Mindenszentek-templom
Zalalövő-Zalamindszent
A középkorban több Mindszent nevű község volt Zala megyében. Nevükét Mindenszentek tiszteletére szentelt templomukról kapták. A Lövő melletti Mindszent faluról XIII—XIV. századi oklevelek nem beszélnek. Csak egy 1414-ből származó egyezséglevélben olvashatunk róla, amikor Asszonyfalvi Osl Gergely és neje, Agatha, valamint Gersei Pethő Tamás és János a köztük fennforgó peres ügyben megegyeztek. Gersei Pethő Tamás és János mesterek allodiumát említi az egyezséglevél Mindszent nevű falujukban. Ez a Mindszent Lövő és Salamonvára község mellett feküdt, ahogyan ez az egyezséglevélből kiderül. 1419-ben Egervári Balázs bizonyos fövényesföldi és herbartföldi részjószágait a Gersei Pethő családra hagyta. A fövényesföldi részbirtok Fernekagh Pacsa és Csütörtökhely nevű falvak között volt, a herbartföldi más néven szenti váni rész jószág Lövő és Mindszent, másnéven Kerekgárdony között feküdt.
1473-ban egy Mindszent, más néven Herbathya nevű prediumot említenek, Lövő és Mindszent falvaknál, illetve körzetükben. A fentebbi oklevelek nyomán vázolt bonyolult településtörténeti képletet nehéz feloldani. Az mindenesetre világos, hogy 1419-ben létezett egy korábban Herbartföldének, a Szent János tiszteletére szentelt templom elkészülte után Szentivánnak nevezett falu Lövő és Mindszent község között. Az is világos, hogy Mindszent másik neve a XV. század elején Kerekgárdony volt. Ha az 1473-ban Lövő és Mindszent falvak körzetében említett Herbathya (más néven Mindszent) praediumot azonosítjuk az 1419-ben ugyancsak Lövő és Mindszent falvak között említett Herbartfölde (más néven Szentiván) nevű részbirtokkal, akkor a környék településtörténetét a következőképpen rekonstruálhatjuk:
1. Lövő és Mindszent falvak között — feltehetően már a XIII. században is — birtoka volt egy Herbart nevű nemesnek. A Herbartfölde elnevezés arra utal, hogy a feudális birtok gazdasági központjában létrejött egy kisebb falu. A XIII. században sok ilyen személynévhez tett -földje, -falva, -telke szóval jelölt kisnemesi falut ismerünk.
2. A birtokközpont neve akkor változott meg, amikor felépült itt a Szent János tiszteletére szentelt templom. Ez a — továbbiakban Szentivánnak is nevezett — falu nem volt hosszú életű, már a XV. században pusztává válhatott. Oklevelekben csak egyszer (1419-ben) szerepel.
3. A feudális birtoktest azonban továbbra is megmaradt Lövő és Mindszent körzetében. Az 1419-ben Herbartföldének nevezett birtokközpont 1473-ban Mindszent, más néven Herbathya puszta megjelölést kapta. Szentiván falut minden bizonnyal azért nem említik, mert a XV. század végére az teljesen megszűnt. Egész Európában, és nálunk is a falvak pusztásodásának klaszszikus korszaka a XV. század második fele. Különféle történeti, gazdasági okokból elpusztultak a falvak, hogy más helyen újabbak jöjjenek létre, s így a településszerkezet általában átrendeződik.
Szentiván község területe is feltehetően fokozatosan beleolvadt Mindszent falu területébe, így azután az 1473-as Mindszent más néven Herbathya jelölés minden bizonnyal a Herbathya nevű birtoktest Mindszent határába eső részét jelenti, és nem egy másik, a XV. század végére már elpusztult Mindszent községről van szó, ebben a szűk — néhány kilométernyi körzetben. A Lövő melletti Mindszent községre vonatkozó adatok az 1500-as évektől kezdve megszaporodnak, és ezekből kiderül, hogy a Gersei Pethő család mellett más kis- és középnemesi családoknak is volt részbirtoka a faluban. Az 1513. évi adólajstrom Mindszentet Pacsa és Szentpéter faluval összevonva említi. Ez a Pacsa község — mint láttuk — 1419-ben Fernekagh Pacsa néven szerepelt, Lövő és Mindszent falvak mellett feküdt. A török időkben elpusztult a szomszédos községekkel (Szentpéter, Irsa stb.) együtt. Nem azonos tehát a Zalaapáti mellett levő Pacsa községgel.
Zalamindszent községben 1533-ban birtokháborítás történt. Demelky Tamás Gosztonyi Mihály allodiális házára ment és ott két jobbágya házából állatokat és egyéb holmikat rabolt. 1545-ben Gersei Pethő Péter sok más Zala megyei faluval együtt Mindszentet is elzálogosította Choron Andrásnak, annak a 4000 Ft-os kölcsönnek a fejében, amelyet tőle Kemend és Tátika várának fenntartására kapott, és amelyet visszafizetni nem tudott. A XVI. század közepétől egyre megszaporodó török támadások, melyek nyomán Zala megye jelentős része időlegesen vagy végleg pusztává vált. Majdnem másfél évszázadig bizonytalan viszonyok között élte életét Lövő „castellum” szomszédságában Mindszent falu népe. A törökök elpusztították a falut. Lakosainak hódoltság alá vetéséről írásos adat is beszél. Az 1690-es és az 1697-es úrbéri összeírásból megtudjuk, hogy a török korban a kanizsai basa volt a falu földesura. A XVIII. században teljesen rendeződtek a viszonyok, ez a török utáni megújhodás korszaka. Különböző nemesi családok voltak a falu urai. 1728-ban a Nádasdy család Lipót nevű tagja, valamint Nagy János, Tallián József és Ján Benedek volt itt birtokos.
Középkori források nem beszélnek a templomról, a pápai tized jegyzékben sem szerepel. Egyházára vonatkozó adatok 1550-ből és 1554-ből származnak, Ambrus nevű plébánost említik mindkét alkalommal. A török időkben nemcsak a falu pusztult el, hanem a templom is. Az 1690-es összeírás külön megjegyzés nélkül említi a templomot, amelynek akkor nem volt papja. A szép számmal ránk maradt Canonica Visitátiok sok értékes adatot őriztek meg templomunkról, melynek 1735-ben csak romjai voltak. A legtöbb adatot az 1777-es Canonica Visitátioból ismerjük. Leírása szerint a templomot kb. 28 évvel korábban, tehát 1749 körül romjaiból újjáépítették. Régi templom, boltozatos szentéllyel, lapos famennyezetes hajóval, szalmával fedve. Mindenszentek tiszteletére szentelték. Kétszáz személyt tud befogadni, egy oltár van benne. Tornya nincsen. Már 1748-ban is azt olvashattuk, hogy Mindszent nem önálló plébánia, hanem Salomvár leányegyháza volt, s az 1778-as Szily-féle Visitátioból is ez derül ki. A templomot, ahogy a Visitatio-ban olvashatjuk, 35 évvel ezelőtt építették át régi romokból. Kétszáz személyt tud befogadni, egy oltár van benne. Az ajtó előtt van egy harangtorony, egy haranggal. A templom mellett temető van.
1830-ban a templom jó állapotban volt, és a leírás szerint 79 évvel korábban, tehát 1751-ben építették újjá. Miként 1786-ban, 1830-ban is „kápolna” megjelöléssel szerepelt a templom, Salomvár leányegyházaként. A barokk építkezésre nézve a három idézett Visitatio három különböző adatot közöl. Az 1777-es veszprémi 1749 körűire, az 1778-as szombathelyi 1743 körűire, az 1830-as szombathelyi 1751 körűlre teszi az építkezést. További adatokat nem ismerünk. A helybeliek szerint az 1930-as években tatarozták, azóta javítás nem történt rajta. Meglehetősen rossz állapotban volt, amikor 1972 nyarán az Országos Műemléki Felügyelőség és a helyi egyházközség összefogása nyomán megkezdődött helyreállítása. Az épület a hajdani Zalamindszent község közepén, az Örségbe vezető országút mellett egy kis parkban áll, a Zala folyó partjának enyhe magaslatán. Keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású épület, nyugati oldalán a hajó elé épített egyszintes torony magasodik. A hajó északi és déli oldalát a lábazatig lefutó lizénák tagolják, melyek közül a két szélső széles, a középső keskenyebb. A déli oldalon három ablak nyílik, melyek közül a torony melletti románkori, a másik kettőt később megnagyobbították.
Forrás:
Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása In.: Régészeti tanulmányok – Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)