Wetahidai Szent Miklós-monostor

A kolostor első oklevele 1317-ben kelt, mely szerint „Péter, Gyogh-i pap, majd ennek a háznak perjele István-fia Péterrel és sok mással együtt azt vallotta, hogy a Gyogh-i Beder-fia, János erre a kolostorra hagyta a Gyogh falun-i Magasmalhegyén lévő szőlője felét… ” Eszerint a Szent Miklós tiszteletére szentelt wetahidai pálos kolostort ,,Gyögh-i Péter pap, utóbb az első perjel alapítja…” 1542-ig a kolostor élete zavartalan: jelentős birtokadományokkal gyarapodott. 1542-ben Török Bálint elfoglalta a kolostor javainak egy részét, melyért a wetahidai Miklós perjel tiltakozott. Ugyanezen évben már a török csapatok fosztogatása is gondot okozott a környéken. A végső pusztulást a törökök 1555. évi hadjárata jelentette. Az újkorban nem települt újjá.

A kisnemesek által alapított, Szent Miklós tiszteletére szentelt pálos kolostor alapítási éve nem ismeretes; első említése 1317-ből való, ekkor gyógyi/gyugyi birtokokat kap adományba. A rendi hagyomány alapján 1310 körül Gyógyi Péter pap, későbbi perjel alapította. A kolostort Kisberénytől nyugatra, az Öreglak határában fekvő Barátipusztán találjuk, 1454-ben „prope oppidum Somogyvár” alakban említik. 1452-ben Mihály perjel egy gyugyi szőlőt adott el, hogy a hálóterem, rendház, pince és más épületek tetőzetét megjavíthassák (pro reformacione tecturae dormitorii ac domorum et celarii), 1455-ben pedig Gergely perjel egy somogyvári szőlőt adott el Gergely somogyvári plébánosnak, akinek halála után, 1466-ban ez visszaszáll a kolostorra. Ugyanebben az évben Pálfalvai Veronika örökmise-alapítványt tett. Hasonlóképpen járt el 1492-ben Sereki Oszvald fia, László is. A kolostor számtalan adományban részesült. 1323: Almád (supra Hered. S. Nicolai), 1370: Berény, 1424, 1454, 1492, 1521 (nemesi kúria): Macs, 1442, 1493: Somogyvár, 1443: Vasad, 1452: Gyugy, 1455: Földvár, Hidasvíznél malom, 1464, 1504: Töl, 1466, 1483: Alcs, 1478: Onoskút (Csehi Vince és Balthazár aranyműves adománya), 1492: Tóti, 1493: Túr, 1509: Kisvitya, 1542: Akaz?, Kürtös. 1494-ben a vétyei (Vecheh) plébános végrendeletében 1 breviáriumot, 1 subát, 2 ólom kupát, 3 boroskupát, öltözékeket, háztartási felszereléseket, fekvőhelyeket, 2 kaszát, szekeret, kádat, 2 lovat, 2 csikót, 2 borjas tehenet és mernyei szőlőt hagyott a kolostorra.

1504-ben Perneszi Imre töli adományát, illetve 100 Ft értékű más adományait az egyház renoválására (pro fabrica ecclesiae) szánta, amelyhez évente 2 disznót és örökmisére 2 Ft-ot adott. 1520 körül, vizitációja alkalmából felkereste a kolostort Gyöngyössy Gergely. 1524-ben Kisberény melletti pálos kolostorként említik – Perneszi Imre naponta végzendő mise fejében Kisberényt és két ezüstkelyhet adományozott, amihez évente bort, búzát és szalonnát juttatott a pálosoknak. 1542-ben Török Bálint feldúlta; végleg 1555-ben néptelenedett el a kolostor. A kolostor perjelei közül többnek a neve ismeretes: 1317-ben Péter, 1368-ban Keresztély, 1452-ben Mihály, 1455-ben Gergely (1460-ban Mihály és Benedek szerzetesek), 1467-ben László, 1482- ben, 1488-ban Gergely, 1492-ben Tamás, 1508-ban János, 1542-ben Miklós.

Wetahida a somogyi pálos kolostorok egyik legtöbbet vitatott emléke. Lokalizálására eddig alig történt kísérlet. Korábbi műemléki irodalmunk megelégedett annyival, hogy valahol Somogy megye területén feküdt. Molnár István idézett tanulmánya ezt mondja: „a Wetha-hyda folyó mellett, Somogyvár közelében volt”. A legutóbb kiadott pálos oklevéltár magabiztosan ezt állítja: „Kisberénytől nyugatra feküdt. Ma Baráti puszta őrzi emlékét Öreglak határában.” Miután egy korábbi kutatás eredménye más volt, a fenti állítás ellenőrzése szükségessé vált. A kolostor anyagában szereplő helynevek – Gyogh, Almád, Beten (Berény), Wasod (Vasad), Alch, Thwr (Túr), Kyswythya (Kisvitya) – elég nagy területet határolnak be. A XVIII-XIX. századi térképanyagból Lipszky 1806-os térképe Lak és Tóti között „Tatárvár” romját, Lak és Kisberény között „Barátok” helynevet jelöl. Magyarország I. Katonai Felmérésének részlete Lak és Berény között „Bardeky Berg (vagy Baráthy Berg)” feliratot mutat, épület vagy rom jelölése nélkül. Eszerint már akkor is csak a hagyomány élt, ugyanúgy, mint a mai földrajzinév-gyűjteményben, mely csak a „Baráti puszta”, „Baráti temető” helyneveket ismeri – kapcsolódó hagyomány nélkül.

A helyszíni vizsgálat nem hozott újabb eredményt. Az Öreglak melletti Barátihegy idősebb lakói csak annyit tudnak, hogy egykor itt barátok laktak. Az általuk egykori kolostorhelynek tartott szántóföldön semmilyen — értékelhető – kultúrréteg nem látható. Érdemes azonban felfigyelni az előbbi — Wetahida okleveleiből kigyűjtött – utolsó helynévre: „Kyswythya” (1509-ben és 1512-ben szerepel). Gamás határában ma is van Vityapuszta, s tőle délre, Somogyvámos és Polány között Remete (!) nevű, 1955 után elnéptelenedett település. Az ide vonatkozó földrajzinév-hagyományok „Remete-puszta”, „Remetei Kápóna”, „Remetei halastavak” neveket ismernek. Mind Lipszky idézett térképe, mind az I. Katonai felmérés vonatkozó részlete jelöli a Remete nevű települést. Utóbbin a községtől délre „Rudera eines Closters” felirat és quadratikus épületmaradvány szerepel.

Az elmondottak alapján, a gyűjtőmunka befejeztével került sor a jelzett terület helyszíni bejárására. Guzsik mérte fel a terepet, helyi adatszolgáltatója ismerte a remetei hagyományokat. Szerinte „ott zárda létezett, ahova a romlott papokat zárták be életük végéig, s ott is vannak eltemetve. A zárda a remetei temető helyén, a keresztnél volt. A mai kápolna (barokk) és a zárda között alagút (!) volt. A Remete mellett elfolyó, ma zsombékos patak medrében hajdan 14 halastó volt.” Az elnéptelenedett település Vityáról földúton közelíthető meg: az áthalad a Patfari hídon. A temető az egykori település keleti szélén, egy kis dombon van. Környéke szántóföld, összefüggő tégla- és cseréptörmelékkel. A temető terültén K-Ny-i irányú, határozottan kivehető terepalakulatok vannak, melyek egy kb. 27 x 3 3 m méretű, nagyjából quadratikus épületegyüttes alaprajzát mutatják. Kelet felé erős lejtésű, kultúrréteg nélküli füves terület ereszkedik le az egykori halastavakig (a tavak helye jól kirajzolódik). A kolostor temploma – a terepalakulatok szerint – a déli oldalon volt, a kolostor északról csatlakozott. A mai temetői kereszt az egykori quadrum északkeleti belső sarkán áll. Kivehető falrészlet nincs. A temető még felismerhető, szórványos nyomai XIX. századiak, tehát akkor a kolostor helyét temetőnek használták.

A kézenfekvőnek tűnő topográfiai lehatárolás ellenére sem egyértelmű Wetahida helye. Eszerint a Wetahida környékén lévő települések topográfiai adatait – egyes esetekben – pontosítanunk kell. A két Berény a somogyvári völgyben fekszik, Kisberény 1370-ben a wetahidai kolostor birtokával határos. Almaad birtok 1364-ben… Wasad-i Mihály fia Miklós tulajdonában, a Szent Miklós remeteség közelében volt. Vasad Kisberény és Öreglak környékén, a malomároktól keletre, a mai Vasad pusztától északra kereshető. Maach a Lengyeltóti déli határában lévő „Mohács”-csal lehet azonos. Fontos adat, mely 1466-ban Maach birtok határában, a Hydaswyze folyónál lévő „Desstifewidawar” nevű malomhelyet említi. Ez azonos lehet az 1460-ban szereplő „Feldwarmolna” nevű birtokrésszel. A „Hydas-Wyze” nevű folyó talán a ma Malomárokként szereplő, Öreglak mellett Somogy-vár irányába folyó vízzel hozható kapcsolatba. A Maach környéki földvár a lengyeltóti Tatárvárral azonosítható. A tihanyi apátság XIV. századi (hamis) összeírásai megemlítik Hidas-t, Somogyvár szomszédságában. 1536-ra már Somogy-vár-Hidas néven szerepel. Ez azonosnak látszik a Csánki által 1449-ben Hidasként tárgyalt és Öreglak tájára helyezett településsel. Tehát úgy tűnik, hogy a Hidas (Hydas) település, a Hidasvize (Hydaswyze) és a (Wet-ha)Hyda=Wetahida folyó között összefüggés van. Eszerint a pálos Sz. Miklós kolostor a Somogyvár közelében lévő Wethahyda-nál volt. Legvalószínűbb helye tehát az Öreglak határában szereplő Baráti hegy, ahol a helyiek az 1920-30-as években téglatörmelékes részleteket, maradványokat is megfigyeltek.

Dr. Magyar Kálmán véleménye szerint Remete-pusztán szintén állt kolostor. A területet 1225-ben vette meg a pannonhalmi apátság a vityai jobbágyoktól és először a Szent Jakab remetekolostor állt itt. Az újkorban, 1747-ben a visitatorok a Somogyvárhoz tartozó Remete pusztán egy templomromot találtak, amely nyugati részével egy kolostorhoz csatlakozott, keleti falai pedig egy toronyfélével függtek össze. Vázsonyi, az új földbirtokos a templomot lebontatta és a romokat kiegészítve, magának istállót, ill, négyszobás lakást építtetett. Ezek szerint elkülöníthető a XIII-XVIII. sz. között szereplő Remete, Remete-udvar, Remete-puszta és a XIV-XVI. sz.-ban említett és fennállott Veta-Hyda, Hidas, Hidasvize hely. Az előbbi a XIII. századtól a pannonhalmi apátság tulajdonában volt az ott álló Sz. Jakab remeteséggel, míg az utóbbi területen a Wetahidai pálos kolostor alakult ki. A két épület közül a Remete-udvari – a XVIII. század első felében készült leírás szerint akkor még jó állapotban volt. Szemben az Öreglak-Baráti (Wetahida) Szent Miklós kolostorral, amelynek későbbi említése nem ismert. Romhányi F. Beatrix Lengyeltóti határába helyezi a vetahidai pálos rendház helyét középkori kolostor-katalógusában.

A fenti három – eltérő — vélemény egymás mellé állítása önmagában is jól szemlélteti, hogy a tárgyalásban szereplő pálos kolostorok kutatása nem lezárt folyamat. A Wetahidához hasonló esetekben csak a komplex kutatási módszerek együttes alkalmazása, a társtudományi eredmények egyeztetése, és – főleg – a topográfiai kutatás helyszíni munkájának előtérbe kerülése hozhat megnyugtató eredményt. így ezen a téren is több kérdésben a helyszíni vizsgálatnak kellene kimondania a döntő szót!

Forrás:
Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)
Romhányi F. Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon