Szerep | Templomrom (Csonkatorony)

Anonymus a Gesta Hungarorum 28. részében említ egy „Lutum Zerep”, vagyis Szerep-mocsár nevű helyet, melyet kapcsolatba hoznak a mai településsel, illetve Szerepmonostorral. A korabeli említések a Szerep megnevezés alatt három, jól elhatárolható dolgot értettek: a monostort, a falut és a lápot. A monostor első, biztos említése 1283-ból származik, amikor a birtokos – talán a monostort is alapító – Zovárd nemzetség tagjai megosztoztak két elhalt rokonuk birtokain. A 14. században a Bagossy nemzetség birtokába került. A község belterületén kívül, közúton Püspökladány felé, a temetőt elhagyva, még áll a téglából épült „csonkatorony”-nak emlegetett rom: valószínűleg Szerepmonostor maradványa. Hibás alakban Zened néven 1438-ban említették. Zerep 1458-ban Békés megyéhez tartozott. XV. század elején a Zoard nembeli Izsakaik bírják, kiktől a Bajomiak kezére került. 1472-ben ismét Biharmegyéhez számították. 1514-ben Bajomi Benedek okmányai elvesztek a parasztlázadás alkalmával, ezért 1517-ben II. Lajos megerősítette őt Szerep birtokában is. 1552-ben Szerep 36 portával szerepel a Bajomiak birtokában.

1572-ben a Bajomiak magvaszakadtéval Bajomi Zsófiát, Pászthói Jánosnét iktatják be királyi engedéllyel az ősei javaiba. XVII. században a Bagossy család, a XVIII. században Bánffy családok birták. 1800 körül Szerep kincstári birtok, 1791- ben nyert itt kir. adományt a szerepi előnévvel nyert Kelemen család, akik után gróf Korniss Károly kezére került. 1751-ben a falut régi helyéről áttelepítették a mostani területre, mert azt gyakran víz árasztotta el. Azt a határrészt ma is Pusztafalunak hívja a nép. Az úgynevezett Sószúgban régi épületromok láthatók, melyek a hagyomány szerint az egykori monostor, mások szerint egykori sóházának maradványai. A mohácsi vész után a szerepi plébánia megszűnt, monostora elpusztult. Lakossága az új hitet követte ekkor már. 1621-ben a szerepi ref. eklézsia a debreceni esperességhez tartozott. A falu a XVII. század derekán elpusztult s csak a kuruc-labanc háborúk után települt újra. 1751 után már az új helyükön építették a hívők a templomot, amely helyett 1826-ban újat emeltek.

A Sósszeg nevű határrészben, ahol egy falmaradvány román kori templom helyét jelezte, mélyszántás után erős lepusztulást tapasztaltak a régészek. A mélyszántás és a leletmentő ásatás három templom meglétét igazolta. A legkorábbi templom, melyhez a „csonkatorony” — valójában csupán egy falcsonk— tartozott, a XII. század közepén már létezett. Ezt bizonyította a templom körüli temető egyik sírjából előkerült III. István érme (1162—72). Később gótikus templom épült a román kori mellé ill. helyére a XIV. század elején. Ezen kívül a mélyszántás egy harmadik templom, esetleg kápolna téglából épült nyomait és embercsontokat hozott felszínre. A gótikus templom körüli temető sírjaiból díszes párták, koporsós temetkezések, gyűrűk, mentegombok, stb. kerültek elő, valamennyi a XVI. század második feléből. A csonkatorony nem azonos a Zovárd nemzetség 1283-ban említett Szt. György tiszteletére szentelt monostorával. A legkorábbi sírok egyikében s-végű hajkarika is volt. A gótikus templom belsejében eltemetett és későbbi sírokkal elpusztított temetkezésekből Mátyás korabeli pénzek kerültek elő. 

Forrás:
Dr. Fóris Anna – Dr. Kertész János: Bihar-vármegye községei In.: Nadányi Zoltán (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 25. Bihar-vármegye (Budapest, 1938)
Mesterházy Károly: A Déri Múzeum régészeti tevékenysége 1966–68. (Leletkataszter) In.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti Járás leírása