Szent László király ereklyéje

Az ágostonrendi megjelölés a 14. század legelején gyűjtőfogalomként is értelmezhető. Az újabb szerzetesrendek alakulásának egyházi tilalma és a kisebb rendek és közösségek egységes ágostonos regula alá való összevonása az alakuló pálos rendet is érintette. A középnémeti remeteség további sorsát tekintve ez esetben az ágoston és pálosrendi megjelölés feltehetően egyenértékű. Az alapítvány tekintélyét az ott őrzött, hiteles Szent László ereklye adta. Egyedet az esztergomi érsek priori jogokkal ruházta fel. “A rend zsinatján köteles megjelenni, de sem Fülöp mester szepesi ispán, sem más világi bíró előtt perbe nem foghatják, hanem az érsek bírósága elé tartozik, ám mégis Fülöp mester, a kegyura védelme alatt áll.” A remeteség életéről több adat nem tudósít. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti írása említi, hogy az ott őrzött ereklye átkerült a regéci pálos kolostorba, ami a közösség korai megszűnésére enged következtetni. A regéci kolostorból később Tállyára került Szent László király ereklyéje. Ez az ereklye alapozta meg a hegyaljai település máig eleven Szent László-tiszteletét.

A regéci kolostort 1547-ben Serédy Gáspár, Ferdinánd hadmestere felgyújtotta, így biztosan csak ezen időpontig használták a pálosok. Később Alaghy Menyhért 1614-ben ígéretet tett a kolostor helyreállítására, ám 1636-ban ugyanő 400 forinton megváltotta a pálosoktól a gyakorlatilag már saját birtokában lévő területeket. Bár a regéci kolostor történetében – Gyöngyösi utalásán kívül – nincsen szó az ereklyéről, minden bizonnyal 1547 előtt kellett Tállyára kerülnie. Erre vonatkozó pontos adattal nem rendelkezünk. És az ereklyéről. I. László korábbi sírját szentté avatása (1192. VI. 27.) során a Váradi Regestrum szövege szerint fölnyitották, majd az átvitel, a translatio során fejét és karját leválasztották. A tetem többi részeit elhelyezték az új sírba, míg a kiemelt ereklyék díszes foglalatba kerülhettek, amelyeket ünnepélyes alkalmakkor valószínűleg a László tiszteletére szentelt oltáron helyeztek közszemlére. Újabb, leválasztott maradványokról azután már csak az Anjouknál találkozunk, amikor a Szent László-kultusz az udvar dinasztikus reprezentációjának legfontosabb támasza lett. A Szent László tisztelet egyik középpontja a váradi püspöki székhely volt, hiszen Szent Lászlót – kérésének megfelelően Váradon temették el. Így kerülhetett Imre váradi püspökhöz az ujjereklye, amelyet elhagyva Felhévíz faluban Egyed remete talált meg. Ő az általa a Hernád szigetén alapított Szent László kápolnának ajándékozta, ahonnan a regéci pálos kolostorba, majd Tállyára került…