Szászpelsőc (Sása) | Szent Katalin-templom 

A középkori gazdaság motorja, fenntartója – Európa-szerte – az árucsere, színtere a piac volt. „A városba érkező idegen – legyen az a XII. századi Idrisi vagy a XV. században élt Bertrandon de la Broquiere- elsőként a piac forgalma felől érdeklődött, a vásár és a bolti kereskedés élénkségéből ítélte meg a település helyzetét” – olvashatjuk a történész Fügedi Erik munkájában. Hogy a piactartás joga milyen mélyen vert gyökeret a históriai hagyományban, Jókai Mór anekdota gyűjteményében található rá példa: a parasztember a szabadság szó alatt az országos vásárt érti. A kezdetleges közlekedési viszonyok között folytatott árucsere zömét két különleges alkalomkor, a heti- és az országos vásáron bonyolították le. A település szempontjából a hetipiacnak volt nagyobb szerepe, hozadéka, „a hetivásár alakította ki azt a gazdasági körzetet, amelynek a város volt a központja, itt nyitt alkalmuk a kereskedőknek és iparosoknak, hogy áruikat elhelyezzék, élelmiszert és nyersanyagot szerezzenek be” (Fügedi Erik).

És hogy milyen nagy hatása volt a környezetére IV. Béla király Korpona város számára 1244-ben megerősített országos mintául szolgáló – kiváltságainak, bizonyítja a tőle északra, tíz kilométeren belül található Rábaszék és Dobronya példája. Mindkét település német ajkú királyi vendégei (hospesek) egyazon napon, IV. Béla 1254. augusztus 30-án kibocsátott oklevelével nyerték el szabadalmaikat. Bár a vámmentességet csak területi korlátozással kapták meg, a hetivásártartás és a szabad költözködés joga éppúgy megillette őket, mint a királyi város, Korpona lakóit, beleértve a munkajáradék alóli mentességet, a szabad erdőlést és halászatot, saját pap és bíró választását, helyben ítélkezést. E státusokkal mezővárosi rangot nyert Bábaszék (Frauenstuhl, Babiná) és Dobronya (Döbring, Dobrá Niva). Szászpelsőc román kori eredetű egyházával igazi rejtőzködő emlékhely.

A község a XIII. században keletkezett, kezdetben a szomszédos Dobronya várbirtokához tartozott szolgáltató jobbágyfaluként. Egyháza közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. Henriknevű papjának 1332. évi jövedelmét hat márkára becsülték, ezután kellett lerónia 36 garas pápai dézsmát. A tizedjegyzékben „Plesvic” néven szerepel a helység (a szláv szó kopár vidéket, tarra irtott helyet jelent), a XIV. században „Sasca” és „Sasa” alakban emlegetik. 1351-ben oppidum Nemet Pelseucznek nevezik összeírásban. A XV. században vált ketté a település a kétfajta lakosság mentén: nyugati része Nemeth-Pelseuch (1410), a keleti Tothpelsewch (1424) néven formálódott tovább. A XVI. és XVII. században többször végigsöpört rajta a török, 1578-tól 1594-ig a füleki szandzsákbégnek adózott, és még 1668-ban is kivetették rá a deftert (adót). Mezővárosi kiváltságait egészen az újkorig megőrizte a XIX. századra egészen elszlovákosodott helység.

Könnyen megtaláljuk a falu közepén emelkedő dombtetőn a bábaszéki Szent Máté apostol és a dobronyai Szent Mihály arkangyal egyház harmadik társát, a Szent Katalin-templomot. Mindhárom épületet kőfal veszi körül, messziről látható vaskos harangtornyaik emeletein román stílusú ikerablakok nyílnak mind a négy égtáj felé. A pelsőci félkörzáródású, masszív támpilléres szentély a bábaszéki apszis rokona, itt azonban közvetlenül hozzácsatlakozik a XIII. századi sekrestye. Belépni a torony alján keresztül és délről is lehet, mindkét bejárathoz előteret építettek. A hajó déli falán csak egy épen megmaradt, kőkeretes középkori ablak látható, a többi ablak ívének nyomvonalát a vakolatban jelölték meg. Észak felől három újkori ablaknyíláson fut be világosság.

Forrás:
Ludwig Emil: Szent Katalin-templom Szászpelsőcön