Szada | Keresztelő Szent János-templom

A név alapja az ősi „Zada” személynév. Az alapjául szolgáló személynév a régi magyar Zada, a szád, száda, azaz nyílás, bejárat, kezdet fejleménye. Éppen ezért a helynévnek természetföldrajzi indítéka is lehet, Szada a Sződ-Rákos patak völgyének kezdetén, bejáratában fekszik. Középkori falu Pest megyében. Első említése 1341-ben „Zada” néven történt, de ősi neve „Iklod” volt. Horváth Lajos szerint 1325-ben említik először. A XIV. század első felében a Szadai, majd a Poháros család tulajdona volt. 1349-ben I. Lajos király Poharus (dictus) Péternek adományozza felerészben. 1381-ben Zsidai István faluja, melyet a Veresegyházi nemesek elfoglaltak. 1426-ban Miklós váci püspök nővére, Alchebi Katalin fiát, Alcheb-i István fiait zálogjogon beiktatja. 1430-ban Zsigmond király Miklós váci püspöknek zálogosítja el. 1430-ban Miklós váci püspök és Alcséb-i István fia László elismerik, hogy Mahalfalvai Ryhel Péter ama 1500 forintból, amely összegért náluk zálogban van Veresegyház és Szada, 550 Ft-ot kifizetett.

A XV. század elején a királyé, 1452-ben a Szepes megyei Reicheleké, 1465-ben pedig a Rozgonyiaké. II. Ulászló király a Rozgonyiak részét Farkas váradi püspöknek adta, akitől a birtok a váradi káptalanra szállott. A Rozgonyi leányok részét pedig Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg, s valószínűleg az ő halála után ment át a váci püspök tulajdonába. Szentgyörgyi Ferenc váci püspök 166l-ben, Leslie Vilmos gróf püspök pedig 1717-ben birtokháborítási pert indított a gödöllői birtokosok ellen szadai jószágai miatt. A váci püspök és a váradi káptalan birtokait parcellázta, és így megszünt birtokos lenni. A hódoltság alatt nem pusztult el, csak 1686-ban volt „deserta”. A XVIII. században gyorsan emelkedik a lakosság száma. Chobot templomáról annyit mond, hogy a török alatt kálvinistává lett lakosainak már 1605-ben lelkészségük volt, elfoglalták a templomot is, Althann M. Frigyes azonban 1718-ban visszavette. De a török előtti templomok között nem említi, holott ősi tornyos temploma 1492-ben Rozgonyi István végrendeletében szerepel.

A kálvinisták karbantartották, és bár a XVII. század közepén náddal fedett, de „renovált”. Dwornikovich 1700-ban jelentésében, mint „bene tecta” (jól fedett) szól róla. A templom – bár 1734-ban csak kb. 12 katolikus pár lakik a faluban -, „nimis angusta” (nagyon szűk). Az 1774. évi összeírásban szilárd anyagból van, régi: „memoriam humanam longe praecedit” (az emberi emlékezetet messze meghaladja). Splényi püspök és a nagyváradi káptalan 1793-ban vagy 1794-ben alapjaiban új templomot építtetett, a reformátusok pedig a régi templom helyébe Schulek János tervei szerint 1928-ban új templomot építettek. A XVIII. század végén épített katolikus templom oltárképe régi, a XVII. századból származó alkotás. Új oltárképét, amely a templom védőszentjét, Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, Than Mór festette 1865-ben. 1888-ban a templomot támfalakkal vették körül. Renoválták 1841-ben, 1880-ban, 1952-ben és 1981-ben. Ma ez a barokk templom műemlék. 1923-ban kihelyezett káplánságot hoztak itt létre. Eredetileg a község Veresegyház filiája volt, melytől véglegesen 1955-ben vált el.

Első önálló lelkipásztora 1925-ben Radóczy Károly, papi működését Amerikában kezdte, az Egyesült Államokban. A plébánia épületét ő építtette, melyet 1981-től 1983-ig renováltak. Historia Domusa 1955-ben kezdődik. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott. Halász Endre 1983-tól haláláig látta el a lelkipásztori teendőket. 1985-től önkéntes munkatársaival indította útjára a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálatot. A templom 2011 óta folyamatosan megújul, az EMMI, a Váci Egyházmegye és az Önkormányzat támogatásával.

Forrás:
Szada település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. március 18.)