Tököl | Kisboldogasszony-templom

Tököl Árpád kori település, első okleveles említése 1270. november 26-án kelt oklevélből ismeretes. Mindig jelentős hely volt, 1322-ben már templomát, papját említik az írások. A középkorban rövid ideig mezővárosi rangot is viselt, országszerte ismertek a tököli miseruhák 1444 és 1448-ból. A középkori Tököl mezővároskában lakott a király egyik trombitása is. A szigeten pihengetett, vadászott, gyermekeit sokszor Tökölön szállásoltatta el II. Ulászló királyunk. A törökök 1541-ben foglalták el a Csepel-szigetet, az 1546-os török adójegyzék szerint Tökölön 83 magyar adófizető családot írtak össze. A gyakori háborúskodások, rablások, gyújtogatások következtében a sziget falvai elnéptelenedtek, így járt Tököl is. Földesura 1695-ben a megmaradt 13 magyar család mellé 13 bunyevác családot telepített le. Az újratelepítés nyomán 1703-ban már 41 család lakott Tökölön, és ebből csak 4 volt magyar.

A templom ma is látható formáját, az 1813-as átépítés során nyerte el, megtartva az eredeti XV. században épült templom jelentős részét. Benne Feszty Masa: „Mária születése” című oltárképe és Csehy Mihálynak 1519-ből származó reneszánsz stílusú, korábban a főoltár hátlapjában, most a hajó falában kiállítva található márvány sírköve. A tököli templom továbbá egy miseruhát őriz a 15. századból, melyet III. Frigyes császár ajándékozott a templomnak.

1669-ben Benlich püspök arról számolt be, hogy „a Duna szigetén Buda alatt található Tököl falu, ahol Kisboldogasszonyról elnevezett templom áll, nemrégiben felújítva és deszkákkal befedve, amelyet mintegy 16 éve [ 1653-ban] felújítottak és megjavítottak, és ebben egy ferences atya szolgál, akinek megvan a miseruhája, edényei, és a lehetőségekhez képest szolgálja az itteni katolikusokat, a templomnak búcsúja is van”. Igen valószínű, de további adatok felbukkanásáig nem bizonyítható, hogy a bosnyák ferencesek nem sokkal 1656, Benlich látogatása előtt, valószínűleg 1653-ban, szervezték újjá a pesti és Pest környéki missziójukat, ekkor szerezték meg – török kapcsolataik révén – mind a pesti, mind a tököli templomot a protestánsoktól.

Forrás:
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1910)
Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)
Tóth István György: Sarajevói dokumentum a pesti bosnyák ferencesekről (1664) In.: Történelmi szemle, 2002 (44. évfolyam)