Szent István király-templom
Bátonyterenye-Maconka
Maconka 1984 óta Bátonyterenye városrésze Nógrád megyében. A település az 1950-es megyerendezés előtt Heves vármegye pétervásárai járásának kisközsége volt, az 1950-es megyerendezés folytán Nógrád megye része. 1965-ben csatolták a szomszédos Nagybátonyhoz, mely Szúpatakkal és Kisterenyével egyesítve alkotja a várost. A település a 2409-es úton található. A kicsi, torony nélküli egyhajós templom 13. században épült, a freskóit a XIII. vagy a XIV. században festették. A török korban tűz által elpusztult. 1766-ból a következő szöveget olvashatjukː Van egy kőből épült templom, kisebb mint az anyaegyházban lévő, annál azonban sokkal régebbi. Az épület jó állapotban van, Szent István magyar király tiszteletére szentelték föl. A boltozatot a 18. században építették újjá, ekkor másik bejáratot nyitottak a nyugati oldalon az eredeti helyett, valamint huszártorony is épült. 1811-ből azt olvashatjuk, hogy harangláb elpusztult. 1836. szeptember 1-én a templom leégett. Az újjáépítéskor a dongaboltozatot kazettás mennyezettel vá1tották fel. 1971-ben régészeti feltárás készült.
Építészeti formái utalnak középkori eredetre. Felépítését tekintve a templom román stílusú, gótikus egyenes záródású szentéllyel. A templom falai méternyi vastagságúak. A templom belsejének bal oldalán piros ornátusban pásztorbottal a kezében püspök, mellette keresztet tartó férfi alakja látható, alattuk egy halott képe. A diadalív jobb oldalán két alak látható, az egyik mérleget tart a kezében. A szentélyben díszes keretezésben Mária képe látható, aki a freskón köpönyegét oltalmazóan tárja a férfiak, nők, püspökök felé. A jobb oldalon evangéliumos könyvet tartó apostolok: Péter és Pál vannak megfestve. Fölöttük látható a sírban lévő Krisztus alakja két ember társaságában, akik Mária és Szent János apostol. A kis falusi templom a XIII. században épült román stílusban, egyhajós egyenes záródású szentéllyel. Festményei és falképei 1280 táján, illetve a XIV-XV. Század fordulójáról származnak. A XX. században régészetileg és műemlékileg feltárták. A középkori freskói többek között a korabeli hitvilág Mária kultuszát örökítik meg. A templom középkori freskóit Orosz László maconkai festőművész fedezte fel, restaurálása ezután kezdődött meg a múlt század második felében.
Maconka kis dombon álló XIII. századi templomát az egyenes szentélyzáródással és a négyzetes hajóval, a Veréb családból kivált Maconka család építtette. A XIV. sz. végén a Turóc megyei Necpáli György volt a birtokos, aki 1396-ban elcserélte Maconkát Ilsvai Leszták Nádor TurócZsámbokrét birtokával. Közvetlenül ezután kerülhetett sor a templom megújítására, a mai keresztboltozat építésére a szentélyben, a csúcsíves diadalív kialakítására és az egész templom új kifestésére, amelynek maradványai 1971/72-ben, a későbbi mész- és vakolatrétegek alól, ismét napvilágra kerültek. Figurális ábrázolások csak a szentély keleti főfalán és a diadalíven maradtak fenn. A templomba belépőt ma is meglepi a diadalív nyílásában feltáruló szentélyfal monumentális festészeti dísze. Az oltár mögött, a fal függőleges tengelyében a mély rézsüs, keskeny ablaknyílást geometrikus díszítő festés emeli ki. Az egymáshoz, simuló rombuszok piros-fehérkék-fehér vízszintes sávjai optikai hatásukkal, a hajtogatott szalagdísz illúziójával, tekintetünket a falsík fókuszába, az ablakhoz vonja, amelyen át a Nap, Isten fénye beragyogja a templom terét. Ez a geometrikus díszítés keretezi az ablak alatt, ugyancsak a fal tengelyében, vörös háttér előtt megjelenő három koncentrikus kört, fehér, kék, sárga szinezés-sel, amely a Szentháromság, a Világmindenség végtelenségére utal. E nonfiguratív festés felett, éppen az ablak felett jelenik meg a Vir dolorum kiemelt ábrázolása. A Fájdalmak Fér fia szembefordulva áll a fehér szegélyű vörös szarkofágban, karját a sebhelyes kézfejjel dereka előtt keresztbe teszi, amelyet balról Mária és jobbról János apostol a könyöknél nagy gyöngédséggel érint. Az édesanya teljesen odasimul halott Fiához, az arcok összeérnek. A legmélyebb emberi fájdalom megrendítő erejű kifejezése ez a kép. A szinek, Mária köpenyének mély kékje, és János piros ruhája, amely Jézus vérző halott testét keretezi a világos kék háttér előtt, a mai lepusztult, töredékes állapotában is jelzik a festői igényességet.
A sírláda előtt, annak két szélétől, perspektivikus rövidülésben festett kazettás konzolsor növeli a kompozíció mély terének illúzióját, és egyben a Vir dolorum két oldalán térdelő, oldalnézetben ábrázolt, imádkozó donátor családot emeli ki. A jobb oldalt, fehér lovagi ruhában térdelő két férfi, feltehetően, az apát és a fiút, vagyis magát Ilsvai Leszták nádort és fiát ábrázolja. A jobboldali alakok már csak foltokban látszanak, itt az anya és lánya kaphatott helyet. A donátor család ábrázolása alatt, az ablak két oldalán, a Köpenyes Mária és Szt. András, Szt. Bertalan apostolok ünnepélyes, monumentális alakja jelenik meg. A Köpenyes Mária, a Mater omnium, derékban összefogott, hosszú, fehér ruhát visel. Mária méltóságát az egyenes vonalú, függőleges redők párhuzamos sávjai fokozzák. Nagy, bő – eredetileg kék, ma már vörösre égett – köpenyegét karjával szélesre tárja, és betakarja a nála oltalmat keresőket. Kétoldalt háromhárom egymás felett bemutatott csoport térdelve, imára kulcsolt kézzel fordul Máriához: balra a férfiak, jobbra a nők. Legfelül, Mária keze alatt a szerzetesek, élükön az apáttal, illetve az apátnővel, alattuk a világiak jelennek meg, míg az előtérben, Mária lábánál, egy család könyörög. Balról a sötét ruhás férfiben és a mögötte lévő világos ruhás ifjúban, úgy véljük, Ilsvai nádort kell látnunk, míg jobbra feleségét a két lánnyal. Az arcok figyelő, élénk tekintete és a kissé nyitott száj már a kora reneszánsz felfogására utal. A Pestbelvárosi templom XV. sz. eleji Kálvária-freskó nőalakjainak vidékiesebb testvérei állnak itt előttünk (Budapest Történeti Múzeum). A köpenyes Mária, a Madonna della Misericordia gondolata a cisztercita rend révén a XIV- XV századi európai művészet kedvelt témája. Hazai falfestészetünkben a töredékes emlékanyag tanúsága szerint is igen fontos helyet kapott. A Maconkától északra fekvő, közeli Gömör több templomában a diadalív bal oldalán jelenik meg (Karaszkó, Rákos) és a Kárpátalján Gerényben. Rimabányán a hajó, Sorokpolányban a torony külső déli falán, Vizsolyban a hajó északi falán, Kőszegen a déli hajóban, de ugyancsak kiemelt helyen. De a szentély főfalán, egyedül Maconkán találjuk. Ennek magyarázatát a közeli, pásztói ciszterek és a verebélyi pálosok nagy Mária tisztelete adja.
A Maconkai szentély oldalfalain az apostolok álló alakos ábrázolása vette közre a Köpenyes Máriát. Ezek közül csak Szt. András és Szt. Bertalan látható a keleti fal jobb oldalán. A déli és az északi falon csak néhány ruharedő és az alóluk kivillanó lábfej utal a négy-négy apostolra. A hiányzó két apostol, akik elvangélisták is voltak, Máté és János, az ismert gömöri templom dekorációkhoz hasonlóan, a boltozat cikkelyeiben kaptak helyet. András és Bertalan méltóságteljes alakja teljesen betölti a képmezőt, a többi ábrázoláshoz hasonlóan. A hosszú fehér, illetve piros ruha felett bő redőzetű köpenyt viselnek. Baljukban vaskos, csattal zárt könyvet, a Szentírást tartják, amely küldetésükre utal, míg jobbjukban vértanuságuk eszközét, az X-alakú keresztet és a nagy kést. Tekintetük komoly, elgondolkodó. Kissé egymás felé fordulnak. Kék háttér előtt állnak és a mély szintérre utaló vörös horizont előtt. A szentélyben dolgozó vérbeli freskó-festő festhette ki a diadalívet és a hajót is ugyancsak a XV. sz. elején, de ebből ma már csak a diadalív bal oldalán lévő, ikonográfiailag még meg nem határozott, szarkofágban fekvő, véres arcú szent látható. Felette, a szent püspök és egy alig látható szent álló alakja, ugyancsak jeles mester műve az előző századból, a XIV. sz. közepéről. A maconkai szentély freskói a török kor, majd a későbbi évszázadok során igen megrongálódtak, így eredeti színvonalukra ma már csak következtetni tudunk. Mesterük szűknek érezte a templom kis terét, ezért a geometrikus díszítőfestés színezésének optikai hatását is felhasználta a figurális kompozíciók térbeli elrendezése mellett a térillúzió növelésére. Az ábrázolások festői előadása, monumentalitása Zsigmond budai festő műhelyéből kisugrázó udvari művészet jeles vidéki emléke. Jolsvai nádor mecénásságát őrzik a Jolsva közeli Süvete, Hizsnyó, továbbá Kiete és Etrefalva egykorú freskó-ciklusai is.
Forrás:
Dr. Prokopp Mária: A maconkai falképek művészettörténeti vizsgálatához
Váci Egyházmegye hivatalos weboldala (2022. október 16.)