Szent Mihály-templom
Tar
1220 körül a Váradi Regestrum említi a pásztói apátságnak Taron lakó lovászát. 1265-ben István ifjabb király e helységet, mint Ágasvár tartozékát a Rátót nembeli Istvánnak, a királyné lovászmesterének adományozta. Unokája István 1347 körül felveszi a Tari nevet, megalapítja a helységben birtokos Tari családot. Mohács után az Országh, az enyingi Török családok, a XVII.-XVIII. sz.-ban a Nyáryak és örököseik voltak a birtokosok és kegyurak. 1478-ban Tart, mint mezővárost említik. Jelenlegi temploma ötszöri átépítés eredménye. Legrégibb alakját, a kváderköves románkori részt a hagyomány szerint Tari Lőrinc országbíró építtette. Szentélykaréjának görbülete eltér az épület többi részétől. Az építésmód e részen a XIII. századra utal. A második építési korszakban, a XV. sz. elején jöhettek létre a gótikus oldalkaréjok a diadalívvel határolt hajóig. 1500 körül, a harmadik, későgótikus építkezés során készült el a hajó, a déli előcsarnok, és a mellette levő főfal lábazata.
Az 1699. évi plébánia-összeírás említi a tari katolikus templomot. Plébánosa az 1690-es évektől kezdve a XVIII. sz. első éveiben Rákóczi Gábor. Anyakönyvei 1732-ben kezdődnek. Az 1746. évi egyházlátogatás idején a Szent Mihály tiszteletére emelt templom belül jó karban van, de szentélye nagyon nedves, helyreállítást igényelne. Öt oltár van ekkor benne. Ebben az időben, a határban még láthatók voltak az elhagyott Szt. Anna templom romjai. 1762-ben Rakovszky György földbirtokos kijavíttatja a templom kriptáját: „Tari templomban saeculum (évszázad) előtt volt és régiség miatt el romlott cripta találtatván, azt kívánnám megcsináltatni, romlandó testemnek illő helyecskéről gondoskodván. Kire való engedelemért instálok”.
Az 1777-től az 1780-as évek közepéig tartó restaurálást a templomban Lőrincz József plébánosnak és a híveknek költségén hajtották végre. 1784-ben azt írta a plébános, hogy a hívek hét évvel ezelőtt kezdték meg ennek az ősrégi templomnak gyökeres felújítását és a toronynak újonnan való felépítését. A torony ekkor külsőleg már készen áll, de belül nincs még boltozva, nincs lépcsőföljárója. A templomtestben nincs még boltozat, sem karzat. A következő években azután e negyedik, barokkos átépítés eredményeként létrejött a cseh-süveg boltozat és a karzat. 1786-ban ezeket írják a hívek: „Helységünknek minden lakosai meg egyesült akarattal az élő Istennek fogadást tettünk, hogy az Isten Annyának, mint nyomorodottak különös segedelminek tiszteletire minden holnapban az új hold szombatinapon való megszentelésére magunkat örökös fogadással kötelezzük, esedezvén, hogy fogadásunkat helyben hagyni méltóztasson”.
1787-ben a templomot kirabolták, felszerelését elvitték. Ideiglenes használatra a hasznosi filiából hoztak át kelyhet. 1805-ben sekrestye építésére kapott engedélyt az érsekségtől Vojacsek Bertalan kőműves. A sekrestye ajtaja felett az 1845-ös évszám olvasható, ez utóbbi bizonyára renoválást jelez. A sekrestye felépítése volt az ötödik építési periódus. A Szent Mihályt ábrázoló főoltárkép a szentély falára van helyezve, e képet 1900-ban Tury György festette. A templomot lőréses kerítésfal vesz körül, hátsó két harmada 1500 körül keletkezhetett. A plébániaházat 1769-ben kezdték építeni, 1771-ben fejezték be. 1805-ben ambitust építettek hozzá fából.
Forrás:
Tar település hivatalos weboldala (2022. november 17.)