Szent Imre-templom | Ebergőc

Szent Imre-templom

Ebergőc

Győr-Moson-Sopron megye
9451 Ebergőc, Kossuth Lajos utca
Telefonszám: (06 99) 380 972

A templom rövid története

Ma ismert első okleveles említése 1343-ból való „Eburgheuch” írásmóddal. A középkorban az Ebergőc család birtokolta, tőlük Nagy Lajos király hűtlenség miatt elvette és a Kanizsayaknak adományozta. Később újra az Ebergőczieknek szolgált a falu, míg a család kihalt. Az újkorban a Viczay és a Széchenyi családé volt. A 19. század végétől a Solymossy család volt a környék birtokosa.

Középkori temploma az 1683-as törökdúlás idején erősen megrongálódott, 1697-ben még omladozónak mondta falait az egyházi látogatás jegyzőkönyve. 1713-ban és 1766-ban fagerendásnak írták le, ez az adat azért feltűnő, mert a hajó boltozata emlékeztet a fertőszéplakira, amely 1728 körül épült. Lehet, hogy a falu az 1766 után egy maradi kőművessel építtette újjá a barokk, egyhajós, elválasztott szentélyű, egytornyú templomot. A Szent Imre templom berendezéséből a 18. században készült a szószék, 1770 körül a mellékoltárok, a 19. század első felében a hagyomány szerint a soproni domonkos templomból származó orgona, második felében pedig a főoltár. A műemlék jellegű út menti szobrok közül 1720-ban készült a Pieta szőlőindás oszloppal, amely a temetőbe vivő úton látható, 1798-ban a templom előtti kereszt Szűz Máriával, 1810–1820 között az ugyancsak a templom előtt álló Mária szobor a gyermek Jézussal, amely a kismartoni kegyszobor másolata.

Ebergőc templomáról 2011 őszén derült ki, hogy hajója, szentélye és déli sekrestyéje is felmenő zépkori falazattal rendelkezik. A barokk korban toronnyal, északi sekrestyével és a boltozathoz szükséges támpillérekkel bővítették. A templom hajója, szentélye, és déli sekrestyéje felmenő középkori falakkal rendelkezik. Ezek kutatása a templom külső helyreállítása során nem történt meg. A templom tornya, a hajófalak és a szentély melletti támpillérek és az északi sekrestye később, de egy periódusban épült, feltehetőleg egy 18. századi barokk átépítés, bővítés során. Ennek a bővítésnek a habarcsanyaga sárgás, erősen elüt a középkori falak habarcsától. A szentély keleti oldalána drénárokból egy homokkőből faragott szárkő vagy párkány töredéke került elő.

 

Forrás:
Régészeti kutatások Magyarországon 2011
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve

Back to Top