Somogydöröcske | Szent Pál-monostor

Szentpál a középkor folyamán Tolna megyéhez és a pécsi egyházmegyéhez tartozott. A kolostor alapításának körülményei ismeretlenek. Tudjuk, hogy fr. István 1333-ban „Zenlewol”-ban telket kapott László-fia György és Beke-fia Miklós helyi nemesektől kápolnaépítés céljára. Nem tudjuk pontosan, hogy ez az adat mennyiben vonatkozik a szentpáli kolostorra, a helynév sem azonosítható bizonyossággal. Ezután csak 1416-tól ismertek a további adatai, melyek szerint a kolostor folyamatosan működött. 1416-ban azonban Döröcskei Lőrinc fia Pál Döröcskén, a Füzegy – a mai Koppány folyó – hídjánál levő malmának minden harmadik heti jövedelmét az ekkor már biztosan létező kolostornak adományozta. 1435-ben az említett Pál fia István húsz forintért elzálogosította a kolostornak a Döröcske határában, egy Hídvég nevű helyen álló malmát. Szintén ő a következő évben valószínűleg ugyanazt a (itt hídfarkinak mondott) malmot a pálosok egy másik, Döröcske feletti malmáért – amelyet korábban végrendeletileg rájuk hagyott – Miklósi Péter fia Lászlóval elcserélte. 1438-ban Döröcskei István a szentpáli kolostor egyik cellájából hurcolta el szolgáját, amiért Benedek generális perjel azt a büntetést rótta ki rá, hogy a nagypéntek utáni napon a templom előtt ostorozást vállaljon (vapulet); ezen felül István kötelezte magát, hogy malmát a szerzeteseknek adja.

1467-ben ugyanő 400 forintért elzálogosította a szentpáli kolostornak öt várongi jobbágytelkét. A következő évben István és fia, János összes döröcskei birtokrészüket eladták 1400 forintért Lőrincnek, a kolostor perjelének. 1480-ban az említett János két, pusztavárongi telkét adta a kolostornak heti egy mise mondásának fejében, továbbá a szerzetesek egy szőlejéről örökösen elengedte az akó-adót (de solucione akonis et tributo… libertavit). 1482-ben István dömösi prépost a pálosoknak adta a prépostság Fekethew nevű pusztáját, részben kegyességből (tum intuitu eleemosynae), részben kárpótlásul, mert az általa építtetett halastóból kiömlő víz (valószínűleg a gát átszakadásával) a pálosok két malmát és rétjét elpusztította. 1486-ban Kemek Gál és János egy bizonyos, Berkiben levő telket adott a kolostornak. 1487-ben Kárai Dénes nemesember a kolostorra hagyta kárai nemesi birtokát egy holdnyi földdel, a Nagyrét nevű, húsz kaszásra való rétet, öt hold szántóföldet Pusztavárongon, egész halastavát, a tóból kifolyó vízen épült malmának felét, valamint Hálóerdeje nevű erdejének felét azzal a feltétellel, hogy minden héten egy misét mondjanak érte. 1508-ban Szerecsen György összes, székelyi birtokrészét, amelyeket régen Székelyi Bálint bírt, a kolostornak adta, hogy hat éven át naponta misézzenek érte.

A szentpáli monostor valószínűleg Tolddal egyidőben, 1542-ben pusztult el. Lokalizálására sem a korábbi, sem a legújabb szakirodalom nem vállalkozott. A birtokainak összeírása során szereplő földrajzi nevek azonosítása során „Zenlewol” mai megfelelőjét nem sikerült megtalálni. Ismeretes viszont a szomszédos település neve: Derechke, Derenche stb. néven. Ebből kiindulva két lokalizálást körzet adódott: Zselicszentpál-Kislak vidékén fekvő Töröcske, valamint Somogydöröcske vidéke. Előbbi helyen – bár a titulus, és a falu határában említett templomrom csábító lett volna – el kellett vetni a további kutatást: itt a „pálos” hagyomány egyszerűen a falu templomának középkori titulusából adódott, s a határában lévő – már eltűnt – romok ehhez a templomhoz tartoznak. Az említett egyház- és közigazgatási kritériumoknak sem felelt meg Zselicszentpál környéke. Sokkal érdekesebb a másik helyszín, Somogydöröcske határa. Ismeretes, hogy a Koppány völgye a középkorban megyehatár volt Tolna és Somogy között. így a pataktól délre lévő Döröcske már esetenként Tolnához tartozott. De a Szentpál okleveleiben megemlített települések – Varang, Kara, Miklósi, Berki (Somogyacsa határában Berki-rét), Zekel (Szakcs mellett) stb. – is megfelelnek ennek a helyszínnek.

A földrajzi nevekben fennmaradt helyi hagyomány is őrzi a „Klsklószter”, „Klószterbrunne” és a „Klószteri dűlő” neveket. Ezek alapján Guzsik Tamás helyszíni bejárása a várt eredményt hozta. A község egyetlen utcáján dél felé haladva, az földútban folytatódik. A földút nyugat felé elágazó része – egy patak hídján áthaladva – gémeskúthoz ér (Klószterbrunne), mellette, egykori halastóra utaló patak-kiszélesedéssel. A halastó felett kisebb plató van, ezen feltűnően nagy a kultúrréteg nyoma (téglatörmelék, terepalakulatok). A kb. 800 m2 területű platón egy K-Ny-i irányú épületegyüttes alapjai fedezhetők fel. A jelenlegi felszín alatt kb. 15-20 cm-rel mindenütt szilárd anyag (alapozás, tégla) van. A felszínből kiemelkedő épületnyomok nincsenek. Az alaprajz jól rekonstruálható a vakond-túrások alapján is. Ezek ugyanis nagyon határozott vonalak mentén hiányoznak a területen (ott, ahol a felszín alatt falak húzódnak – azon nem bír keresztültúrni a vakond). A nagyméretű, poligonális templomhoz északról csatlakozik a kolostor, kb. 12×13 méter méretű udvar köré szervezeti egy- traktusos épület. A traktuson túl, az északi oldalon az egykori kerítés nyoma látható. A nyugati szárny a templom nyugati zárfalán túl nyúlik.

Forrás:
Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében In.: Somogy megye múltjából – Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai (2006)