Galuska Tünde
Sopron középkori templomai
Sopron Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A város a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek: Sopron a „kékfrankos fővárosa”, ugyanakkor Magyarország műemlékekben leggazdagabb vidéki városának tartják. A „hűség városában” 6 középkori templom található, emellett pedig számos műemléket megcsodálhat az oda látogató, hiszen Sopron területének több, mint fele műemléki védettség alatt áll.
Az észak-déli borostyánkőút és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszésében a római korban egy Scarbantia nevű város állt. Fóruma a mai Fő tér helyén volt. A népvándorlás korában az egykor virágzó Scarbantia élettelen romvárossá vált, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A IX –XI. század környékén a régi római városfalat kiegészítették és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét, Suprun nevű ispánjáról. A helyet 1153-ban már fontos várként említik. A vár köré szerveződő település a XIII. században fejlődött várossá. Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, aki szabad királyi várossá tette. Sopron a XIV. századi Magyarország legfontosabb városai közé emelkedett. 1529-ben a törökök feldúlták ugyan a várost, ám az nem került török hódoltság alá.
1676-ban hatalmas tűzvészpusztított Sopronban, amelyben a város nagyobb része leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, alakult ki a mai belváros és építették újjá a Tűztornyot is. A nagyjából egységesen barokk arculat nemcsak külsőségeiben tette újjá a várost. Életmód és kultúra terén a városépítészethez hasonlóan sokat lépett előre a XVIII. század idején. A következő században a magyar reformkor eredményei, és a korszak politikusi nagyságai segítették a továbblépést. Sopron szépen fejlődött egészen a XX. század elejéig, bár – más nyugat-dunántúli városokhoz képest – fejlődése lelassult és gazdasági súlya csökkent. 1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek, ekkortól hívják „a leghűségesebb városnak” (Civitas fidelissima).
Szent Mihály-templom
Sopron mai településének legrégibb része a Szent Mihály domb körül helyezkedett el. Itt már régebben is állhatott szentély, amelynek helyére épült a mai templom tornya és hajója, amikor Sopron Szabad Királyi Város lett. Mindezeket a Kegyúr építtette. A templom első írásos említése 1278 és ettől az évtől kezdve a városplébánosok névsora is ismert. 1450-től kezdve hozzáépítették a kereszthajót és a szentélyt. A templom mai nagyságában 1484-ben készült el teljesen. Felszentelésén egyes feltételezések szerint Mátyás király is részt vett. A Szent Mihály templom méreteivel és merész arányaival a Budavári Mátyás templom után az ország legjelentősebb gótikus alkotása.
A torony többször is át lett építve, utoljára 1979-83-ig. Kövei Burgenlandból Szentmargitbányáról származnak. 1567-1584-ig a katolikusok és a protestánsok közösen használták. 1608-ban a protestánsok teljesen lefoglalták és ettől kezdve 1674-ig egyedül használták. Ezután visszakapta a Városplébánia. Mátyás király idejében 20 oltára lehetett (céh oltárok). Ezeknek felbecsülhetetlen értékű gótikus szobrait 1608 után a képrombolók kidobták a templomból és elégették. Későbbi városplébánosok a belső berendezést barokk stílusban újították meg. Ezt a berendezést 1864-ben eladták, valamint az itt eltemetett előkelők barokk síremlékeit a városi múzeumnak adták át. A ma is meglévő neogótikus berendezést id. Stornó Ferenc tervei alapján készítették.
A Mátyás korabeli gótika művészi alkotásainak egyetlen maradványa az a fafaragású Szűz Mária szobor, amely sok viszontagság után a bécsi Pázmáneumból került vissza Simor János hercegprímás közbenjárására 1868-ban. Ugyancsak kiállításon szerepel a régi főoltárkép, Altomonte Bertalan: Magyarok Nagyasszonya harcba vezeti Szent Mihályt a törökök ellen. Simor János hercegprímás, bíboros ajándéka a mennyezeten függő nagyméretű feszület, melyet id. Stornó Ferenc foglalt díszes neogótikus keretbe. A templom bal oldali mellékhajójában található a Keresztelő Szent János templom régi oltárképe, valamint régi síremlékek, a Pejachevich grófok gótikus keretbe foglalt sírkőrészlete, Primes György városplébános és egy gróf feliratos sírköve.
Említésre méltó a sekrestye hálóboltozata és annak zárókövei, valamint a kincstár régi, gótikus, mázas csempéjű padlózata. Ilyen nagyságú összefüggő kerámia padló egyedül itt található az országban. A templom középkori műkincsei az Egyházművészeti Gyűjteményben találhatók. Művészi értékű a főhajó közepén lévő 17. században készült csillár, rajta Szent Mihály és a tizenkét apostol. A templom orgonáját, Papp Kálmán városplébános megbízásából, 1944-ben a Rieger orgonagyár készítette. 1946. június 16-án, ebben a templomban szentelte győri megyéspüspökké Isten szolgája Mindszenty József bíboros hercegprímás az akkori városplébánost Papp Kálmánt. Ennek állít emléket a jobb oldali mellékhajó Szent Péter oltáránál lévő márványtábla. A templom külső restaurálása 1980-1998-ig tartott, belső restaurálása 2021-ben készült el.
Szent Jakab-kápolna
A 13. század közepéről származó, központi elrendezésű temetőkápolna, a Szent Mihály templom déli oldala mellett, a templomkertben épült fel. Első említése 1382. Miután a Szent Mihály temetőt nem lehetett bővíteni, szükség volt egy csontházra (ossarium), melynek kriptájában továbbra is megszentelt helyen nyugodhattak a régi sírok kiemelt csontjai. Ezért épült a 13. század közepén a középkori mészárosok Szent Jakabról elnevezett kápolnája, a román stílusból a gótikába való átmenet egyik nevezetes hazai példája. Alaprajza, bordáinak tagolása még román stílusú, de már érezteti a születő gótikus stílust is. Nyolcszögletű alaprajzához háromoldalas kis szentély csatlakozik. A hajó közepén a lábazat szintjében enyhén csúcsíves kapuzat nyílik. Csúcsíves, tagolt szegélyű ajtajának orommezejében románkori dombormű látható: két sárkány az életfa két oldalán. A faragott kőből készült épületet magas, cseréppel fedett sátortető koronázza. Napjainkban ravatalozóként funkcionál.
Keresztelő Szent János-templom
A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend – vagy ahogyan ma jobban ismerjük: a Máltai Lovagrend – a XIII. században telepedett le Sopronban. Tevékenységük a város fejlődésére rendkívül jelentős volt: vállalták a nyugati határ védelmét, vámot szedtek, hiteles helyként működtek, azaz okleveleket állítottak ki, ispotályt építettek – a későbbi városi kórház elődjét -, rendházuk mellett pedig templomot emeltek Keresztelő Szent János tiszteletére. Hazánk más területein a Rend által épített templomok sorra elpusztultak. Magyarországon a soproni Bécsi úti Szent János templom az egyetlen, amely megalapítása óta folyamatosan működik, és átvészelte a történelem viharait.
1217-ben, az ötödik keresztes hadjárat alkalmából II. Endre királyt johannita lovagok kísérték a Szentföldre. Az idegen származású lovagok visszafelé jövet Sopronba is eljutottak és a kedvező feltételek miatt letelepedtek. Végleges letelepedésük időpontja: 1250. július 15. Működésük a városban 100 évig tartott (1247-1347). Az eredetileg szabadon álló, most a szomszédos házakhoz kapcsolódó templom, a Bécsi utcában található. Bizonyára a XIII. században építették. A lovagok távozása után elhanyagolt állapotba került. A XV. sz. közepén a város polgársága adományaiból nagyobb átalakítás kezdődött, amely előbb a templom külső falait hozta rendbe -, az egyik támpilléren az 1484-es évszám olvasható. A szép hálóboltozat 1519-ben készült. 1521-ben kifestették a templomot. 1522-ben az ablakok kőrácsai készültek el. 1529-ben pedig új harangot kapott a torony.
1636-1674-ig a jezsuiták templomaként működött a templom és a rendház, mindkettőt gróf trakostyáni Draskovits György, győri püspök, a johanniták kommendátora adta át a rendnek. A püspök templomhoz való ragaszkodását az is kifejezi, hogy ide temetkezett 1650 novemberében. Ezt az eseményt emléktábla örökítette meg, amely a sekrestye oldalfalán található. Drakovits György szobra, amely egykor a templom szentélyében állt, ma a Soproni Múzeum kőtárában, a Tábornok házban található. Miután 1674-ben a belvárosi Szent György templom a jezsuiták birtokába került, a külvárosban lévő templom veszített jelentőségéből. Amikor 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, a templomot elárverezték. 1779-ben báró Meskó Jakab vette meg, aki 1782-ben a Szent Györgyről nevezett Soproni Társaskáptalannak ajándékozta. Egészen 1950-ig a Társaskáptalan karkáplánjai tartottak benne istentiszteleteket. Az államosítás után a Szent Mihály Városplébánia irányítása alá került. Mindez a mai napig így van.
Az utolsó gyökeres restaurálás 1886-1890 között folyt ifjabb Storno Ferenc (1851-1931) tervei alapján. Lebontották a torony hagymasisakját, helyette hegyes magas sisakot építettek. Az egész berendezést neogótikusra cserélték. A Jézus megkeresztelését ábrázoló barokk stílusú főoltárkép a Szent Mihály templomba került. A templombelső legfőbb dísze: hálóboltozata. A bordák közeit 1890-ben ifj. Storno Ferenc: Krisztus családfája (Jesse fája) mintájára festette ki. Az orgonakarzaton az 1519. évi építési felírat látható, megújítva. A faloszlopok alsó vége látható pajzsokra ifj. Storno Ferenc a templom jótevőinek nevét és címerét festette fel. A szentélyben elhelyezkedő szárnyasoltár ugyancsak ifj. Storno Ferenc műve, Keresztelő Szent János életének és vértanúságának eseményeit ábrázolja. A felújított templomot Zalka János győri püspök szentelte fel 1890. május 8-án. A templom tornyában két harang lakik: A Lisieux-i Szent Teréz nagyharang és a Szent József kisharang. Mindkettőt Seltenhofer Frigyes és fiai Sopronban öntötték 1928-ban. A templomépületet az egykori rendház helyén álló épülettel a kórusból induló folyosó köti össze, melyet az államosítás után lefalaztak. Utoljára, 1987-ben történt külső felújítás.
Szentlélek-templom
Alapjainak lerakása a 14. század utolsó negyedére tehető. Valószínűleg a johanniták alapították, akiknek ispotályával átellenben épült és kórháztemplomuk lehetett, de nem sokáig volt kezükben. A Szentlélek kápolna a városplébános telkén épült fel az új plébániaház mellett, és a mindenkori városplébános házikápolnájának volt tekinthető. Templomként 1521 óta említik.
Felépítését a város polgárságának áldozatkészsége tette lehetővé és hamarosan az egyik legjobban felszerelt kápolnája lett a városnak, sőt 1476-ban még könyvtárral is rendelkezett. A templom belsejét 1986-88-ig, illetve 1991-ben restaurálták. Dorffmaister István soproni tevékenységét 1997 óta dombormű őrzi a templom külső falán. A rekonstrukciós munkák 2004-től folytatódtak. Jelenleg is felújítás alatt áll.
Nagyboldogasszony-templom
A Bencés templom vagy Nagyboldogasszony-templom, népies nevén Kecske-templom, egy a 13. és 14. században épült, a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt gótikus templom a Soproni Fő tér déli oldalán. A ferences szerzetesek a város központjában először kolostorukat építették fel, majd 1280 körül szentmargitai faragott kőből emelték mellé templomukat, amely mára a magyar kora gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásának számít. Hajóboltozata és orgonakarzata a 15. század közepén épült, berendezése barokk stílusú. A történet szerint Gaissel Henrik, a város egyik leggazdagabb polgára Büki Jánost meggyilkolta. Ezután a három és fél házat birtokló Gaissel Henrik Ausztriába menekült. Isten előtt úgy vezekelt, hogy a vagyonát az egyháznak adta. Más forrás szerint Henrik bátyja, Miklós adományozta a vagyont a ferenceseknek, hogy testvére bűnei megbocsáttassanak. Az adományból a templomot megnagyobbították, kapuja fölé a Gaissel patrícius család címerében szereplő kecske-figura került. Erről kapta a Kecske-templom nevet.
A soproni ferenceseket először egy 1280-as iratban említik – a templomot feltehetően az 1270-es években kezdték építeni. Először a hosszú, sokszög alaprajzú, boltozott és hatalmas mérműves ablakokkal díszített szentély készült el. Az 1300 körüli években országszerte elterjedt a francia eredetű kései klasszikus stílus; ebben az időben építették ki a templom hosszházát. Ugyanebben a periódusban épült a lettner. A hajó építése elhúzódott a 14. századig, boltozatát és tornyát pedig csak 1400 körül építették meg. A 13. század utáni nyugat-magyarországi épületek egyre erőteljesebb osztrák hatást mutatnak. Geisel Henrik adományából 1379–1409 között építették ki a templom hosszházának pilléreit, boltozatát és a főtérre néző északi oldalához épített tornyát. II. József császár 1787-ben feloszlatta a rendet. A templom ezután bő évtizedig használaton kívül állt, majd a bencések kapták meg. 2007 nyarán restaurálták.
A 13. századi szentély kőfaragványai nagyon hasonlítanak a budai Nagyboldogasszony-templom nyugati részén láthatókhoz. A hajó négyzetes alaprajzú; falpillérein a szentélyéhez hasonló, de egyszerűbb, díszítetlen fejezeteket alkalmaztak: a hatalmas kerek pilléreket levéldíszes gyámkövek koszorúja övezi, és ezekről indulnak a csarnokhajó keresztboltozatai. A négy pillér oldalán egymás felé néző szoborfülkéket helyeztek el; ezek egyikén faragták ki a donátor kecskefejes címerét. Ugyanez a címer díszíti a torony gazdagon profitált, fejezetzóna nélküli csúcsíves kapuzatának vimpergáját is. A jó arányú, finoman kiképzett torony a Fő tér egyik meghatározó eleme. Formája a Szent Mihály-templomét követi. Kapuzata profitált bélletű, rizalitját meredek vimperga zárja le. A lettner finoman tagolt pillérekre támaszkodó csúcsíves árkádjai vékony válaszfalakkal elhatárolt kápolnákat foglaltak magukba.
Szent György-templom
A templom építése 1393-ban kezdődött meg. Az építkezést a Sopronban működő Szent Györgyről elnevezett Nagy Testvérület tagjai is támogatták. A társaság a város patríciusait és papjait fogta egybe, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek. A templom öt év alatt felépült.
A templom Szent György utcai homlokzatát a fal síkjából előreugró nyolcszögletű torony díszítette. A torony két oldalán egy-egy csúcsíves kapu nyílott a gótikus egyhajós csarnoktemplomba, amelynek a leírások szerint nyolc oltára volt.
Az utcától három lépcsővel elválasztva nyílnak a kapuk a fal elé ugró, nyíláskeretező oszloppárokkal, fölöttük tagolt párkánnyal. A kapuzatok fölött gótikus domborműveket láthatunk, amelyek a templom építésével azonos időben, 1398 körül készültek: a jobb oldali Szent György harca a sárkánnyal-dombormű, a bal oldali Szent Margit életéből vett két jelenetet ábrázol. A két bejárat között nyíló köríves zárású, felül kagylódíszes fülkében található a Megváltó Krisztus szobra. A következő szinten elhelyezett két szoborfülkében balról Szűz Mária, jobbról Szent József alakja látható. A szobrok 1716-ban készültek.