Vác | Szent Mihály-templomrom

A 11. században püspöki székhellyé vált Vácon a tatárjárás idején már több templom és egyben több plébánia létezett. A város északi végén, a Március 15. tér környékén, a mai és egyben a középkori rév mellett a honfoglalás táján létrejött városrész temploma bizonyosan állt már a 13. század kezdetén. Nem tudni, hogy ez az épület milyen anyagból – fából, téglából vagy kőből – épült, mivel a 2003-2005-ben folyt ásatásokon egyetlen részlete sem került elő. Egykori létezését az bizonyítja, hogy több korai, a tatárjárásnál bizonyosan korábbi sír látott napvilágot, és ismert, hogy a kereszténység megszilárdulásától kezdve csak az egyházak körül levő temetőkbe volt szabad temetkezni.

A tatárok 1241-ben kegyetlenül elpusztították Vácot. A földbirtokos püspökök által betelepített nyugati jövevényekről a mai főtér környéke a Németváros nevet nyerte. A németek az elpusztult egyház helyén újat emeltek, és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. Az első, 1319. évi említés után több középkori oklevél is említi a Szent Mihály-egyház plébánosait, jövedelmét, birtokait. A templomba temették az előkelőbb személyeket, a többieket köréje. Az ásatások során kiderült, hogy a korábbi, kisebb templomot a gótika virágkora idején, valamikor a 14-15. század fordulója táján teljesen átépítették, megnagyobbították. A kor divatja szerint a magas, csúcsíves ablakokkal áttört, meggyengített falak súlyát a külső támpillérek viselték. A szentély, az oltártér a nyolcszög három oldalával záródott, a hajó és a két mellékhajó boltozatát két sorban összesen nyolc oszlop támasztotta alá.

Az így már jóval több hívőt befogadó épülethez később, a 15. században építették hozzá a kis déli oldalkápolnát és a szentély északi szomszédságában a sekrestyét. A török időben keresztény kézen maradt egyház 1669-ben épített új tornya két évvel később ledőlt, újjáépítése csak nagy nehézségek árán sikerült. A hódoltság után, az 1680-as évektől a régi, a török által lebontott székesegyház helyett itt miséztek a romos várat elhagyva a főtérre költözött püspökök. A következő évtizedekben egyre rosszabb állapotba kerülő épület apróbb javítgatásait megunva 1750 táján nagyszabású átalakítás kezdődött Oracsek Ignác tervei alapján. 1760 táján a vontatottan haladó építkezéseket abbahagyatta az új püspök, és az új, valamint a régi részeket egyaránt lebontatta. Ugyanekkor megkezdődött a mai Konstantin téren egy teljesen új székesegyház felépítése.

Forrás:
Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)