Szent Villebald-templomrom | Ravazd

Szent Villebald-templomrom

Ravazd

Ravazd falu ősi település, Szent László király adományaként került a pannonhalmi bencés apátság birtokába a XI. század végén. A Szent Villebald tiszteletére szentelt egyházról már II. Paschalis pápa 1102-ben kiadott oklevelében történik említés.

Győr-Moson-Sopron megye
9091 Ravazd

A templom rövid története

Ravazd falu ősi település, Szent László király adományaként került a pannonhalmi bencés apátság birtokába a XI. század végén. A Szent Villebald tiszteletére szentelt egyházról már II. Paschalis pápa 1102-ben kiadott oklevelében történik említés; a pa megerősíti a Szent Istvántól a monostornak adott javakat, „névszerint Szent Márton egyházát Sabariában, és Szent Wilibald egyházát.” Hazánkban nem tudunk másutt az ő tiszteletére szentelt templomról.

Ki volt Szent Villebald, akinek tiszteletére Pannonhalma közelében a XI. században templomot építettek? Szent Villebald, akinek ünnepe a Szentek naptárában július 7-én van, Angliában született 700 körül, szász királyi családból, és a legenda szerint királyi vér folyt ereiben. Testvérei voltak Szent Wunibald, szintén szerzetes és Walburga, bencés apáca. Villebald testvérével és atyjával aki útközben meghal a Szentföldre indul. Ó tovább megy és hosszabb időt tölt a Szentföldön, hogy kora szokása szerint a Megváltó nyomdokait keresse. Zarandoksaga állomásait később húgának le is diktálja. A Szentföldről visszatérve Monte Cassino hegyén bencés szerzetes lesz, és ott kilenc évet tölt el egyszerű szerzetesként. A pápa kívánságára vállalja a mai metországban az eichstätti püspökséget. Halála után hamarosan szentként tisztelik, és kultusza elsősorban a Duna tájékán terjedt el.

A XVIII. században tisztelete új virágzásnak indult. Európában a legkeletibb hely a mai Ravazd melletti domb, ahol temploma volt. Hazánkba minden bizonnyal az első bencés szerzetesek hozták tiszteletét. A szent püspök ereklyéinek felemelése 989-ben történt, ekkor helyezték el ünnepélyesen csontjait egy díszes ereklyetartóban. Természetesen ez az esemény kultuszának jelentős növekedésével járt és ekkor juthatott el Pannonhalma mellé, Ravazdra. Az sincs azonban kizárva, hogy kultuszában Monte Cassino-nak is szerepe volt, hiszen az első hazai bencések kapcsolata Cassinoval jelentős volt.

A késő középkor és a török idők viszonylag kevés fennmaradt emléke már magában is megmagyarázná, hogy miért nem találunk ebben az időben adatokat sem a forrásra, sem a Villebald templomocskára. A török előtt, 1487-ben állt még a község keleti részén Szent Villebald egyháza. A törökök azonban 1595-ben Szent Márton várával együtt Ravazdot is elpusztították, mindkét templomával. A XVI. század végén a török hódítás következtében megszűnt bencés élet az apátságban a XVII. század közepe felé indul meg újra. Először 1694-ből találunk utalást Lendvay Piacid főapát egy levelében a Villebald templomra. 1701-ben arról értesülünk, hogy a templomocska megint szinte romokban van. Nem egészen 20 éven belül ismét felújításra szorult. Ekkor, 1718-ban Lancsics Bonifác perjel buzgólkodására újult meg; ezen alkalommal új sekrestyét is építettek hozzá.

Egy 1758-ban kelt írás arról tanúskodik, hogy még remete is élt itt. 1776-ban még bizonyosan működött, de a rend 1786-os feloszlatásától az 1802-es visszaállításáig eltelt idő elegendő volt arra, hogy a templomon az enyészet legyen úrrá. 1820-ban lebontották, és az akkor épülő Főapátsági könyvtár építéséhez hordták el az anyagát Pannonhalmára. A bontáskor a templom falából, másodlagos felhasználásból egy római sírkő is előkerült, melyet Pannonhalmára szállítottak, ahol jelenleg is megtekinthető. A templom alapjait 1995-ben tárták fel.
 
 
Forrás:
Sólymos Szilveszter OSB: Szent Villebald barokk kori kultusza Ravazdon In.: Arrabona – Múzeumi közlemények 42/1. – Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Back to Top