Urunk Mennybemenetele-templom | Fertőrákos

Urunk Mennybemenetele-templom

Fertőrákos

Egy állítólagos 1326. évi fertőrákosi templom-említés után az első, valóban a rákosi templomra vonatkozó adatot abból az 1438. évi okiratból ismerjük, amelyben egy soproni polgár a Sauerbrunn dűlőben fekvő szőlőjét fiának adományozza.

Győr-Moson-Sopron megye
Fertőrákos, Fő u. 115, 9421
Telefonszám: (06 99) 355 107

A templom rövid története

A falut először 1199-ben említik Racus néven. 1457-ben először németül Krewspach, később Kroisbach néven emlegették, és a középkor óta Nyugat-Magyarország zárt német nyelvterületéhez tartozik (1880-as magyar népszámlálás során kiderült, hogy a község 90,9%-a német nemzetiségű. Egy 1910-ben készült régészeti lelet az úgynevezett Kroisbacher típusú kelta érméket hozta napvilágra. Egy állítólagos 1326. évi fertőrákosi templom-említés után az első, valóban a rákosi templomra vonatkozó adatot abból az 1438. évi okiratból ismerjük, amelyben egy soproni polgár a Sauerbrunn dűlőben fekvő szőlőjét fiának adományozza.

1510-ben a mai helyén említik a templomot a Kristóf féle malom eladása kapcsán, 1514-ben pedig a rákosi templom tetőzetének javítására 2000 db. cserepet rendeltek Sopron városától. 1592-ben Drexler Mihály, majd Asel János soproni tanácsos végrendeletében hagyott 10 magyar tallért, illetve 2 forintot a rákosi templomra, amelynek az 1596. évi urbárium szerint Szent Miklós volt a védőszentje. A későbbiekben a ruszti esperesi kerület — ahová Rákos tartozott — 1641, 1651, 1659, 1663, 1674, 1885. és 1713. évi egyházlátogatási jegyzőkönyveiben alkalmanként alaposan leírták a rákosi templomot és berendezését. A legnagyobb változásról az 1663. évi jegyzőkönyv számol be, amely szerint Széchényi György püspök az előző évben „a régi templomot nagyrészben leromboltatta és alapköveire újjáépíttette …”

A ma álló, részben barokk, részben későbarokk fertőrákosi plébániatemplomot Krisztus menybemenetelének tiszteletére szentelték. Építészeti részleteiben — a torony vaskos tömbjétől eltekintve — eddig semmi nyomát nem lehetett felfedezni a korábbi templom maradványainak. Ez a helyzet változott meg 1992-ben, amikor megkezdődött a templom padlóburkolatának cseréje. A régi templom 73—74 cm vastag falai közvetlenül a barokk kori padlóburkolat alatt tűntek elő. A templom egyhajós, 485 cm széles és délen 12,30 méter, északon 12,60 méter hosszú. Az építéshez világosszürke színű habarcsba rakott, lapos gneisz köveket használtak. A hajó északi és déli falát 5—5 lizéna, fali pillér tagolta. Keleten patkó alakú szentély, nyugaton vaskos torony csatlakozik a hosszú csarnokhoz. A templom falát kétrétegű, fehérre meszelt vakolat fedte. A szentélyt és a templom hosszanti falait egyidőben vakolták be. A hajó asszimmetrikusan elhelyezett tíz fali pillérjénél korábbi a templombelső vakolása, mert a pillérek mögötti falszakaszokon a vakolat folytatódik.

Arra nincs adatunk, hogy korábban festve voltak-e a szentély falának magasabb falfelületei. A templom szentélyében, az omladékban megmaradt freskótöredékek figurális motívumai között látható egy 5—7 cm átmérőjű, fekete kontúrvonallal körberajzolt, vöröses, testszínűre festett fejábrázolás részlete, dicsfény íves vonalával. Vannak zöld, piros, sárga, barna színű töredékek is. A templom formája az egész középkoron keresztül lényegében nem változott. Többször cserélték tetőzetét, felújították lerombolt tornyát, sekrestyéjét át-átalakították, javítgatták a padozatát, talán nagyobb, korszerűbb ablaknyílásokat is építettek a gótikus periódusban, majd új oltárt állítottak fel. A fő falak, a bejáratok azonban az Árpádkortól eredeti helyükön maradtak. A templom főbb építési periódusait előzetesen az alábbiakban határozhatjuk meg:

I. „A” szint, patkószentélyes csarnoktemplom, torony és sekrestye nélkül: XII. sz. vége, vagy XIII. sz. eleje.
II. Alsó, 3. számú téglaburkolatos szint, megépül a torony és a sekrestye: XIII. sz.
III. Középső, 2. téglapadló, a templom javításai kisebb részletei valószínűleg későgótikus stílusban, a XVI. század elején. Akkor még fainennyezetes, csak a szentély boltozott. Tetőfedés cseréppel.
IV. Legkésőbbi, 1. számú téglapadló, a templom beboltozása, újjáépítése, a sekrestye bővítése, fa karzat építése, 1578—1587 között, I. Draskovich György püspök idején. 1582-ben kap Rákos oppidum (mezőváros) rangot.
V. A sekrestye lebontása. 1651 és 1662 között.
VI. A templom lebontása, köveinek a mai templomba való beépítése. 1662.

Összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy a kezdettől Szent Miklós tiszteletére szentelt Árpád-kori templom formája, egész fennállása során, lényegesen nem változott. Egyetlen nagyobb átépítése volt, a hajó XVI. századi beboltozása, addig őrizte eredeti, szerény román stílusformáit.

 

Forrás:
Gömöri János: Fertőrákos Árpád-kori temploma In.: Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Back to Top