Tiszakécske | Tiszabögi templomrom

Tiszabögi templomrom

Tiszakécske Kincsempart

A tiszabögi településrészen egy XII-XIV. századi gótikus templom maradványai és korábbról származó sírhelyek láthatók. 1989-ben tárták fel itt Tiszabög határában ezt az Árpád-kori templomromot és temetkezőhelyet. Az önkormányzat parkot alakított ki körülötte.

Bács-Kiskun megye
6062 Tiszakécske-Tiszabög, Kincsempart dűlő
A terület szabadon látogatható

A templom rövid története

Az Óbögből és Újbögből egyesült Tiszabög főforgalmi útra épült egyutcás szalag település mintegy 4 km hosszon, Tiszakécske része. A főútra 3 merőleges utca csatlakozik, egyik a kompátkelőhöz vezető Rév út, másik a vasútállomáshoz vezető út, harmadik a Pereghalomhoz vezető út. A régészeti eredmények alapján Tiszakécske területén már közel másfélezer évvel ezelőtt lakott település nyomai találhatók. A település növekedése és faluvá szerveződése az ezt követő időszakban (a XI., XII., XIII. század) indul meg. A tatárjárás után a lakosság számbeli növekedése meggyorsult. A Vatikán irattárában őrzött egyházi tizedjegyzék tesz először említést a faluról “Cechke” néven, 1332-ben.

A lassú növekedésnek induló falu a török uralom alatt gyakorlatilag elpusztult. A 17. században a Rákóczi szabadságharc leverése után a nagyabonyi közbirtokosság kapta meg a területet. Ők Nógrád és Hont vármegyékből zömmel katolikus vallású családokat telepítettek a faluba. Az új telepesek lakóhelye a régi Kécske nagyobb kiterjedésű elhagyott része lett (Újkécske), ahol a földet „taksások” művelték. A betelepítést követően a régi kécskeiek etnikai, vagyoni, vallási viszonyainak eltérő volta alapján a jövevényektől elkülönültek és elnevezték magukat ókécskeieknek. Valójában ezzel elkezdődött a falu lakosságának lakóhelyi (Ókécske és Újkécske), etnikai (szlovákok és magyarok), gazdasági (taksások és telkes jobbágyok), vallási (református és katolikus) elkülönülése. Így a régi egységes település kettészakadt, amit az 1867-es törvény közigazgatásilag is szentesített. 1950-ben egyesült a két település Tiszakécske néven.

A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírásában Bög-puszta Kecske falu mellett, a nevezett falu lakosainak kezén volt. “Gabonatized és legelőadó váltsága a szultáni dzsizje-adóval együtt évi átalányban. Miután a nevezett pusztán a szénát lekaszálták és a gabonát betakarították, a kecskeméti náhijébe tartozó Benedik falu lakosai marháikkal engedéllyel rámennek és legeltetnek.” Az 1720. évi összeírásban Újkécske még Ókécskével együtt szerepel és ekkor 18 magyar háztartást írtak össze a két községben. Az 1754 évi nemesi összeirás szerint a Balogh, a Hartwig, a Bencsik és a Nagy családok voltak a földesurai. 1930-ban még Újkécske része: Árkus-, Ujbög-, Óbög-, Kerekdomb-, Kerekdombi dűlő-, Olá- házi-, Peregihalom-, Sárhalom- és Székhalom-dülők. 1848 előtt a báró Ürményi, a gróf Szápáry, a gróf Hunyady és a Balogh családok voltak Újkécske birtokosai. A tiszabögi településrészen egy XII-XIV. századi gótikus templom maradványai és korábbról származó sírhelyek láthatók. 1989-ben tárták fel itt Tiszabög határában ezt az Árpád-kori templomromot és temetkezőhelyet. Az önkormányzat parkot alakított ki körülötte.

 

Forrás:
Tiszakécske település hivatalos weboldala
Ágoston Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. In.:
Zounuk – A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)

Back to Top