Siklós | Várkápolna

A Szentháromság-templom mellett a város másik kiemelten fontos emléke, a vár a 14. század végétől a Garaiaké. A mi szempontunkból a várkápolna tárgyalandó. Ezt a szárnyat a Garaiak építtették. A kápolna eredetileg négyzetes terű volt és ez a megoldás a 14-15. század fordulóján született. Később, a század vége felé a kápolnát nyolcszög alakú, öt oldalával záruló szentéllyel bővítették. A régi részt is késői gótikus hálóboltozattal fedték be. A várudvarra nyíló kapun még a Garai címer látható, de a karzatot hordozó oszlopokon már a 16. század első évtizedeiben birtokló Perényi család címere fedezhető fel. A Perényieknek a reneszánsz faragványok köszönhetők. Ezek egy bőségszarus címer, Krisztus kínszenvedésének eszközei az ablakon.

Az utolsó Garainak, Jóbnak tulajdonítható a bal oldali fülkében látható különös falkép. A szenvedő, sebekkel borított, sziklán és szalmán fekvő Jóbot meglátogatják barátai. Az 1482-ben kihalt família megbízásából készültek a másik oldalon látható freskók, amelyek Szent Lászlót mutatják, egyesek szerint Szent Lénárdot, Toulouse-i Szent Lajos társaságában. Ez utóbbi az Anjou-ház kedvelt szentje volt. A képek a 15. század derekán készültek, de 1500 táján már meg kellett újítani őket. Ezt úgy oldották meg, hogy a félévszázaddal korábbi fölé, annak pontos megtartásával új jeleneteket festettek. A várkápolna így a Garaiak-korát is idézi, de a Percnyiek reneszánsz ízlését is tükrözi.

A ritkaságszámba menő, gótikus, a Garai család idejében készült falképeket 1956-ban fedezték fel. A feltárást követően -miután “szabad levegőre került” a középkori réteg- azonban a falban jelen lévő nedvesség és az így megjelenő sókiválások  folyamatosan rongálták a festmények felületét. Késlekedni nem lehetett, így 1961-ben bravúros, ma is korszerűnek nevezhető és leleményes megoldással Illés János és B. Szentesi Róza vezetésével valóságos “mentőakciót” hajtottak végre a restaurátorok. A falfestményeket leválasztották a falról és merev tartószerkezetre ültették át, megszüntetve így a folyamatos nedvesség utánpótlást és az általa okozott állapotromlást.

Mielőtt azonban sor került volna a fenti munkákra, egy korábbi, érdekes felfedezésnek is utána kellet járniuk. Az északi kápolnafalon lévő fülke (melynek képmezőjén Szent László és Szent Lénárd alakja áll, mennyezetén Agnus Dei ábrázolás, keleti oldalfalán Imago Pietatis látható) valójában két kor: a gótika és a reneszánsz emlékét egyszerre testesíti meg, méghozzá két rétegben. A középkorban készült Szent László-Szent Lénárd figurákat nem sokkal később, a korai reneszánsz idején átfestették. Ugyanazok a szentek szerepeltek az ábrázoláson, csak itt László állt a bal, Lénárd a jobb oldalon; természetesen a korra jellemző stílusjegyekkel, díszes mustra-hátérrel, ornamentális kerettel; ahol a reneszánsz festékréteg megsérült, elő-előbukkant az alsó festmény. 1961-ben a reneszánsz falképet leválasztották a középkori kép felületéről és szintén külön hordozóra illesztették, így jelenleg mind a két festmény egyszerre látható, egymás mellett vannak kiállítva a vár kápolnájában. A kora reneszánsz festmény 2005-ben került újból restaurálásra, Gyöpös Viktória és Szegő Attila diplomamunkájaként.

Forrás:
Dercsényi Balázs: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Baranya megye középkori templomai In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
http://www.restauratorart.hu/