Szent Bertalan-templom | Hegyeshalom

A kőfallal körülvett Szent Bertalan templom egy domb, másszóval egy halom tetején áll. A műemlék román kori eredete az 1976-os feltárás során vált bizonyossá, ekkor tisztázódott az első templom alaprajza, falkutatással pedig feltárták a műemlék valamennyi építési szakaszát. A templom XII. századi eredetére utal, hogy az akkori falusi kistemplomokhoz hasonlóan, ez a templom is egyhajós, félköralaprajzú szentélyes, kvéderfalazatú, és a hajóhoz torony nem kapcsolódott. Az 1976-os ásatások során kiderült, hogy a fagerendás födémmel fedett hajót az évszázadok során mindkét irányba kibővítették. A román kori templom fala szép, Fertő melléki kváderekből épült. A hajó déli oldalán nyitott kapuból sajnos eltávolították a templom valószínű egykori ékességét, a kőkeretet. Ugyanakkor megmaradt a két románkori résablak, melyek közül a nyugat felőli alacsonyabb, nyilván a karzat miatt. Sajnos az Árpád-kori templom szentélyéből semmi sem maradt meg, de feltételezhető, hogy homlokzatát gazdagabb ívsoros párkány zárta.

Az Árpád-kori templom épülete először a XIV. század első felében, a kora gótikus bővítés révén változott. A félköríves román kori szentélyt lebontották, a hajót közel két méterrel megnagyobbították, majd felépítették a csúcsíves diadalívet és az új szentélyt. A koragótikus templomhoz sekrestye is tartozott, de ezt később megváltoztatták. A gótikus átépítés után a cintermet lőrésekkel ellátott védőfal övezte. Az így kialakult középkori templomon ezután már építészetileg jelentősen nem módosítottak. Azonban a belsejét kifestették, melyből a megmaradt részt ma a legújabb felújításkor konzervált és restaurált állapotában láthatjuk. Érdemes kiemelni a diadalíven lévő szenteket ábrázoló arcképeket, melyeket keretezés választ el egymástól.

A templom átalakulásának második állomása az 1600-as évekre tehető. Ekkor egy szabálytalan nyolcszög alaprajzú lőréses tornyot építettek, aminek valószínűleg védelmi célja volt. A tornyot szokatlan megoldásként a szentélyre és a diadalívre emelték. Az épületre feltehetően cseréppel fedett sátortető került. Nincs adat arra, hogy a török hódoltság végén a torony védőfunkciójára valóban szükség volt-e.
A templom első barokk átalakítása, befedése és újbóli használatbavétele a XVII. század utolsó évtizedeire tehető. Ekkor készült a hajó fiókos dongaboltozata, a déli oldalon négy, az északin pedig öt fiókkal. Abban a korban a templom belső szintje a mainál még sokkal magasabb volt.

A XVIII. század gyökeres változást hozott a templom elrendezésében. A meglevő adatok szerint 1720 előtt az épület nyugati végén félköríves barokk toldás készült, amelyben új szentélyt, az északi oldalon pedig nagyobb sekrestyét létesítettek. A belső elrendezés megfordítása csak nagyon ritkán fordult elő. A XVIII. század későbbi éveiben a középkori szentély falain álló felépítményt óra- és harangszinttel toronnyá magasították. A század utolsó negyedében a templom hajójának összes falfelületét érdekes, hazánkban ritka szekkó technikájú falfestéssel látták el. (A szekkó festési technika azt jelenti, hogy száraz falon mintáz a festő.) A festés főként az építészeti szabályoknak megfelelő elemeket, párkányt, mérműveket, baldachint ábrázol. E keretekben szentek és figurális jelenetek is láthatók.

A múlt század vége felé az 1978-79-es helyreállításkor a romantikus falfestés nagyobb területének bemutatására anyagi okok miatt nem volt lehetőség. A feltárt falfestést visszavakolták, mára csak egy olyan kisebb részt maradt látható, ami önmagában is élvezhető kép, mely nem igényelt restaurátori beavatkozást. Ennek a helyreállításnak a legfontosabb eleme a szentély visszafordítása volt a gótikus elrendezés szerint, valamint az új liturgikus tér visszakerült az egykori helyére. Ez megoldotta a barokk templomok egyik nehéz kérdését, a főoltár és a “feleslegessé vált” szószék uralkodását.  A falra helyezett szószék funkciója megszűnt, műtárgy jellege miatt maradt meg. A szépen restaurált oltárt az összes később hozzáillesztett tartozékkal a hajó északi oldalán állították fel. A szentély 120 cm-rel magasabb lett a barokk korban lesüllyesztett hajóhoz képest. A helyreállítással párhuzamosan a a templom közvetlen környékét, az egykor fallal övezett területet is rendezték. A cinterem falának vonalát részben téglafal, részben növényzet szegélyezi. A templomdomb szépen gondozott parkjában a XX. század tragédiái (világháborúk, kitelepítés, ’56) hegyeshalmi áldozatainak hatalmas márványtömbfejjel állítottak emléket.

A templom 2011-re megérett az újabb korszerűsítésre. Ebben az évben templomunk külső homlokzata felújításon esett át, és teljes tetőcserét hajtottak végre rajta. Egy új harang került fel a másik mellé a toronyba, valamint egy új óraszerkezet, ami azóta is jól működik — mindenki örömére. A katolikus templom külső felújítás utáni újraszentelése, valamint az új harang  és toronyóra felszentelése alkalmából 2011. augusztus 21-én dr. Pápai Lajos megyés püspök ünnepi szabadtéri szentmisét mutatott be.

Forrás:
SZENT BERTALAN PLÉBÁNIATEMPLOM weboldala