Szokolya | Református templom

Először Sokol, Zokol, Zakola, Zakalya, Zakolya, Zokolya volt a község neve. A végleges „Szokolya” elnevezés szláv eredetű, jelentése „Sólyomfalva”. A korai árpádkori települések közé tartozik, Kurszán vezér solymászata volt a jelenlegi Királyréten. Szokolya és környéke ősidők óta lakott hely volt, melyet a község határában található két földvár fennmaradt maradványai is bizonyítanak. Az egyik a Pap-hegy gerincén, a másik a Királyrét feletti Várhegyen található. Első, oklevél szerinti említése: 1186. A Salgó várhoz tartozó Szokolya földesura 1394-ben Széchenyi Kónya fia Simon volt, s tőle örökölték gyermekei, Széchenyi Miklós és Dorottya.

A XV. században többször említik várhelyként. A király hamis pénzverés miatt ítélte el Széchenyi (Salgói) Miklóst, akinek halála után a király Losonczy Bánnfy Lászlónak adta a falut, majd 1435-ben visszacserélte. Zsigmond király 1437-ben zálogba adta Szokolyát Lévai Cseh Péternek, aki a lévai várhoz csatolta. 1553-ban kihalt a Lévai család, s ezután az uradalom tartozékaként Dobó Istváné, Kolonich Sidfridé, 1640-től gr. Csáki László országbíróé lett. Szokolya legkorábbi ismert Szent Györgyöt ábrázoló pecsétjét 1508-ban vésték. A falu 1562 körül a református vallásra tért át. A XVIII. század elején Jánoky Zsigmondé, majd 1715-ben az Esterházyaké lett, 1868-ig. A Rákóczi-szabadságharcban részt vett a szokolyai lelkész két fia is, Mányoki Ádám és Sámuel.

A szokolyai református templom falusi templomépítészetünk jeles képviselője. A templomról már a középkorból vannak adataink. 1397-ben az esztergomi egyházmegyéhez tartozott. 1542-ben plébánosa a töröknek adózott. A szokolyai gyülekezet a XVI. század második felében tért a helvét reformációra. Hajója téglány alakú, tornya a párkányig XIV. századi, eredeti formájában maradt meg. Ennek szép példái a sarkain lévő támpillérek, a toronyablakok gótikus mérművei, illetve a templom hajójába bevezető csúcsos boltív. A párkány feletti szint XIX. századi eredetű. A templomot a torony kivételével 1856-ban lebontották és a jelenleg látható hajót építették fel. A homlokzat közepén egyszerű, vasajtós bejárat, egyenes záródású kőkerettel, felette lépcsőzetes záródásúra helyreállított ablak, felette a barokkos ablak található.

Egy 1984-ben végzett feltárás során előkerültek az egykori templomhajó, a sekrestye, valamint a cinterem falának maradványai. Megtalálták a mai templomkerítéssel csak néhol megegyező nyomvonalú középkori kerítőfal több részletét is. (A fal maradványai a mai talajszint alatt vannak.) E templom falai között hirdette az igét a Debrecenben, Leydenben, Franekerben iskolázott Mányoki János lelkipásztor. Fia, Mányoki Ádám, a református barokk világhírű mestere, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem udvari festője és diplomatája, itt a parochián született 1673-ban és Drezdában hunyt el 1757. augusztus 6-án 84 éves korában. Tornya, valamint a torony párkány alatti része XIV. századi eredetű gótikus, a templom mai alakjában klasszicista. A templom berendezése szintén újkori, a református liturgiának megfelelő. Harangjai közül a legöregebb, amelyik elkerülte az I. világháború során történt ágyúöntést, 1775-ből való. Felirata: 1775. Johann Brunner goß mich in Ofen.

Forrás:
Szokolya település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. március 18.)
Makár János: A SZOKOLYAI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE, NÉPRAJZA
Hoppe László: A református templom tornya Szokolyán. Építészeti elemzés In.: F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992) TANULMÁNY