Szepesváralja-Szepeshely (Spišská Kapitula) | Szent Márton-székesegyház

Szepeshely (szlovákul Spišská Kapitula, németül Zipser Kapitel, latinul Capitulum Scepusiense) Szepesváralja településrésze Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. A Szepesi egyházmegye központja. A városka Magyarországon egyedülálló egyházi város volt, melynek egyetlen utcája a kanonoksor, mellette áll a püspöki palota és a székesegyház. A település a 11. században keletkezett egy megerősített bencés kolostor szomszédságában. A 12. századtól a szepesi prépostság székhelye. 1647-ben jezsuitákat telepítettek ide, akik kolostort és gimnáziumot építettek. Védőfalai 1662 és 1665 között épültek ötszögű tornyokkal erősítve, ma is teljes épségben állnak. A gimnázium 1671-ben a jezsuitákkal együtt Lőcsére költözött. 1776 óta püspöki székhely. A kolostort 1810 és 1815 között klasszicista stílusban szemináriumnak építették át. A káptalan 1848-ig hiteleshely volt, rendkívül gazdag levéltárral. A püspöki székesegyháza helyén 1140-ben már állott egy román templom.

A jelenlegi kéttornyú Szent Márton bazilikát 1232-ben kezdték építeni és 1275-ig épült. 1382-ben a Corpus Christi kápolnával bővítették, de 1488 és 1493 között ezt a Zápolya kápolnával helyettesítették, itt láthatók a család síremlékei. A templomnak 15. századi freskói, táblaképei vannak. Károly Róbert megkoronázását ábrázoló freskója 14. századi. A székesegyházat 1873 és 1889 között barokk stílusban építették át. Egyes források szerint az egri vár 1552. évi ostroma alatt a várban másodkapitányként szolgáló (az ostrom után 1553. március 11-ig kapitány) Mekcsey Istvánt a Sajóvárkonyban 1553. március 13-án történt meggyilkolása után a Szent Márton Székesegyházban temették el.

A székesegyház regotizációja alatt az 1470 és 1478-ból származó főoltárat is felújították. Értékesebbek a rendezetlen oldalsó oltárok, elsősorban a Három királyok térdreborulásának oltára 1490-ből, Szent Mihály oltára 1470-ből és Szent Mária halálának oltára 1477 és 1478-ből. A 13. század második harmadából származó Leo Albus oroszlán kőplasztika a maga nemében a legrégebbi Szlovákiában. Figyelemreméltó az 1317-ből való szokatlanul világi jellegű falfestmény, amely Károly Róbert magyar királlyá való avatását ábrázolja. A székesegyház nyugati homlokzata előtt az 1732-ből származó Szent Nepomucký János szobra áll. Orgonakarzat alatti nyugati része háromhajós, átmeneti stílű, keleti főrésze csúcsíves stílű, háromhajós csarnok, déli oldalához simuló csúcsíves kori kápolnával. Szentélye háromoldalú, apszissal záródik s két, kereszthálós boltozattal bír. A főhajóban, az orgonakarzat fölé nyúló réssel együtt, három hálóboltos szakasz. Mellékhajóban két-két csillagboltozat, a déli Zápolya-kápolnában háromoldalú apszis s négy szakaszában hálóboltozat. 

Forrás:
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma In.: Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)