Szent Imre-templom | Egyházasdengeleg

Egyházasdengeleg kisközség Nógrád megye délkeleti részén található. A középkorban a megyének ezt a részét, amely a váci püspökséghez tartozott, Kisnógrádnak nevezték. Dengeleg területe 1475 ha. A területet és a falut is a Bér- (a középkorban Dengeleg-) patak osztja hosszában ketté. Dél és nyugat felől az Ilka- (vagy Hangács-, vagy Tarcsi-) patak medre a határ. A két patak közötti szerencsés elhelyezkedés meghatározza a község flóráját és faunáját. Ezt fejezi ki a község címere is, a búzakalásszal és a csoroszlyával. A címer motívumai egy 18. századi dengelegi pecsétről származnak, és jól mutatják az akkori lakosság életvitelét.

Egyházasdengeleg neve ilyen alakjában csak 1905-től hivatalos. Azelőtt majd ezer esztendőn át Dengeleg volt a neve. Az elnevezés alapszava a dinga, denga, dinka szó, amely szláv eredetű és egy piros szőlőfajtát jelöl. Az első elnevezést a patak kaphatta, méghozzá a honfoglaló magyaroktól, s jelentése: patak, amelynek partján denga nevű szőlősök vannak. Ejtése, hangalakja: Dengelegy. A patakról kaphatta nevét a település, s azt megőrizte egy évezreden keresztül. A község területén Kr.e. a harmadik században kelták éltek. Híres az egyházasdengelegi kelta pénzlelet, amely 80 érméből áll, a maga nemében a legnagyobb az országban, s közülük 11 darab ellenjeggyel ellátott Audeleontos feliratú is van. A bevert ellenjegy az érme hátlapján látszó ló hasa alatt van.

A község területét Kr.u. a 11. század végén a francia származású Kökényes-Rénold nemzetség birtokolja. A helység és a terület birtoklásáról 1221-ből származó okiratban találjuk az első írásos említést. A község határának első leírása 1246-ból származik. 1315-ben a falut a Szent Imre templommal együtt Kelyanus mester (de genere Kokenesrenold) fiai Kelyanus és Benedek elajándékozzák rokonuknak (Kökényes nembeli Terényi) Bolchard fia Reynoldusnak. Reynoldus leszármazottai a 15. század végéig voltak Dengeleg tulajdonosai és ők kezdték magukat a birtokról Dengeleginek (Dengeleghy) nevezni. Innen kezdődően Dengeleget kuriális faluként említik. A 15.század végén Dengeleg a Rhédei család birtoka, de Rhédei László 1484. november 27-én elzálogosítja Putnoki Zsigmondnak a falut.

A község első írásos említésénél régebbi a katolikus templom, amely a 11-12. század fordulóján, a Szent Imre kultusz idején épülhetett. Akkor lett plébániává, amely megszakítás nélkül fennállott a törökök bejöveteléig. A mai napig fennmaradt műemlék épület, amelyet a harmadik évezred első éveiben restauráltak és szenteltek újjá, román stílusú, amelynek vannak gótikus és barokk jegyei is, bizonyságául annak, hogy fennállása óta a mai napig állandóan használták a hívek. A 16-18. században a katolikus és az evangélikus felekezet is itt tartotta istentiszteleteit. Az építmény keletelt. Az ablakok keskenyek, a kapu félköríves záródású. A kapu felett egészen kicsi, háromkaréjos, primitív rózsaablak töri át a főhomlokzatot. Kidolgozása és három karéja is a korai gótikus templomok motívuma, Magyarországon párjanincs darab.

A törökök Dengeleget 1544-ben foglalták el, s a falu szerepel is az 1546-os adóösszeírásban. Az összeírás szerint a község lakói igen jó körülmények között éltek, hisz a családfők 63%-át kötelezték dzsizje-adó és kapuadó fizetésére, s ez az átlagos arányszám felett áll. A török alatt terjedt el a reformáció tájunkon, amit a török nem ellenzett. Az evangélikus vallás felvételével még javultak a gazdasági mutatók is. A török kiűzése komoly gazdasági visszaesést jelentett. A lakosság száma is megcsappant, rövid időre el is néptelenedett a falu, de már a 17. század utolsó évtizedében újra lakott, a Szent Imre templom pedig jól fedett. Az 1697. évi Canonica Visitatio-ban jól fedett, Szent Imre herceg tiszteletére emelt templomként említik. 1710-ben barokk stílusban átalakították. Homlokzati fala felett elhelyezkedő kis tornyocskája már 1722-ben létezett, orgonáját 1760 körül készítették. Az épületet 1710-ben átalakították, 1829-ben, 1834-ben és 1908-ban javították. 1952-ben a több helyen beázott tetőzetet az akkor bevezetett műemléki palára cserélték; a további repedések megakadályozására a fal koronájára vasbeton koszorút és vonóvasat építettek be.

A régészeti kutatás 1974 telén kezdődött. 19754-ben a belső falkutatási munkák folytak. Az 1976. évi munkák során egy eddig ismeretlen alaprajzi megoldás bontakozott ki: a templom nyugati oldalán egykor a szentélykiképzéshez hasonló formájú és méretű épületrész állt. A két középkori periódusból származó templom helyreállítását 1976-ban fejezték be. Az épület eddigi ismereteink szerint hosszirányban szimmetrikus alaprajzával egyedülálló XIII. századi emlékünk. Külsejét a feltárt középkori részletekkel állították helyre, belsejében azonban megtartották a barokk boltozatokat és berendezés egy részét. Nyugati homlokzata elé új fa haranglábat állítottak, környezetét pedig rendezték. 1999 és 2002 között állami forrásból egy olasz cég készítette el a falak megerősítését egy általa szabadalmaztatott technológiának megfelelően. 

Forrás:
Egyházasdengeleg község hivatalos weboldala (2022. október 23.)
Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)