Visegrád | Szent András-kolostor

Visegrád a 11. század harmadik negyedében, I. András és fia, Salamon király uralkodása alatt élte igazi virágkorát. E két uralkodó jelentős építkezésekkel fejlesztette a települést, amelyet talán alkalmi szálláshelyként is használtak pilisi vadászataik alkalmával. I. András alapította a rév fölé emelkedő teraszon a Szent András apostolnak szentelt görög monostort.

Az alapítás pontos időpontját sajnos nem ismerjük, az alapító személyéről is mindössze egyetlen forrás, Szent Gellért püspök nagy legendája emlékezik meg, a monostor görög szerzeteseiről pedig III. Honorius pápa 1221-es oklevele tájékoztat. A középkor folyamán többször átépített, a török-korban elpusztult és csak régészeti ásatásokból ismert 11. századi monostor temploma háromhajós, empóriumos bazilika volt, egyenes záródású fő- és félköríves mellékszentélyekkel. A déli mellékhajó keleti vége felett talán egy torony emelkedett. A mellékhajókat csavart törzsű oszlopok választották el a főhajótól. A mellékhajók feletti oldalkarzatokat – az empóriumokat – kis, nyolcszögletű oszlopok által tartott, palmettákkal díszített vállkövekről induló árkádívek nyitották meg a főhajó tere felé. A templom kváderkövekből épült falait freskók díszítették.

Mindebből azonban csak az alapozások, és alapárkok, néhány kőfaragvány és festett vakolattöredék maradt ránk. A templomtól délre állt a szerzetesek ebédlője, a trapedza fából készült, kőpillérekkel megerősített épülete. A szerzetesek feltehetően különálló kunyhókban éltek, de ezek nyomait nem sikerült megtalálni. Temetőjük azonban előkerült a templom nyugati homlokzata előtt. A monostort 1221-ben latin bencések vették át a görög szerzetesektől. A Tatárjárás idején megsérült épületet a XIII. század közepén IV. Béla helyreállíttatta, majd az 1330-as években, I. Károly korában teljesen újjáépítették. Itt temették el az 1386-ban meggyilkolt II. Károly királyt. 1493-ban a kolostor a pálos rendé lett, akik valószínűleg csak a török hódítás idején, 1544-ben hagyták el.

Visegrád mellett, a Szentendrei sziget északi csúcsával szemben, a Várkert völgy fölé magasodó teraszon, a 19. század végén, szőlőtelepítés során kerültek elő a Szent András monostor maradványai. A romok feltárását a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából Czobor Béla végezte el 1890-95 között. Ekkor még jelentős falmaradványokat, kőfaragványokat, sőt egy helyen még in situ freskótöredékeket is találtak a feltárók. Sajnos az ásatások után a telektulajdonosok a rom köveit nagyrészt kitermelték, az épületmaradványok jelentős részét elpusztították. A templom északi mellékhajójába, a középkori falak felhasználásával egy pincét és présházat építettek. E ház helyére az 1920-ban épült a Latinovics család villája. Feltehetően a villa építkezései során kerülhetett elő három ép és egy töredékes vállkő. A villát később a Újságírók Országos Nyugdíj Intézetének Rákosi Jenőről elnevezett üdülőházává alakították, majd a második világháború után a SzOT Park Üdülőjévé alakult át. A monostor 11. századi épületeinek maradványai a 2001-2003 között folytatott ásatások során kerültek elő.

A visegrádi Várkert-dűlő területén elhelyezkedő Szent András monostor története számos érdekességet rejt. A kolostor több szempontból is kiemelkedő jelentőségű:

1. A kevés XI. századi királyi alapítású monostor közé tartozik.
2. Bizonyíthatóan ortodox kolostor és még a XIII. század elején is az.
3. A magyar királyi központ egyik egyházi intézménye a XIV. században, és királyi temetkezőhely.
4. A későközépkori szerzetesi reform egyik helye és pálos átvétel.
5. Egy olyan kolostor, amely háromféle szerzetesi irányzathoz is tartozott különféle időkben.

Forrás és fotó:
Buzás Gergely — Eszes Bernadett: XI. századi görög monostor Visegrádon (Archaeologia – Altum Castrum Online. A Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának középkori régészeti online magazinja