Visegrád (Sibrik-domb) | Esperesi templomrom

A régészeti feltárások azt bizonyították, hogy az esperesi templom építésére nem sokkal a bazilita monostor alapítása után, még minden bizonnyal a 11. század második felében került sor. A Szent István-kori kis plébániatemplom helyére épülő esperesi templom új temetőjének legkorábbi sírjait Salamon király és Géza herceg pénzei keltezték, a templom építési rétegébe pedig már utólag ástak bele egy Szent László király pénzével ellátott sírt. A templom építtetője alighanem Salamon király, I. András fia lehetett. A visegrádi esperesi templom nagyméretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, a déb oldalán előcsarnokkal ellátott épület volt. A szentélyben álló főoltáron kívül a diadalív mellett egy-egy mellékoltárt és a szentély előtt egy kőlappal fedett díszsírhelyet is kialakítottak benne. A hajót egy faszerkezetű rekesztő korlát osztotta két félre. A templom déli kapuja a rekesztőtől keletre nyílott. A hajó nyugati végét egy széles toronnyal egybeépített karzat foglalta el. A karzatalj íveit két attikai lábazatú, sima, kerek törzsű, korintizáló fejezetű, palmettasoros díszítéssel ellátott fejlemezü oszlop, illetve az oldalfalakon egyszerű díszítetlen vállpárkány tartotta.

Az emeleti szinten öt, nyolcszögletű, sudarasodó oszlopocska helyezkedett el, feltehetően egy mellvéd felett. Az oszlopok lábazata egyszerű, négyszögletes lemez, fejezetük díszes, sarokleveles tagozat volt. A fejezetek felett szalagfonatos vállkövek emelkedtek, amelyek újabb ívsort hordoztak. A karzatra a déb oldalon egy külső lépcsőház vezetett fel, amely az első emelettől csigalépcső-toronyban folytatódott, a torony feltételezhető második emeletéig. A karzat fent leírt finom kőfaragványain kívül előkerült néhány egyszerű, durván megmunkált ablakkeret töredék is, amelyek nyilván a külső nyílásokhoz tartoztak. A templomot nemcsak a gazdagon díszített kövek, hanem a pompás freskók is ékesítették, amelyek részletei meglepő épségben kerültek elő a feltárások során. A jelek szerint a templom nem sokáig állt. A pusztulási rétegből előkerült, 12. század közepi pénzek szerint ahg egy évszázadot érhetett meg.

Forrás: 
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei In.: Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)