Herculia – Ókeresztény bazilika I.
Tác
Az M7 autópályától délre, Tác belterületétől keletre, a Sárvíz keleti partján 1934-óta folyó ásatások során felszínre hozott két, kora császárkori katonai tábor, egy nagy kiterjedésű szentélykörzet, a hozzá tartozó település, egy római kori villagazdaság, egy késő római erődített település és a hozzá tartozó késő római és népvándorlás kori temető, valamint egy avar kori temető és középkori templom maradványainak együttese. A legkorábbi római kori objektum egy Kr. u. 1. század második felében használt katonai tábor, amelynek helyén, az előkerült érmek és téglabélyegek alapján, a 2. század elején, Traianus császár uralkodása idején, Alsó-Pannonia legnagyobb ismert szentélykörzete (area sacra) épült fel, a körülötte kialakult településsel. A VII. és a hozzá kapcsolódó IX. számú épületek Traianus koriak, Pannonia Inferior provincia császárkultusz-központjával azonosíthatóak. A LXX. épület Augustus templomával azonosítható.
Ezeket az épületeket egy hivatalos állami támogatással épült, orientális jellegű misztériumvallás szentélyével azonosíthatjuk, ahol Iuppiter Optimus Maximus és Iuppiter Dolichenus hivatalos kultuszai is helyet kaptak. A XXVII. épület területén talált töredékes felirat alapján felmerült az a lehetőség is, hogy a római birodalom nyugati provinciáiban egyedülálló alaprajzi elrendezésű szent kerület az ókorban népszerű, de titokban tartott kilétű Nagy Istenek (Hermés, Dionysos, Isis, Serapis és más istenségek, mindenekelőtt a Kis-ázsiai eredetű Attis és Kybelé) szentélye lehetett. A markomann háborúk (166–180) pusztításai után újjáépített, de 258–260 körül végleg elpusztult település helyén, a 4. században egy patkó alakú, oldaltornyokkal és legyező alakú saroktornyok-kal megerősített, fallal körülvett létesítmény épült, a falakon belül számos épülettel. A fallal körülvett épületegyüttest az éremforgalom alapján, Diocletianus császár idejére, a 3. század végére keltezhető, és az egykori Gorsium helyén újjáépült Herculia városával, valamint Valeria provincia két ókeresztény bazilikával rendelkező helytartói székhelyével azonosítható.
A falakon belül előkerült késő római épületek, építészeti-funkcionális jellegzetességeik (márvány és mozaikdíszítés helyett agyagpadló, földbe mélyített agyag-kádak) alapján, egy Constantinus-dinasztia idején létesült belső erőddel, vagyis a késő római mozgó hadsereg utánpótlását biztosító katonai támaszpont parancsnoki, lakó- és gazdasági épületeivel azonosíthatók. A szentélykörzetet körül vevő, nagy kiterjedésű, a Sárvíz-csatorna nyugati oldalára is átnyúló, legalább 150 x 200 hektár nagyságú település neve a 2–3. században Gorsium lehetett. A 4. században összezsugorodott területű településen még a római közigazgatás megszűnése után, az 5. században is laktak, az area sacrától délre a tatárjárás után létesült a középkori Föveny falu, amely feltehetően a török korig létezett.
A decumanus maximusról nyíló épület 25 méter hosszú, 12 méter széles volt, északi oldalát nagy ívű apszis zárja le. Bár az épület tájolása észak-déli irányú, a kutatás ókeresztény bazilikának tekinti. Templom jellegét hosszú utóélete kétségtelenné teszi: népvándorlás kori sírok kerültek elő körülötte és a honfoglalást követő időben is az épület Föveny falu temploma volt. De IV. századi használata is – legalábbis a század utolsó éveitől – ókeresztény templomra enged következtetni. A basilica keleti oldalán, az apszis indulásánál téglából épült kis medence látható. Hasonlóak ismeretesek Dalmatiaból, Noricumból, ahol az V. század elején a keresztelőmedencéket építették hasonló formában, a templon ugyané szögletében.
A templom körzetéből való egy faragott kő asztallap, amelyhez hasonló oltárlapok máshonnan is ismeretesek az V. század elejéről. Az oltárlap és a keresztelőmedence alapján valószínűnek látszik, hogy ehhez a templomhoz tartozhatott az a fehér márvány oltárkorlát, amelyet a középkorban Székesfehérvárra hurcoltak. Az oltárkorlát, egyik oldalán Krisztusmonogrammal, szimbolikus állatokkal és növényekkel, az V. század eleji pannoniai művészet egyik kimagasló értékű darabja. Az V. század elejéről való relikviák talán arra engednek következtetni, hogy maga a templom is ebben az időben jött létre, esetleg egy korábbi, basilica-típusú épület felhasználásával. Ez magyarázatot adhat a szokásostól eltérő tájolásra. A keresztelőmedence és a finom oltárkorlát arra mutathat, hogy ebben az időszakban Herculiában püspök tevékenykedhetett.
Forrás:
Magyarország műemlékjegyzéke – Fejér megye
Fitz Jenő: Gorsium Herculia – Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996) A település és története