Szent Mihály-templom

karancskeszi

Elérhetőség

3183 Karancskeszi, Fő út 91.

Galéria

A település a magyar Keszi törzsről kapta nevét. A falu 1227-ben a Zách nemzetség birtoka, a XIV. század elején pedig Zách Feliciánnak birtoka volt, kinek nemzetségét a királyi család ellen elkövetett merénylet (1330) kiirtották. Plébániája már az előző évszázadban is működött: 1262-ben Both, a Keszi-i Szent Mihály templom plébánosa egy földterület kérdésében vitában állt a Mindenszentek tiszteletére szentelt karancsberényi templom plébánosával. Az első keszi templom plébánosa 1332-37-ben János volt, ennek javadalma a pápai tizedszedés alkalmával nem haladta meg az egy márkát.

A második háromhajós templom 1400 körül gótikus stílusban épült, a hajónál alacsonyabb támpilléres szentéllyel, a szentély déli oldalán két gótikus ablakkal. 1629-ben Pázmány működő plébániát jelez Keszü-ben. 1634-ben Apáthy Márton nógrádi főesperes egyházlátogatást végzett és feljegyezte, hogy ekkor Rimaszécsi Márton felszentelt pap működött Kesziben. Ekkortájt a főesperesség területén csak 9 plébános volt, akik közül mindössze 5 volt pappá szentelve. 1669-től folyamatosan betöltötték az itteni plébániát, melynek anyakönyvei 1716-tól maradtak fenn.

Az 1674. évi összeírás szerint a toronnyal ellátott templom szentélye és sekrestyéje boltozott, kórusa fából volt, belsejében régen négy díszes oltár állott, de a háború időkben elpusztultak. Az 1688. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a templom ekkor teljesen elhagyatott állapotban találtatott, hiányos felszereléssel, még a harangot is elvitték a törökök. 1713-ban már újjáépült, hajója ekkor táblás, megfelelő felszerelése, orgonája, három oltára, négy harangja volt. A Szentháromság-társulat a budai jezsuiták vezetése alatt állott, a plébánia területén ekkor 302 katolikus, és 4 lutheránus személy élt. A falu a XVII-XVIII. században a Mocsáry, és más köznemes családok birtoka volt.

A templomot 1774-75-ben Prózán Pál gyöngyösi kőművesmester átépítette, és barokk berendezést kapott. A második világháború végén megsérült, de a hívek adományaiból rövidesen helyreállították, majd 1983-ban falait víztelenítették, új tetőt raktak rá. A plébániaházat 1784-ben, majd 1905-ben átépítették, a templom műemlék.

Támfallal megerősített dombon, szabadon álló, egyhajós, keletelt, nyeregtetős templom, nyugati homlokzatán rizalitszerűen kiemelkedő középtoronnyal, a hajónál keskenyebb, poligonális záródású, támpilléres szentéllyel, melynek északi oldalához sekrestye kapcsolódik. A szentély déli falán két csúcsíves ablak, zárófalán befalazott körablak. Belseje csehsüveg boltozatos, a hajó bejárati oldalán karzat, a szentélyzáródás fölött félkupola, a karzat alatt donga- és teknőboltozat. Falképek: 20. század első fele. Berendezése 18-19. századi; a főoltár 1770 körül; szószéke a 19. század elején készült. Orgonája a 18. század második feléből származik.

Forrás:
Váci Egyházmegye Sematizmus
Magyarország Műemlékjegyzéke – Nógrád megye