Tornyosnémeti | Középnémeti Szent László-kápolna és remeteség

Az Abaúj megyei „Kuzepnemthy” falu közelében, 1319 előtt a Hernád nevű víz egyik szigetén kápolna épült. A kápolna építője bizonyos Egyed ágostonrendi remete volt, aki maga, szülei és összes rokonai lelki üdvéért építette saját pénzén és erejéből Szent László király tiszteletére a templomot. A kápolna titulusa nem volt véletlen. A csupán két fennmaradt oklevél egyike, az 1319. augusztus 12-én kelt tudósít arról, hogy Egyed Szent László király ujja középső csontját, amelyet Imre néhai váradi püspök Felhévíz faluban véletlenül elveszített, Egyed remete pedig megtalált, a kápolnának adományozta. A történetnek azonban itt még koránt sincs vége, már csak azért sem, mert Szent László király ereklyéjét, amely miatt Egyed a kápolnát alapította, mai napig a tállyai római katolikus templomban őrzik…

Ám kezdjük az elején… Annyi bizonyos, hogy Márton egri püspök Szent László király ereklyéi iránti tiszteletből és Fülöp mester (Drugeth Fülöp) szepesi ispán kérésére, annak közbenjárásával és támogatásával 1319. augusztus 19-én a Kuzepnemthy közelében levő remeteségben épült Szent László kápolnának, a kápolna ünnepén 40 napi búcsút engedélyezett, valamint megengedte a kápolnában való temetkezést is. 1320-ban Tamás esztergomi érsek, az előző oklevelet, Egyed remete kérésére, aki saját költségén építette a kápolnát Szent László tiszteletére, átírta és megerősítette. Az ágostonrendi megjelölés a 14. század legelején gyűjtőfogalomként is értelmezhető. Az újabb szerzetesrendek alakulásának egyházi tilalma és a kisebb rendek és közösségek egységes ágostonos regula alá való összevonása az alakuló pálos rendet is érintette. A középnémeti remeteség további sorsát tekintve ez esetben az ágoston és pálosrendi megjelölés feltehetően egyenértékű.

Az alapítvány tekintélyét az ott őrzött, hiteles Szent László ereklye adta. Egyedet az esztergomi érsek priori jogokkal ruházta fel. “A rend zsinatján köteles megjelenni, de sem Fülöp mester szepesi ispán, sem más világi bíró előtt perbe nem foghatják, hanem az érsek bírósága elé tartozik, ám mégis Fülöp mester, a kegyura védelme alatt áll.” A remeteség életéről több adat nem tudósít. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti írása említi, hogy az ott őrzött ereklye átkerült a regéci pálos kolostorba, ami a közösség korai megszűnésére enged következtetni. A regéci kolostorból később Tállyára került Szent László király ereklyéje. Ez az ereklye alapozta meg a hegyaljai település máig eleven Szent László-tiszteletét.

A regéci kolostort 1547-ben Serédy Gáspár, Ferdinánd hadmestere felgyújtotta, így biztosan csak ezen időpontig használták a pálosok. Később Alaghy Menyhért 1614-ben ígéretet tett a kolostor helyreállítására, ám 1636-ban ugyanő 400 forinton megváltotta a pálosoktól a gyakorlatilag már saját birtokában lévő területeket. Bár a regéci kolostor történetében – Gyöngyösi utalásán kívül – nincsen szó az ereklyéről, minden bizonnyal 1547 előtt kellett Tállyára kerülnie. Erre vonatkozó pontos adattal nem rendelkezünk. És az ereklyéről. I. László korábbi sírját szentté avatása (1192. VI. 27.) során a Váradi Regestrum szövege szerint fölnyitották, majd az átvitel, a translatio során fejét és karját leválasztották. A tetem többi részeit elhelyezték az új sírba, míg a kiemelt ereklyék díszes foglalatba kerülhettek, amelyeket ünnepélyes alkalmakkor valószínűleg a László tiszteletére szentelt oltáron helyeztek közszemlére. Újabb, leválasztott maradványokról azután már csak az Anjouknál találkozunk, amikor a Szent László-kultusz az udvar dinasztikus reprezentációjának legfontosabb támasza lett. A Szent László tisztelet egyik középpontja a váradi püspöki székhely volt, hiszen Szent Lászlót – kérésének megfelelően Váradon temették el. Így kerülhetett Imre váradi püspökhöz az ujjereklye, amelyet elhagyva Felhévíz faluban Egyed remete talált meg. Ő az általa a Hernád szigetén alapított Szent László kápolnának ajándékozta, ahonnan a regéci pálos kolostorba, majd Tállyára került…

Szent László ujjereklyéje számára Tállyán a 18. század közepén ereklyetartót készítettek, amely aranyozott ezüstből készült, magassága 26 cm, míg fából készült szekrénye 52 x 55 cm-es. Tállyán, a római katolikus plébániatemplomban őrzik a monstrancia alakú ereklyetartót, mely Szent László ujjpercereklyéjét őrzi. A kvalitásos ötvösmű hullámos szélű talpon nyugszik, nódusza vázaidomú. A 18. század végén készült szekrénye félköríves, elöl kihasasodó üvegajtóval zárul. Oromzatán Szűz Mária monogramja látható. Az említett Szent László kápolna Középnémeti (ma Tornyosnémeti) mellett a Hernád szigetén állt. Helye a mai napig ismeretlen. Guzsik Tamás szerint a kápolna remeték által működtetett zarándokhely lehetett.

Forrás:
Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
Bándi Zsuzsanna: Északkelet-magyarországi pálos kolostor oklevelei 1985.
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
Kerny Terézia: Szt. László ereklyéi