Szent Katalin-temetőkápolna
Zalaegerszeg-Zalabesenyő
A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu – így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A következő fontos évszám 1381, amikor is egy határjárás során részletesen rögzítették Egerszeg és Besenyő határát – ez a határ majd’ hatszáz évig változatlan maradt, egészen Zalabesenyő Zalaegerszeghez történő csatolásáig (1958).
A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett). A település déli részén, dombon lévő temetőben, szabadon álló, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású kápolna, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a hajó és a szentély felett nyeregtetővel. Kapuja a toronyaljban nyílik, a hajó déli oldalán szegmentíves befalazott kapu. A szentély keleti végfalán falpilléres tagolás. A toronyalj oldalfalain félköríves ülőfülkék. Csehsüveg boltozatos toronyalj és hajó, fiókos dongaboltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán újabb fakarzat. Épült a 13. század második felében, 1690-ben romos volt, 1780 körül újjáépítették. Tornyát, hajójának ablakait 1860 körül átépítették.
Forrás:
Zalaegerszeg Turizmus
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.