Szent István király-templom | Cserhátsurány

A helység mai neve összetett szó. Előtagja a cser- és tölgyerdőkkel borított vidék emlékét őrzi – utótagja a \”Surány\” helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Árpád-kori falu Nógrád megyében, a Csór nemzetség ősi birtoka. Ekkor még az esztergomi érsekséghez tartozik. \”Villa Suran\” néven már egy 1138-ban keletkezett okiratban, a dömösi társaskáptalani prépostság birtoka. 1295-ben Bene nevű surányi plébános a váci káptalan megbízottjaként szerepelt. Már a XVI. század közepén török uralom alá került. 1559-ben a török defter szerint 14 ház után adózik, ekkor már a váci püspökség tizedjegyzékében is felsorolják, 1578-ban szerény, 6 forintnyi tizedet fizetett. Valószínűleg sohasem pusztult el teljesen, bár lakossága megcsappant. 1633-ban csak 5 ház után adózott a töröknek, 1715-ben 8 magyar családot írtak össze benne. Ma is fennálló község Nógrád megyében, neve azonban 1905 óta Cserhátsurány.

A falunak már 1295-ben plébánosa és így temploma is volt. Fél évszázaddal később, akkori ura: a Csór nembeli Gönyüi Tamás lipóti ispán építtette a ma is meglévő templomot, s amikor 1344-ben Erzsébet anyakirálynő kíséretében Nápolyban (és valószínűleg Avignonban is) járt, az újonnan épített Esztergom egyházmegyei Szent Tamás apostolról nevezett surányi, valamint a váci egyházmegyei \”kedei\” (ma Szarvasgede) és \”bágioni\” (ma Kisbágyon) templomai részére búcsúengedélyt kért és kapott. Az egyházmegye alapján Bossányi a Nyitra megyei Nagysurányra értelmezi a fentieket, de birtoklás és a meglévő templom alapján általában ezen nógrádi helynek tartják. Chobot a templom építését – nyilván sajtóhiba következtében – 1544-re teszi, és Szent István király tiszteletére szenteltnek mondja. (Így írja le már az 1711. évi Canonica Visitatio is, tehát a címváltozás már régebben történt.)

Az 1344 körül épített, kisméretű gótikus templom keletelt, boltozott és egyhajós volt, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel és erős, nagy nyugati toronnyal rendelkezett. 1713-ban régi táblaképes oltárát említik. Az Acta Cassae Parochorumban ez áll: Surány Herencsény filiája. Temploma Szent István király tiszteletére van megáldva. Fedele jó, mennyezete deszkázott, ülőhelyekkel rendelkezik. Van egy oltára, egy kis szószéke kórussal. Nincs orgonája. Két harangja van egy fa harangtoronyban, mely a templom közelében van. Nincs kerítése. Van egy kelyhe és két kazulája, ezekből az egyik színes, a másiknak az egyik fele szintén színes, a másik fele pedig fekete. Lux Kálmán 1934-ben átépíttette, ekkor csak tornya, szentélye és északi hajófala maradt a régi, de a hajó déli falát lebontották, s hozzá háromosztású hajót építettek. Az így kibővített gótikus templom műemlék. A részben átalakított mellékoltár kora barokk, a XVII. század végéről.

Az 1675. évi garamszentbenedeki gyűlésen részt vett Berzsenyi Endre, surányi licenciátus is. Herencsény filiája volt még 1943-ban is. Lelkészséggé erigálták 1959-ben. Az északi hajófalhoz sekrestye kapcsolódik. A szentély és a torony ablakai gótikusak, javarészt csúcsívesek. Ennek a templomnak a déli hajófalához 1934-ben téglalap alaprajzú, támpilléres, nyeregtetős új hajó – a T függőleges szára – épült, keleti oldalán nyeregtetős bejárati előcsarnokkal. Ezáltal a középkori templom vált a megnagyobbított templom szentélyévé. A középkori rész famennyezetes, bejárati oldalán karzat. A karzatalja csehsüveg boltozatos, a sekrestye bordás keresztboltozatos, zárókővel. Gótikus bejárat, karzatfeljáró nyílása, sekrestyeajtó, szentségtartó, talapzattal, keresztelőmedence. Berendezés: főoltár, 1689, oltárkép, 19. század; Immaculata-szobor, 18. század. Az új hajó síkmennyezetes.