A község ősi birtokosa a Kacsics nemzetség volt, a falu kora gótikus templomát valószínûleg ők építették. Ebből az időszakból valók a falképtöredékek, a körfal és a feltárt plébánia épület. A szentélyt és a hajó nyugati részét a XV. században bővítették, ekkor épült az előcsarnok is. Szentélyfeliratai 1611-ből valók, ekkor helyreállították a templomot, de 1669-ben már ismét romladozott. A Historia Domus szerint Náray György plébános újította fel, az ő nevéhez fûződik a ma is meglévő három oltár. Később már festett famennyezet fedte a hajót és 1746-1829 között a templomtetőn kis fatornyocskáról van adat. Fa haranglábat 1715-1829. között említettek a Canonica Visitatiók. A tornyát 1864-ben építették, az előző évben elbontott körfal köveiből. Ugyanekkor a szentély külső falsíkját egyenes záródásúvá alakították át.
1905-ben a sekrestyét áthelyezték a déli oldalra. 1925-26-ban helyreállították, ekkor bontották el a nyugati, középkori kaput, befalazták az előcsarnok külső nyílását, és ugyanekkor találták meg az első XIV. századi falképrészletet is. Belsejét 1936-ban feltöltötték. A templom egyhajós, megközelítően keletelt. A keleti oldalon álló, háromszintes, nyerskő falazatú tornyot övpárkányok tagolják, ívelt, tornyocskában végződő sisak fedi. A templomhajó nyugati harmadánál egy-egy ferde helyzetű támpillér alapját tárták fel, ezek a rövidebb, kora gótikus hajó nyugati végfalát támasztották. Déli oldalához csúcsíves kőbéléssel, ülőpadkákkal készült előcsarnok csatlakozik. Ez a középkorban boltozott volt. Az előcsarnokból csúcsíves, kőkeretes ajtó vezet a hajóba és egykor ugyancsak csúcsíves bejárat nyílt a nyugati falon is. Néhol látható a késő gótikus ereszpárkány részlete.
A nyolcszöges záródású szentély sarkain támpillérek helyezkednek el, északi oldalához csatlakozik a középkori alapokon helyreállított sekrestye, mellette előkerült egy csontház alapfala. A templomhajó ma síkmennyezetû, eredetileg boltozott volt. Későbbi festett, kazettás lefedéseknek maradványai a padlástérben kerültek elő. A hajóbelső déli falán és a kora gótikus ablakrézsûn több helyen XIV. századi falképek láthatók. Középen kihajló mellvédű, barokk karzatát két pillér tartja. A diadalív csúcsíves, a szentélyt késő gótikus, kőbordás boltozat fedi. Északi falában korabeli szentségtartó fülke, azzal szemben ülőfülke látható. A bordák hegyes gyámkövekhez csatlakoznak, ezek között falfeliratokat tártak fel. A feltárás során került elő a korábbi szentély alapfala, valamint a lapos kövekből készült középkori padlózat. Berendezésébõl igen jelentős a három késő reneszánsz – kora barokk oltár.
