pusztítás során, ami a rajz készítése előtt történt. A rajzon látható ép templom bizonyára csak a rajzoló idealizálása következtében látható, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a török és magyar seregek pusztításai és gyújtogatásai közepette épen maradhatott volna. A 17. század végére megszűnt létezni Véged.
Az 1670-ben elpusztult falut csak 65 év eltelte után, 1735-ben kezdték benépesíteni a környék falvaiból ideköltöző jobbágyok és zsellérek. Addig teljesen néptelenül, pusztán állt Véged. Ezalatt az idő alatt régi temploma a pusztítások következtében és a karbantartás hiánya miatt teljesen összedőlt. Az újonnan betelepült hívek lelki gondozását már a zalabéri plébános végezte, megszűnt a faluban az önálló plébánia. Végedet egy 1748-ban készült összeírásban említik először zalabéri filiaként Batyk, Pakod és Dötk társaságában. Véged új templomát a régi templom elbontásával, annak romjaiból kezdték felépíteni 1748-ban. Egy 1754-ben kelt öszszeírás szerint a szentélye már elkészült, a hajót építik. Hat év alatt jutottak el addig, hogy elbontották a régi romokat és megkezdhették az építkezést. Egy 1777-es összeírás pedig arról tudósít bennünket, hogy nemsokkal korábban szentelték fel az új végedi templomot Szent György tiszteletére. Tehát a faluba költözők a régi templom védőszentjét választották az új templom védőszentjéül. Az említett összeírásokból tudjuk, hogy a falubeliek a nagy, háromhajós, román stílusú templomból csak a középső hajót építették újjá, így az lényegesen kisebb lett, mint elődje. A templom építésével egyidejűleg szinte teljesen eltűntették a régi román templom maradványait.
1834. március 19-én nagy tűzvész pusztított. Ennek során leégett a fél falu és vele a templom is. A tűz során megsemmisült a templom a tornyával együtt, a nagy hőségben még a harangok is megolvadtak. Ugyanezen év folyamán megkezdődött az újjáépítés. A munkát türjei építőmesterek tervei alapján folytatták. Az egyhajós templom oldalfalait áttörték, belőlük négy oszlopot képeztek ki és két mellékhajót is építettek. Ezzel az építkezéssel a középkori templom akkor még látható alapjait követték, bár némileg kisebb lett, mint a régi. A templom fő építőanyaga a tégla volt, de felhasználták a régi templom megmaradt köveit is. A falakat nem alapozták, hanem a középkori falakat bontották vissza a lábazat szintjéig. Ezek szolgálnak a mai falaknak alapul. A templomot ekkor még torony nélkül építették. Viszonylag gyorsan, már 1836-ra elkészültek a munkákkal. A 19. század közepén jelentős adományt kapott Véged és annak temploma. 1899-ben orgonát is kapott a templom. Erre a pénzt részben a falu lakói, részben a falubeli földbirtokosok adták össze.
Nem sokkal az orgona után a padok is elkészültek. Ezzel a templom belső elrendezése elnyerte a mai alakját. A főoltárkép egy ismeretlen festő által a 18. században készített Szent Györgyöt ábrázoló olajfestmény. A templomban található egy szintén 18. századi Madonna faszobor is. A középkori templomból fennmaradt a keresztkut, amelyet ma szenteltvíztartóként használnak. A jelenlegi Mária oltár helyén eredetileg állt Lourdesi Mária oltárt 1901-ben emeltette Németh János és neje Vajda Anna. Az építésének és felszerelési tárgyainak a beszerzése összesen 940 koronába került. A templom és a sekrestye 1903. október 20-a óta van cementlapokkal burkolva. Az ára 155 korona 22 fillér volt. 1905. október 5-én állíttatták a végedi hívek a Páduai Szent Antal szobrot.
Forrás:
Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994) V. fejezet: Az egyház története, Az új templom építése és története