Szent Márton-templom | Borsosberény

A törzsnévszerű elszórtságban másfelé is előforduló “Berény” helynevek besenyő eredetűek, s az ótörök “berendi” népnévvel kapcsolatosak. A megkülönböztető szerepű “Borsos” előtag a Borsos családnévvel azonos. Árpád‒kori falu Nógrád megyében. 1246-ban nógrádi várjobbágyok lakták. 1266-ban említik Beryn néven, de Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát Petróci szerint már 1262-ben említik. Mindenszentek templom kegyurának Karulnak kérésére a nógrádi főesperes úgy döntött, hogy a templom ne Keszi parochiájához tartozzon. 1393-ban a Lossonczy család birtoka Berin, Bereny néven, melyet Mátyás király 1470-ben Madách Lászlónak és Jánosy Gáspárnak adományozott. A köznemesi falu részét Szobi Mihály 1505-ben a székesegyház Szent Miklós kápolnájára hagyja alapítványként.

A káptalan megszűntével (1544.) a püspöki birtokhoz számítódik a Szomolya pusztán lévő birtokrész. 1578-ban csak 3 név szerint megnevezett kolonus és 3 zsellére lakja a püspöki részt, akik Mossóczy püspök idejében 3 Ft árendát fizettek és 8 köböl bort. Szomolya puszta korábban a János lovagok templomos községe volt, melyet 1270-ben Máté esztergomi kanonok bérbe adott. 1274-ben kezelője volt „Frater Petrus praeceptor de Zumula, de Tulmach et de Zirak” (Péter testvér Zumula, Tulmach, és Zirak praeceptora, parancsnoka). Ez a birtokrész az, ami a Szobi alapítvány révén, a káptalan megszűnte után a püspöki részhez számítódik. Bár a falu a XVII. század elején elpusztult, a püspöki birtokrészen 1653-ban 5 egész telek van és 3 zsellér. Ezek bár szegény katolikusok, de licenciátust tartanak, és templomba járnak. A hódoltság után ismét megerősödik, és 1715-ben már 18 családot írnak össze benne. Az 1733. évi Lexiconban neve Berinke (szlovákul: Byrinczok) Az egyházmegye helyeinek ugyanazon évi összeírásában: Borsos Berinke. Neve a XIX. századtól kezdve: Borsosberény, most is Nógrád megyében.

1542-ben plébánosa van, aki 2 Ft hadiadót fizetett. Nagyobb templom volt toronnya, de 1653-ban elhagyatott, tető nélkül, szentélye boltozott. Ennek ellenére a falu néhány szegény lakosa használja. Az első kánoni látogatáskor, 1697-ben már jól szerepelt. Az 1734. évi összeírásban: kerítése nincs, már egész boltozott, egy oltára van. Az igen öreg tornyának egyik oldala kb. kilenc éve (1725) leomlott, azóta két harangja faállványon van. A templomnak egy kelyhe és két használt kazulája van. Az egyik részben színes (ex parte colorata). Monstranciája és ciboriuma ekkor nem volt. A plébánia házát megfelelőnek találták. 1885-ben már nagyon rossz állapotban van a szentélye és a sekrestyéje, a többi rész jó. Főoltára és két mellékoltára a régiség bélyegét hordja magán. Szószéke is a pusztulás felé tart. Hogy mi maradt meg az ősi templomból, nem tudjuk, lehet, hogy tornyának alja még a régi. A mai műemlékjegyzék szerint 1790-ben épült.

Plébániáját már 1542-ben említik. Pármány Appendixében is szerepel. 1713-ban az esztergomi egyházmegye részére követelték. Plébániáját végül is 1728-ban választották el a nógrádi anyaegyháztól, és ettől kezdődnek anyakönyvei is. Templom titulusa: Szent Márton. A hajó déli oldalán csúcsíves, gótikus kapu kőkerete látható. Belseje csehsüveg boltozatos, a hajó bejárati oldalán karzat. A toronyalja keresztboltozatos, a sekrestye teknőboltozatos. Falképek 1959-ből származnak, Döbrentei és Beszédes munkája. Berendezése jellemzően a 18. század végéből való, főoltárképe Bécsben, 1790 körül készült.