Szent Lázár templomrom | Győr

A Szent Lázár templomot 1401-1569 között nyolcszor említi írott forrás, ebből négyszer várbeli templomként. Utolsó alkalommal, 1569-ben már csak a csanaki szőlőhegyen lévő erdőszegi út melletti szőlő birtokosaként említik, Bedy szerint oltárként, Gecsényi szerint kápolnaként. Az írott adatokból név szerint ismerjük a templom egy-egy papját is, tudjuk, hogy a csanaki szőlőhegyen szőleje volt, és mivel káptalani területen állt, a káptalannak censust fizetett. Funkcióját tekintve lehetséges, hogy az 1271-ben a várba telepített királyi népek, a belső város lakóinak plébániatemploma lett volna, bár Gecsényi Lajos a Szent Lázár titulust (a betegek védőszentje) kissé szokatlannak tartotta egy plébániatemplom esetében.

A feltárások során a templom belsejében és közvetlen környezetében feltárt nagyszámú temetkezés valóban igazolhatja a plébánia funkciót, ám hozzátehetjük, hogy eredetileg talán nem volt plébánia, valószínű, hogy a kiváltságolt népek egy már álló templomot kaphattak meg. Ezt alátámasztani látszik a temetkezések utólagos volta is, hiszen az első sírok kiásása mindenképpen a nyugati karzat és/vagy torony felépülése után következett be. Lehet, hogy a nyugati karzat (és torony?) építése és a temetkezések megindulása (mely utólagos a karzat építéséhez képest) is összefügg a plébánia feladat megjelenésével a templom életében.

A régészeti és levéltári adatok összevetéséből kiderül, hogy a templom jóval régebb óta (kb. a XII. századtól) fennáll, mint ahogy az első okleveles említése (1401) fennmaradt. Ez inkább az oklevelek pusztulásának tudható be és nem feltétlenül az azonosítás esetleges hibájának. A XIII-XIV. századra tehető átépítés idejéből sem ismerünk írott adatot. Sajátos módon történeti források abból az (1401-1569 közötti) időből vannak a templommal kapcsolatban, amikor abban építkezéseket — legalábbis olyat, aminek régészeti nyoma maradt volna — nem végeztek. Az 1569-es utolsó adat viszont egybeesik a templom utolsó átépítésének idejével. 1569 után nem említik.64 Ez, és a feltárásból ismert utolsó átépítése is azt tanúsít (hat) ja, hogy egyházi funkciója megszűnt — tehát sajátos módon ez az egyetlen pont a templom történetében, amikor a régészeti és a levéltári adatok teljes összhangban vannak.

Forrás:
Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk – középkori templom a győri Káptalandombon In.: Bíró Szilvia – Székely Zoltán: Arrabona – Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)