Szent László-templom
Nemeskér
Nemeskér a Kisalföld nyugati peremén fekvő község, amely a Sopront a Balatonnal összekötő 84-es főközlekedési úttól fél km-es bekötő útvonalon, illetve a Sopron–Szombathely vasútvonalon lévő megállóhelyről érhető el. A falu határában feltárt avar kori vasolvasztók utalnak a környék múltjára. A honfoglalás idejéről ismert kilenc törzs egyike a Kér volt. A Kürt és Kér törzs eredetét tekintve török, Közép-Ázsiából érkezett Európába, és itt csatlakozott a magyarsághoz. A Kér nemzetség egy csoportja azért került ide, hogy kohászként, vassal lássa el a törzsi fegyvereseket. Nemeskér keletkezését és nevét a Kér nemzetségnek köszönheti.
Kér települést és nemzetséget 1237-től említik okleveleink. Az írott forrásokban először Quer néven találjuk. 1264-ben Keer alakban olvashatjuk. Kér, Kiskér, Pusztakér, Egyházaskér, Újkér, Nemeskér és Szőrekér nevek is ismertek erről a vidékről. A reformáció korában már csak Nemeskért és Újkért említik. A Kér nemzetség után az Osl nemzetség is szerzett itt területeket. Később a faluban a földbirtokosok határozzák meg a lakosság életét. Az 1529 és 1532-es évek közötti törökdúlás következtében a település teljesen elpusztult, de hamarosan újra felépült. A kisnemesi község 1651 és 1786 között Sopron vármegye székhelye lett.
A templom első felét a márcfalvi ágostonrendi barátok emelték, miután 1358-ban földet kaptak a nemeskéri határban. Az épületet a 16. század közepétől 1732-ig az evangélikusok használták. A katolikus hívek a visszakapott templomot bővítették: a hajót meghosszabbították és hozzá új szentélyt toldottak. A munkára a külső falon végigfutó latin nyelvű kronosztikon emlékeztet. E szöveg nagyobb mérettel és eltérő színezéssel kiemelt betűit olvasva a bővítés 1760-as évszámát kapjuk. A 18. századi főoltár Szent László-képén a lovagkirály vizet fakaszt. A kép melletti Szent István és Szent Imre szobrok értékes barokk alkotások. Az északi falon a Háromkirályok-festmény lehetett a régi oltárkép. A déli falon baldachin alatt Mária-szobor áll, kezében jogar, karján a gyermek Jézus, mindkettőn korona. A kóruson egy nagyon régi orgona látható. A kórus előtti falmező vakolata alól az evangélikus időkből fennmaradt, kőtáblákat tartó Mózest ábrázoló secco került elő. Alatta latin nyelvű márványtábla 1759-ből, amely a nemeskéri rekatolizálás folyamatát és szereplőit írja le.