Szent Péter apostol-templom | Jánossomorja (Mosonszentpéter)

Szent Péter apostol-templom

Jánossomorja (Mosonszentpéter)

A templom Árpád-kori alapokon épült, ezt a torony alsó harmadának kváderkövei és a homlokzat előtti oszlopok bizonyítják.
 

Győr-Moson-Sopron megye
9241 Jánossomorja, Rákóczi u. 46.
Telefon: 96/226-081 

A templom rövid története

Jánossomorja 6000 lakosú kisváros Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, a 86-os számú főút mentén, közvetlenül az osztrák határ mellett. A Mosoni-síkság és a Fertő-Hanság-medence találkozásánál fekvő település az egykor önálló községek: Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja 1970-es egyesülése óta viseli a Jánossomorja nevet. Itt a Hanság láptengerének peremén már a honfoglalást megelőző időkben is éltek emberek, ezt a környéken végzett régészeti ásatások során feltárt réz-, bronz- és kora vaskori sírokban talált használati tárgyak bizonyítják. Ugyanakkor gazdag római és népvándorlás-kori kultúrák nyomait is megtalálták itt a régészek. A honfoglalás után vegyes besenyő-magyar lakosság élt ezen a területen.
 
A települések nevei a középkorban tűnnek fel először írásos formában. 1242-ben a tatárok ug-yan elpusztították az Árpád-korban keletkezett falvakat, azonban IV. Béla újra magyarokat telepített a vidékre. Német nemzetiségű telepeseket nagy számban az óvári uradalom Habsburg-házi tulajdonosai csak a török háborúk után hoztak ide. (Pusztasomorja nem tartozott az óvári uradalomhoz, így ott továbbra is magyarok éltek.) 1683-ban a sikertelen bécsi ostrom után visszavonuló török hadak mind-három községet felégették. Puszta-Somorja község határát évszázadokon át a Hanság foglalta el, a nép egy kis kiemelkedő szigeten élt, legkorábbi elnevezése Gueztenche (1279) volt. A királyi birtok a kuruc szabadságharc után az Esterházy és a Mednyánszky család kezére került. Szent-János (Boloct 1209) és Szent-Péter (Zenthpether 1440) adományozás útján került a Győr nemzetségből származó Óvári Konrád, illetve utódai tulaj-donába. Később a család ezen birtokai visszaszálltak az uralkodóra.
 
1526-tól II. Lajos felesége, Habsburg Mária lett az új birtokos. Ezután kezdődődött a német területekről érkező heidebauerek (pusztai parasztok) nagyszámú letelepedése a vi-déken. 1763-ban Mária Terézia az óvári uradalmat leányának, Mária Krisztinának adományozta, utódaik egészen 1945-ig voltak a két német község urai.Szent-János a XVIII. század végén már piacos hely (Markt) volt. Majd kérvényez-ték, hogy évi négy országos vásárt tarthassanak. I. Ferenc király 1811. július 5-én kelt kiváltságlevelében ezt meg is adta. A jobbágyfelszabadítás után – különösen Szent-János és Szent-Péter jobbágyai viszonyla-gos jólétben éltek. Az új országos polgári közigazgatási rendszer bevezetésétől mindhárom község önállóan működött. A községek – de főleg Szent-János – fejlődése a XIX. század utolsó évtizedeiben indult meg
erőteljesebben, miután megépült a Pozsony–Szombathely vasútvonal.
 
A templom Árpád-kori alapokon épült, ezt a torony alsó harmadának kváderkövei és a homlokzat előtti oszlopok bizonyítják. A feltételezhetően XIII. századi – az idők során többször elpusztult – templom jelenlegi eklektikus stílusban átépített formáját 1906-ban nyerte el. A főoltáron a templom védőszentje és névadója Szent Péter apostol látható. A templombelső mennyezete, a budapesti eucharisztikus kongresszus tiszteletére, 1938-ban készült. A 16. századi – az idők során többször elpusztult – templom jelenlegi neoromán stílusban átépített formáját 1906-ban nyerte el. A főoltár domborműve Szent Pétert ábrázolja, mellette Szent István király és Árpád-házi Szent Erzsébet szobrai állnak. A mellékoltárokon Magyarok Nagyasszonya és Jézus Szíve szobrok láthatók. A templombelső 1938-ban készült mennyezetfestményei az utolsó vacsorát, Szent István ország-felajánlását és Pannonhalma látképét ábrázolják.
 
 
Forrás:
ÚTIKALAUZ JÁNOSSOMORJA
Back to Top