Szent Lőrinc vértanú-templom | Győrszemere

Győrszemere úgynevezett első foglalásos Árpád-kori település. A korabeli oklevelekben Scemere, Zemere, Geur-Zemere alakokban szerepel. Máskor Naghzemere, Kyszemere birtok néven is említik. Írásos formában való megjelenése 1237-40 közötti időre tehető. A pannonhalmi apátság népeit felsoroló Albeus jegyzékben ugyanis Scemere, mint a Szent Márton egyházához tartozó Tényő határosa szerepel. 1250-ben már bizonyíthatóan a Szemere nemzetségbeliek tulajdona. Feltehetőleg nevét is e családtól kapta. 1300-ban Szemere Tivadar jegybér fejében Győrszemere felét lekötötte. A következő században már puszta hely. Ekkor még a Zemeréké, de a század végén az Újszászyak tulajdona.

1525-ben Héderváry István is vett itt néhány telket. A 17. század elején 3 évi adó és minden szolgálati kötelezettség elengedése mellett újratelepítették. Bécs utolsó ostromakor a falu, útjába esvén a vonuló csapatoknak, teljesen elpusztult. Később sem a Rákóczi-szabadságharc, sem az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadi eseményei sem kímélték a települést. Azt lehet mondani, hogy a környéken előfordulható összes elnéptelenedési és az azt követő újratelepülési folyamat Győrszemere esetében nyomon követhető. Legutóbbi újratelepülése a Koroncói csatát követő időszakra tehető, amit bizonyít, hogy 1744-ben Győr megye vizsgálatot rendelt el aziránt, kik lettek Szemere új lakosai. Első telepesként Monoszlói Csupor György apját említik. Később a Goda, Matkovich, Török, Argay és Roboz családok voltak nagyobb közbirtokosai.

A reformátusok által használt templomról, mely annak idején Szent Lőrinc tiszteletére épült, mint újra birtokba veendőről beszél, így nincs szükség új templom építésére. Megyei határozattal a templomot még ugyanebben az évben át is adták a katolikusok részére. A prédikátor – Kiss – Várday János – első éve szolgál itt. Szánalmas állapotban lévő lakását a katolikus és protestáns hívők közös munkával és költséggel építették. A református rektor lakása megfelelő, míg a katolikus kántor lakása nyomorúságos állapotúnak találtatott. A lakosság összetétele 436 katolikus, 195 evangélikus, 86 református és 5 személy ún. hitehagyott. Ez idő tájt szülésznője a falunak nem volt. Templomtól távol lévő, kerítés nélküli terjedelmes temetőjét a különböző felekezetekhez tartozók közösen használták.

Forrás:
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998)