Százd (Sazdice) | Szent Miklós-templom

A község neve az eddig ismert első, 1261-ből származó okirati említésben Zazd alakban jelenik meg, mikor IV. Béla király Márton fia István és Myke várjobbágyoknak várjószágok visszafoglalásakor tanúsított vitézségükért és testvérük elestéért adományként adta a százdi birtokot. Az évszázadok folyamán a falu adásvétel útján vagy zálogjogon többször gazdát cserélt, több nemesi család is bírta. A Deméndy család 1291-1299 közt, illetve 1312-ben, Gyekmin királyi gyógyszerész 1330-1351 között rendelkezett birtokrészekkel Százd kataszterében, 1352-től pedig az ugyancsak gyógyszerész Szerecsen Jakab bírta Gyekmin birtokait. Szerecsen Jakab felesége, Margit, a Hont megyei Libercsey családból származott. Utódai közül Szerecsen Mihály hűtlenség miatt elveszítette a birtoktestet, amit aztán Zsigmond király 1408-ban Gordovai László szlavón bánnak adományozott. 1411-1414 közt a Kóváry, Kaladey, Terbegeczi családok birtokjogát rögzítették az oklevelek, melyek a falut Sazd néven említik.

Gordovai László fia, Bertalan 1417-ben török fogságba esett, ezért a váltságdíj előteremtéséhez a bán százdi birtokát eladta Kóváry Pálnak. A Hont-Pázmány nemzetségből eredő Kóváry család a mohácsi vész évében, 1526-ban még birtokos volt a százdi határban, hiszen Kóváry Ferenc végrendeletében többek között az itteni egyházra is hagyományozott. A Kóváryakkal párhuzamosan a Szécsényi, Aranyi, Valkay, Kalonday és Rétházi családok, illetve Szoby János, aztán lánya, Sághy Jánosné, Gathalóczy Mátyás, Herentfalvy János valamint Bényi László rendelkeznek birtokrészekkel a százdi kataszterben. A falu korabeli erőteljes fejlődése, vásárainak jelentősége minden bizonnyal a rajta áthaladó, a bányavárosokat a Duna mentével összekötő, egyik jelentős kereskedelmi útvonal gazdasági hatásának volt köszönhető.

Százd templomát Szent László király tiszteletére szentelték a 13. század végén, korai gótikus stílusban. Újabb kori védőszentje – egy 15. századi összeírás szerint – Szent Miklós püspök volt. Az épületen megfigyelhetők a kései román és a csúcsíves ablakok, a belső falakon napfényre került freskók országos jelentőségűek. A diadalív hevederén levő falképek közt Szent Ferenc arcmása a legszebb, szakértők véleménye szerint a Firenze közelében működő Giotto mester iskolájának távoli műve. Az egyenes záródású szentély falán egy későbbi freskógaléria díszeleg, a tizenkét apostol portréival, s a hagyomány szerint a Nagy Lajos király udvarában is dolgozó Noccllo di Tomasso festette őket. Százdot egy 1685-ben készített összeírás az elpusztult helységek közé sorolta. A 18. században a báró Hellenbach család birtoka lett. A közelmúltban megtörtént a teljes falkutatása.

Forrás:
Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei In.: Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 – Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Ludwig Emil: Hont-vidék, Százdgótikája