Szent Márton-templom
Tótszentmárton
A zágrábi püspöki lajstrom szerint Szentmárton már 1334-ben önálló plébánia volt, más adatok szerint első temploma 1337 illetve 1344 körül épült fel. Annyi azonban biztos, hogy a templom felszentelése Nagy Lajos király uralmának idejére esett. 1539-ben a Zichy családbeliek és özv. Zichy Zsigmondné, akkor Wyczmand-i Andrásné Sarkan Klára közti perben végeznek tanúkihallgatást a környéken. 1542-ben Tarrodi Mátyásnak 13, Chwthi Jánosnak 5, Theryek Tamásnak, Rathky Gáspárnak, Herman Lászlónak és a helyi plébánosnak 1-1 portáját írták össze. 1548-ban a falut felégették és elnéptelenedett. Ennek ellenére ezek után összeírták Tarrodi Mátyás 3 fizető portáját, 14 vagy 22 szegény embert, és egy nemesi kúriát. 1566-ban elpusztultként tüntetik fel. A 17. század végén horvátokkal települt újra. Az elpusztult község újraszületése után, 1690 körül, Nádasdy Miklós zágrábi kanonok a vidoveci plébánost bízta meg az itteni lelkipásztori feladatok ellátásával is.
Mivel a község temploma sok más faluéval ellentétben nem vályogból, hanem kőből és téglából épült, a törökök után hamar helyre lehetett állítani. Az 1716. évi canonica visitatio emlékezik meg a már felújított Szent Márton római katolikus templomról. 18. századi plébánosai szinte kivétel nélkül muraközi származásúak voltak és Zágrábban végezték tanulmányaikat. Település központjában, dombon, falazott kerítéssel körbevett templomkertben, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély északi oldalához csatlakozó négyzetes alaprajzú sekrestyével, a hajó északi és déli oldalához kapcsolódó íves alaprajzú kápolnákkal. A hajó nyeregtetővel, a szentély és az oldalkápolnák kontyolt nyeregtetővel fedettek.
A szentély délkeleti falán mérműves vakablak található. Keleti falán feszület, fölötte ovális fülkében kis alakú Mária-szobor. A hajó falsarkait festett kváderezés hangsúlyozza. A toronyalj oldalfalain egy-egy ülőfülke. Csehsüveg boltozatos hajó és szentély, negyedgömb boltozatú szentélyfej, fiókos dongaboltozatú sekrestye, a hajó bejárati oldalán karzat. A hajóban Szent József szobra alatt Bedekovich Rudolf sírköve, 1821. Berendezés: jellemzően 19–20. század; szószék, Szomorú Krisztus-szobor, Immaculata-kép, 18. század második fele; főoltár, mellékoltárok, 19–20. század, főoltárkép, 1949 (Károly Gyula). Korábbi, 1347 előtt épült templom felhasználásával épült 1777-ben. Tornyát 1947-ben állították helyre. A templomot 1977-ben restaurálták, középkori részletei ekkor kerültek bemutatásra. A templomkertben: a falazott kaputól a templomig vezető út mentén, műkő feszület és második világháborús emlékmű, 1990 után.
Forrás:
Mészáros Ádám: Tótszentmárton története, Tótszentmárton Község Önkormányzata és a Sumarton Kulturális Egyesület
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.