Torna (Turňa nad Bodvou) | Torna vára

Torna vára a XIII. században, nevezetesen IV. Béla, illetőleg a tatárjárás után kezd feltűnni az okiratokban. A vármegye valószínűleg szintén IV. Béla alatt alakult ki, aki különben a tornai várhoz tartozó részeken lakókat különböző kedvezményben részesítette, minthogy menekülésekor szolgálatokat tettek neki. Később is fölkereste IV. Béla e vidéket és hosszasabban időzött itt. „Tekus, comes de Sarus” 1270-ben kapta IV. Bélától Torna várát; unokája I. János „de Thurna” írja magát, akinek családja 1406-ban kihalt. 1289-ben IV. László Tomor falut Fecke Mihály és Bucchus tornai várjobbágyoknak „jobbagiones de Torna”, adományozta. Torna vármegye területe kezdetben nagyobb volt,mint mai napság, mikor Abauj vármegyébe kebelezték. A mai községeken kívül hozzátartozott Gömörből Hárskút, Dernő, Kovácsvágás. Csánki szerint néha odaszámították Borsodból a Szalonnától és Rakóczától a megye mostani határáig érő csücsköt, Szepestől pedig Stószt, melyet legújabban végleg Abauj-Torna vármegyébe kebeleztek.

Lakosai közül nyilván régebbek a szlávok, a mit régibb községeinek, magának Tornának neve is bizonyítani látszik. A megye benépesítésének időrendjéről azonban semmi határozottat sem mondhatunk. A XV. század elejéig egy nemzetségé, a Tekusoké, illetőleg már Tornaiaké volt az egész vármegye. 1406-ban Tornay János, magtalanul elhalván, 1410-ben a nyitravármegyei származású Berencsi István kapta, aki „Tornay” nevet vett föl. 1430. körül 800 adó alá eső portát írtak össze a vármegyében , a XV. század végén már 1000 —1100-at, 1476-ban örökvétel útján Bebek Orsolya férj. Szapolyai Imréné kezére került a vár és tartozéka, s majd egy századon át a Bebekek maradtak urai. A Bebekek gömörmegyei család voltak. IV. Béla Bebek Ferencznek és György fiának 1243-ban adományozta Berzétét, Pelsőczöt, Csetneket. Eredetük a monda homályában vész el; a néphagyomány pásztornak mondja ősüket, a kit szerencsés véletlenség juttatott volna nagy kincs birtokába, melyen lassan kint uradalmakat vett és tekintélyessé emelte családját.

Az ellenkirályok harczának kezdetén Bebek Ferencz Ferdinándhoz csatlakozott és 1530-ban Boldogkő várának ostromát vezette. De János halála után György fiával együtt elpártolt Ferdinándtól s Izabellához állott, abban a reményben, hogy ez Erdély kormányzójává fogja kinevezni. Reményében csalódván, egyenesen Konstantinápolyig ment és Szolimántól kérte Erdély kormányzóságát János Zsigmond felnövekedéséig. A szultán kegyesen fogadta és kormányzóságának jelvényével, a zászlóval ajándékozta meg. Izabella hírt vévén erről, maga küldött követséget Bebek Ferenczhez, hogy vállalja el a kormányzói állást. De Bebek észrevette, hogy cselvetés készül ellene, tehát tagadó választ adott s egyúttal, hogy életét megmentse, meghódolást szinlelt. Azonban megöletését nem kerülte ki. Bebek Ferencz halála után fia, György kibékült I. Ferdinánddal, hűséget esküdött neki s uradalmait is visszakapta. 

1556-ban a várat rövid ostrommal Dietrich és Puchheim császári vezérek foglalták el I. Ferdinánd számára, de még az évben kénytelenek voltak feladni Bebek György gömöri főispán hadainak. 1567-ben Mágócsy Gáspár császári serege foglalta el és mivel ebben az évben Bebek György halálával kihalt a Bebek család a vár is császári kézen maradt, aki a Mágócsy családnak adta. 1612-ben Bethlen Gábor hadai szállták meg, de 1624-ben a bécsi békével visszakerült II. Ferdinándhoz. 1652-ben az egri török portyázók dúlták fel a települést, ugyanez megismétlődött 1675-ben is. 1678-ban Teleki Mihály erdélyi kancellár serege a vár alá érkezett, az őrség magyar katonái felkoncolták a német zsoldosokat és átadták az erdélyieknek a posztot. 1679-ben Leslie tábornok ismét visszafoglalta. 1683-ban Ibrahim pasa Thököly Imre seregeivel egyesülve szállta meg a várat. Egy korabeli feljegyzés szerint rövidesen idevonuló Schultz császári generális csapatai harc nélkül szállták meg a kurucok által kiürített várat, amit a bevonuló Habsburg fegyveresek puskaporral több helyen is felrobbantották, a krónikák ezután többé nem említették a várat.
A szabálytalan alaprajzú, öregtorony köré épült várat a 16. században bástyákkal erősítettek meg.

A vár bejárata az északnyugati oldalon, egy 3 méter vastag falú rondella mellett nyílik. A várbeli katonaság a bástya lőréseiből ágyútűz alatt tarthatta a nyugati oldalon levő felvezető lankás utat. A hatalmas bástya udvarába érve, bal kéz felől egy újabb kapu állt, ahol egykor a gazdasági helyiségek és raktárak sorakoztak. A lerombolt kapun keresztül a nagyjából téglaalap területű felsővár udvarába lehet feljutni, ahol az egykori öregtorony négyzetes tömbje látható. Elpusztított csonkján még jól megfigyelhetők az emeleti ajtó és ablaknyílások. Keleti irányba haladva nagyméretű, emeletes palota egyetlen megmaradt kőfala meredezik. A pusztuló épület falában az egykori ablakok omladozó nyílásai sorakoznak. A felsővár déli és keleti oldalát szűk falszoros határolja, aminek a sarkain, kisebb-nagyobb méretű rondellák álltak, az ide helyezett ágyúkkal lőtték a vár védői a meredek hegyoldalra felkapaszkodó ostromló sereget.

Forrás:
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai Abaúj-Torna vármegye és Kassa (Magyarország vármegyéi és városai, 1896)