Szent Péter és Szent Pál-templom | Harka

Szent Péter és Szent Pál-templom

Harka

A templom magja Árpád-kori, napjainkban is őrzi román és gótikus stílusú részleteit, de mai épület jelentős része a 18. században, barokk stílusban épült.

Győr-Moson-Sopron megye
9422 Harka, Nyéki út 14.

A templom rövid története

A harkai Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére emelt templom középkori eredetű, a 13. század első felében épülhetett. Ebből az első periódusból napjainkban a román kori félköríves apszis (templom szentély), a hosszú hajó felmenő falai és félköríves nyílásai ma is megvannak. A templom első írásos említése 1309-ből való, ekkor Szent Péter egyházának nevezték. 1412-ből tudjuk, hogy a kőből épült templom Szent Péter és Szent Pál apostolok nevét viselte. Egy 1432-es oklevélből kiderül, hogy az akkori soproni főesperes és győri kanonok megengedte Sopron városának, hogy a harkai templomban, mely hajdan egyike volt a legelőkelőbb templomoknak, plébánost tarthasson. A harkai templom tehát 1432 előtt plébániatemplom lehetett, de a kegyúri jogot gyakorló Harkai család eladósodása és a helyi jobbágyok elköltözése miatt a templom romlásnak indult, és a megürült plébániát sem töltötték be. A városi tanács a főpap kéréséhez hozzájárult, plébánost választottak Harkára, kinek a lelki vezetése alá került Kópháza is.

A templomot 1450 után átalakították, a tornyot valószínűleg lebontották, a déli oldalon gazdag tagolású, szamárhátíves bejáratot nyitottak és sekrestyét építettek. A hajó megmaradt síkmennyezetesnek. A falu lakossága a 16. század közepétől áttért az evangélikus hitre. 1571-ben már evangélikus lelkész látta el a papi teendőket. 1584–1606 között ismét katolikus plébánosok működtek a faluban. A bécsi béke (1606) után egészen 1673-ig a templomot újra az evangélikusok használták. A 17. század közepén a templomot gyökeresen átépítették. Lényegében ekkor alakult ki az épület mai képe. Az 1640-es években beboltozták a hajót (fiókos dongaboltozat), a déli oldalt támpillérekkel erősítették meg, a hosszfalak mentén a fakarzatokat létesítettek, melyek miatt a falakat megemelték. Ezzel összefüggésben új ablakokat nyitottak (déli oldal új, korabarokk, csúcsíves záradékú, de szalagkeretes ablaksora), míg a középkori ablakokat és a déli kaput befalazták. A fényt a karzatszint alatti rész számára fekvő négyszögű ablakok biztosították, míg a felső részt keskeny, gótizáló kora barokk keretezésű ablakok világították meg. A szentély falazatát a hajó párkányáig felmagasították, és ezzel közös gerincmagasságú, új tető került a templomra.

1657-ben, a pünkösdhétfői délutáni istentisztelet alatt a torony összedőlt, ezért a templom egy részével együtt le kellett bontani. 1658-ban – a nyugati homlokzati fal lebontása után – felépítették a mai, háromemeletes tornyot. A templomot 1673-ban a vasvári prépost elvette az evangélikusoktól és a katolikusoknak visszaadta. Harka a szomszédos Nyék (Sopronnyék, ma Neckenmarkt) filiája lett. Az 1674. évi katolikus egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a templom Istenről, Szent Péterről és Szent Pálról van elnevezve, a falu közepén egy kis dombon áll, tetejét zsindely fedi. A kőtoronyban, melyet toronyórával láttak el, három harang volt. A temető az épület körül helyezkedett el, romos kőfal kerítette. Az 1714. évi canonica visitatio idején, Harkán már önálló plébánia működött. A berendezést illetően feljegyezték, hogy tisztes/szép oltára (Szent Péter és Pál tiszteletére) van, fa tabernákulummal. Az oltárt hat kép díszítette. A temető kőfallal övezett.

Említésre méltó még az öltöztetős Boldogságos Szűz Mária-szobor. Bár Bán János szerint a templomot Wachtler Pál plébános (1770–1774) renováltatta, valójában erre utóda, Lackner Mihály idején (1774–1785), 1777-ben került sor. Az 1781. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már a megújított épületről tudósít. A tatarozást a kegyúr, Sopron város végeztette, melynek során a templombelső is megszépült. A toronyóra ekkor már réginek számított, nagy értékkel nem bírt, csak az órákat mutatta. A toronyban egy kb. 600 és egy 300 fontos harang kapott helyet. A templomban ekkor már két oltár állt, mindkettő fából készült. A főoltárt a védőszentek, azaz Szent Péter és Szent Pál apostolok, míg a mellékoltárt Nepomuki Szent János tiszteletére emelték. A templom belső terének megújításával állt összefüggésben, hogy 1777. január 16-án a főoltárra helyezték a celli Szűz Mária kegyszobrát. Az öltöztetős Mária-szobrot Prammerin Terézia hagyta végrendeletében a harkai templomra. Idővel a főoltár Mária-oltár lett.

A templomot 1853-ban Hodich Ferenc plébános (1846–1853) kívül-belül renováltatta. A város, mint kegyúr kijavíttatta a tetőt és a falakat, a sekrestyéből új ajtót töretett és kehlheimi lapokkal kiköveztette a templomot. 1858-ban tűzvész pusztított Harkán, melynek során a templom is károkat szenvedett, fedele a lángok martaléka lett. Az épületet Sopron város költségén helyreállították, új fedélszéket készítettek, mely cserépfedést kapott. A tetőszerkezet átépítésével megszüntetették a kora barokk főpárkányt a hajó homlokzatán. 1875-ben az egyházlátogatók a templomot jó állapotban találták. A tabernákulummal felszerelt főoltár titulusa ekkor már a Boldogságos Szűz Mária volt, míg a mellékoltáré változatlanul Nepomuki Szent János. A torony is jó állapotú volt, a helyi evangélikus közösség viselte a gondját, ahogy a katolikusokkal közösen használt két harangnak (650 fontos, 100 fontos) és a toronyórának is.

1893-ban ifj. Storno Ferenc (1851–1938) tervei alapján Andreska Ferenc festő kifestette a szentélyt (az oltár fölött Szentháromság, az oltárképen Szent Péter és Szent Pál apostolok). Az új, romantikus stílusú főoltárt ugyancsak Storno tervezte, a kivitelezést Hild kőfaragó végezte. A celli Szűz Mária tiszteletére emelték. A tabernákulum és annak keresztje Haftl asztalos munkája. A szentségházat Storno egyik segédje festette be. Az új főoltárt – a Storno-terven szereplő feljegyzés szerint – szeptember 24-én benedikálta Póda Endre soproni városplébános. 1894-ben az új főoltár számára feszületet vásároltak. Az 1912. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom jó karban volt, nem szorult tatarozásra. A celli Szűz Mária tiszteletére emelt főoltáron kívül változatlanul megvolt a Nepomuki Szent János-mellékoltár is. 

Az 1960. évi templomleltár szerint a templom külső falán missziós kereszt függött. Az épületnek öt festett és egy fehér üvegablaka volt. A főoltár kőből készült, három lépcsővel rendelkezett. 1969-ben az OMF – a 17. századi jellegzetességeket megtartva – helyreállíttatta az épületet. A templom műemléki helyreállítását falkutatás előzte meg (művészettörténészek: Tóth Sándor, Dávid Ferenc). A déli fal kutatása már 1964-ben elkezdődött, folytatására az 1969. évi helyreállítás kapcsán került sor. 

 

Forrás:
Dr. Kelemen István és Nemes András: A HARKAI SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL KATOLIKUS TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRÉNETE

Back to Top