Váchartyán | Szent István király-templom

Váchartyán tehát már az ókorban lakott telep volt. Hazánk történetének első századaiban e helység a Rátót- nemzetség birtokába tartozott. 1323-ban rátóti Pores István fia László váchartyányi birtokait az Ákos-nemzetségbeli Micsknek idegenítette el. Az új birtokos később báni méltóságba került. A községben a margitszigeti apácáknak is volt birtokuk; Zsigmond király uralkodása vége felé, 1426-ban Váchartyánt Miklós váci püspöknek és Gothal Lászlónak adományozta. Ebben az időben ördög Miklós is a helység birtokosaként szerepel, de földjeit csakhamar elcseréli Zsigmond királlyal más jószágért.

A község 1430-ban zálogbirtokként a Rozgonyiakhoz kerül. Nemsokára vélegesen a család birtokába kerül a község. 14-38-ban Albert király néhány környékbeli helységgel együtt a Rozgonyiaknak adományozta Váchartyánt. A török összeírások Hartián néven említik. Mint a váci nahije községe 4415 akcse adót fizetett. A XVII. század második felében elpusztult a község és 1690-ig lakatlan pusztaként említik a különféle lajstromok. De nemsokára újra benépesült, mert 1695-ben már 1/4 portával rótták meg.

„A reformátusok régi anya-egyháza még a török hódoltság alatt fennállott és templomuk 1785-ben épült. A róm. kath. plébánia 1718 óta áll fenn. Az ősi kis templom Szent István király tiszteletére van szentelve. 1848-ban 16 egész úrbértelek volt itt. A tagosítás 1843—46-ban történt. Jelenleg Goszthonyi Tibornak és özv. Rudnay Józsefnénak van itt nagyobb birtokuk és úrilakuk. Az előbbié régi családi kúria, 1873-ban alakították át. A Rudnay-féle 1802-ben épült. Idetartozik Mogyorós puszta. A határában fekvő Várhegyen valamely erődítmény állhatott, melynek körsánczai ma is megvannak. Itt a határban két őskori temetőre is bukkantak, ahol számos lelet került napfényre.”

1628-ban még a katolikusoké a templom, 1700-ban már kálvinista prédikátora van. 1718-tól visszafoglalják a reformátusoktól és Szent Istvánnak szentelik fel. Ekkor a templomot részben kváderkövekből készült erős fal vette körül ovális alakban. 1787-ben meghosszabbították és megmagasították az egyházi épületet.

Forrás:
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1910)
Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
Entz Géza: Pest megye műemlékei II. (Akadémiai Kiadó, 1958)